Egy második arc is látható a torinói leplen?

Az új teóriáról a Londoni Fizikai Intézet által kiadott Journal of Optics című szaklap számolt be.

Krisztus szemfedele vagy középkori kacsa?

A magas, szakállas, a keresztrefeszítést és a töviskorona jeleit magán hordó férfi képmását ábrázoló torinói lepel eredetét, keletkezését eddig nem sikerült hitelt érdemlően igazolniuk a tudósoknak. A legenda szerint a lepel Krisztus szemfedele volt, amely a sírkamrában maradt, amikor a halott teste eltűnt. A lepel csak a középkorban került elő, s bár ereklyeként tisztelték, mindig akadtak kételkedők.

A kendő hátoldalát eddig csak ritkán tanulmányozták. Ennek legfőbb oka, hogy miután 1534-ben egy tűzben megsérült, apácák a megmaradt darabokat egy vászondarabra varrták.

A lepel elölről

Egy 2002-es restaurálási projekt keretében azonban a leplet lefejtették a vászonról, így hátoldaláról is számos felvétel készülhetett. Ezek a felvételek keltették fel az érdeklődését Giulio Fantinak, az olaszországi paduai egyetem professzorának. A professzor a felvételeket bonyolult optikai eljárásnak (úgynevezett Fourier-transzformáción alapuló képfeldolgozó eljárásnak) vetette alá.

A vizsgálatai szerint a kendő hátoldalán nagyon halványan, de egyértelműen kivehető egy szakállas-bajuszos férfiarc. Fanti szerint a hátoldalon látható kép néhány ponton eltér a világszerte ismert arctól: például a hátoldali kép mindkét orrcimpája hasonló méretű, a kendő elülső oldalán látható férfi jobb orrcimpája viszont sokkal hangsúlyosabb.

A lepel hátulról

A professzor visszautasítja azokat a vélekedéseket, hogy az újonnan felfedezett arc csak megerősíti, hogy a kendő hamisítvány, hiszen bizonyítja, hogy festék szivárgott át a lepel hátoldalra. Fanti szerint a kendő mindkét oldalán látható arc természetfölötti, a mintázat csak a vászon rostjainak külső felületén található.

15 éve hamisítványnak minősítették

A rejtélyes lepel évszázadok óta tartja izgalomban az egyházat, a hívőket és a tudósokat is. 1989-ben a Vatikán három független kutatólaboratóriumot (Oxford, Zürich, Tucson) kért fel radiokarbonos kormeghatározásra. Egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy a lepel csak középkori „kacsa”. A Nature-ben megjelent publikációk a lepel keletkezését 1260 és 1390 közé tették.

A felfedezés persze rögtön találgatásokat indított el: ki alkothatta e nevezetes, ereklyeként tisztelt darabot? Egyesek az utókort a misztikus mosolyú Mona Lisával is megtréfáló Leonardo da Vincire gyanakodtak.

Más tudósok azóta is kételkednek a kormeghatározás során használt eljárásban. 1997-ben például egy svájci archeológus 16 évi kutakodás után arra a következtetésre jutott, hogy a lepel minden kétséget kizáróan eredeti.

Tavaly nyáron pedig egy amerikai tudós állt elő új elmélettel. Úgy vélte a leplet nem emberi kéz festette, nem is misztikus erők alkották a képmást, hanem egy baktérium. Méghozzá olyan egyszerű mikrobák, amelyek egy olyan ember sebein szaporodtak el, aki nagyon lassan halt meg és akinek testét a temetés előtt megmosdatva lepedőbe csavarták.

A mosdatás során a seb ragadóssá vált, így a lepedő azonnal beleragadt, és baktériumokkal itatódott át. A baktérium persze egy idő után elpusztult, maradványa fokozatosan oxidálódott, és ez a lepedő foltjait sárgásszürkévé változtatta, éppen úgy, mintha egy lassan készülő fényképről lenne szó.