Egymillió évvel korábban „találtuk fel” a tüzet?

Tudósok szerint Afrikában 1, 5 millió évvel ezelőtt már élhettek olyan elődeink, akik bánni tudtak a tűzzel. Amerikai és a dél-afrikai kutatók erre a következtetésre égett csontok alapján jutottak.
A csontokat Swartkransban találták, Johannesburgtól, Dél-Afrika legnépesebb városától északra. A csontok elemzését úgynevezett elektron spin-rezonanciával (ESR) végezték. A mostani felfedezés azért nagy jelentőségű, mert az eddigi legrégebbi tűzhasználatra utaló nyomok Kínából, Zhoukoudianból (Csou-kou-tienből) származtak, s ezek mindössze 400-250 ezer évesek voltak. A dél-afrikai leletek tehát akár egymillió évvel is régebbre tolhatják ki a tudatos tűzhasználat megjelenését a Földön. (Természetesen a tüzet nem az ember találta fel, de az égés értelmes célokra való felhasználása az emberi faj egyik legnagyobb vívmánya.)
Az ESR-vizsgálat eredményeként kiderült, hogy a csontok szerkezetében olyan elváltozások vannak, amelyek csak olyan behatások révén keletkezhettek, amelyek egy tűzhelyen fordulhatnak elő. Az égési hőmérséklet ugyanis igen magas volt, ami csak emberi használatra alkalmazott tűz esetén szokott előfordulni.
Az eredményeket a 2004-es paleoantropológiai kongresszuson szeretnék bemutatni a tudósok, márciusban, a kanadai Montrealban. „A csontok természetesen megéghettek volna egy bozóttűzben vagy egy erdőtűzben is, de az ilyen történések általában alacsony hőmérséklettel párosulnak, nem úgy, mint a most a megvizsgált csontok esetében” – nyilatkozta Dr. Anne Skinner, az amerikai Williams College szakértője a BBC News Online-nak.
A kutatás egy közös projekt révén indult, amely a dél-afrikai Dr. Bob Brain és Dr. Francis Thackeray, illetve és az amerikai Williams College között jött létre.
Az ESR-módszer a szabadgyökök vizsgálatára alkalmas metódus. Az elemzés révén a tudósoknak sejtésük lehet olyan folyamatokról, mint a radioaktív sugárzás vagy az égés, minthogy ezek nyomán egyedi molekulatöredékek keletkeznek.
A csontok és a kollagén szerves anyagok hő hatására egyre kisebb molekulákra töredeznek szét, végül csak a szén marad hátra. A bozóttüzek általában csak háromszáz fokig melegítik fel égéskor a tárgyakat. A tűzhelyeken, illetve a tábortüzeknél viszont akár a 600 fokot is elérheti a hőmérséklet.
A most vizsgált csontokról a dél-afrikai Dr. Bob Brain és Dr. Andrew Sillen először 1988-ban számoltak be. Brain szerint a swartkrans-i égett csontok két csoportba sorolhatók: egy részük alacsony, más részük magas hőmérsékleten égett meg.
Ugyanakkor Brain szerint a modern (mai) csontok – ha hosszú ideig melegítik őket alacsony hőmérsékleten – kezdhetnek úgy viselkedni, mintha tűzhelyen sütögették volna őket. Az ESP segítségével azonban a BBC szerint eldönthető, hogy valójában milyen hatásoknak voltak kitéve a maradványok. Az ESP-vizsgálat eredménye ugyanis nem a hőhatás időtartamától függ, hanem a szén mennyiségén alapul, így függetleníthető a különböző „égési praktikáktól”.
Egyelőre nem ismert, hogy milyen hominida (emberelőd) gyújthatott tüzet Swartkransban. A tudósok szerint két hominida-csoport is élt ezen a területen, mintegy kétmillió évvel ezelőtt. Az egyik az Australopithecus (vagy más néven: Paranthropus) robustus volt, a másik pedig a mai emberek közvetlenebb őse, egy Homo-féle, alighanem a Homo erectus.