Oppenheimer születése

Egy gazdag New York-i textilkereskedő fiaként 1904. április 22-én megszületett Julius Robert Oppenheimer, aki a tudományos világ magas kitüntetéseit is magának mondhatta, mégsem elsősorban „szobatudósként” ismerjük. Ő volt ugyanis a Manhattan Project, vagyis a Manhattan-terv koordinátora, tudományos vezetője. Ez a projekt az amerikai atomfegyver kidolgozására irányult a második világháború második szakaszában, a negyvenes évek elején. (Az egész projektet egy tábornok, Leslie Groves irányította.)

A Harvardon kémiát és kísérleti fizikát is tanuló, később pedig a híres angliai Cavendish Laboratóriumban dolgozó és a német Göttingeni Egyetemen is továbbtanuló Oppenheimer 1943-tól 1945-ig irányította az amerikai atomkutatásokat. (Előzőleg tanított a híres kaliforniai műszaki egyetemen, a Caltech-en és a Berkeley Egyetemen is.) Vezetésével 1945. július 16-án Új-Mexikóban, Alamogordóban felrobbantották az első atombombát. A kutatás során a szabad világ vezető fizikusai Los Alamosban gyűltek össze. Nobel-díjasok sora dolgozott Oppenheimer keze alá. Enrico Fermi, Hans Bethe, Richard Feynman többek között, de a magyar Teller Ede – aki egyébként nem lett Nobel-díjas – is részt vett a kutatások egy részében.

A háború után az amerikai atomenergia bizottság tanácsadó testületének vezetője lett Oppenheimer, aki azonban később az amerikai kommunistaüldözés egyik áldozatává vált. 1945 után ugyanis ellenezte az atombombák bevetését a Szovjetunió ellen, és a hidrogénbomba kifejlesztését is hátráltatni akarta. Ekkor került szembe Teller Edével, a hidrogénbomba atyjával. Nem sokkal ezután Oppenheimert állásából eltávolították, nemzetbiztonsági szempontból kockázatosnak nyilvánították (1953-ban Eisenhower elnök megvonta a jogát, hogy titkos iratokba betekintést nyerjen). Ebben nem kis része volt Tellenek, aki Oppenheimerre ugyan nem vallott terhelően kongresszusi meghallgatásán, de nem is védte meg társát, korábbi főnökét, amikor azt különböző vádak érték. Tellert ezért a magatartásáért a tudományos közvélemény mélyen elítélte.

Az atombomba konstrukcióját koordináló fizikust a hatvanas években rehabilitálták: 1963-ban megkapta az egyik legmagasabb tudományos elismerést Amerikában, az Enrico Fermi-díjat (titkos iratokba azonban továbbra sem tekinthetett bele). Oppenheimer 1967. február 18-án hunyt el gégerákban.

Oppenheimer kapcsán érdemes emlékeztetni egy másik magyar származású tudósra is: Szilárd Leó volt ugyanis az első, aki először szabadalmaztatta a neutron-láncreakciót 1934-ben, még Angliában. Ez a láncreakció az alapja annak a bombának, amely Hirosimában és Nagaszakiban is felrobbant, s amelynek megkonstruálása összefonódott Oppenheimer nevével. Szilárd Leó később az atomfegyverek elleni nemzetközi mozgalom egyik élharcosa lett, így az atomkutatásban kevésbé szokták hangsúlyozni az ő eredményeit.