Bakócz Tamás kereszteshadjárata – hívószó Dózsának

Bakócz Tamás esztergomi érsek és bíboros volt abban az időben, amikor a történelmi Magyarország az utolsó korszakát élte független, önálló államként. Többek között a Bakóczhoz hasonló embereknek köszönhetjük, hogy középkori államunk összeomlott a török nyomása alatt. A rövidlátó, kapzsi, hataloméhes, minden gátlás nélküli politikusok egyik legeklatánsabb példája volt a jobbágyivadékból esztergomi érsekké avanzsáló főpap.

Pedig Bakóczról szép emlékeink is lehetnének… Aki az esztergomi bazilikában jár, az megtekintheti a Bakócz-kápolnát, amely Magyarország egyik legkiválóbb reneszánsz emléke. Az, hogy sajnos sokkal több ilyen emlékünk nem maradt fenn – nos, ez főleg a Bakóczhoz hasonló politikusoknak köszönhető, hiszen a törökdúlást részben az ő tevékenysége készítette elő. Így ne dicsérjük túl a törtető főpapot, aki jobbágyivadék létére a pápai trónusra tört, és ennek a törekvésnek a kudarca után az egész országot kudarcra ítélte egy világtörténelmi jelentőségű párbajban, a halála után bekövetkezett mohácsi csatában.

Bakócz 1474-ben került Mátyás király kancelláriájára, 1483-tól titkárként tevékenykedett ugyanott. II. Ulászló idején, 1490-től a kancellária vezetője volt, illetve főkancellári kinevezést is szerzett magának. 1497-től esztergomi érsek és Magyarország prímása haláláig, 1521-ig. VI. Sándor pápa 1500-ban bíborossá, II. Gyula pápa 1507-ben Konstantinápoly pátriárkájává nevezte ki. II. Gyula pápa halála után 1512-ben ő is indult a pápai trónért való küzdelemben, amit 1513-ban Medici János bíboros (X. Leó) hódított el előle, mivel ő csak nyolc szavazatot kapott – írja róla a Sulinet. (Ebből a forrásból tudhatjuk meg azt is, hogy róla nevezték el 1873-ban a Bakáts teret és utcát is, csak időközben életrajzírója, Fraknói Vilmos kiderítette, hogy Bakócz volt a neve.)

Az új pápa trónra lépésekor (1514-ben) keresztes háborút hirdetett a törökök ellen, aminek vezetésével Bakócz Tamást bízta meg. Bakócz 1514. április 9-én össze is hívta, ki is hirdette a hadjáratot. Az összegyűlt jobbágyok azonban nem a török, hanem uraik ellen indultak meg, Dózsa György vezetésével. A parasztlázadást rendkívül kegyetlen módszerekkel verték le a főurak. Ezzel megpecsételték azonban a történelmi Magyarország sorsát. A gyengekezű Jagelló-királyok idején ugyanis a széthúzó főurak és a köznemesek képtelenek voltak megvédeni az országot a töröktől. A jobbágyokra pedig nem számíthattak 1514 után, így elkerülhetetlen volt az 1526-ban bekövetkező katasztrófa, a katonai összeomlás. Mindezt Bakócz már nem érhette meg, 1521-ben viszonylagos visszavonultságban hunyt el Esztergomban.