Leó, Szaniszló, Glória2021. április 11., vasárnap
Kultúra

Megtalálták a Róma előtti legnagyobb itáliai várost?

National Geographic Magyarország

Nagy a bizonytalanság egy itáliai felfedezés körül. Egy olasz professzor azt állítja, hogy megtalálta a Róma előtti legnagyobb és legfejlettebb etruszk várost. Mások azonban kételkednek Chamars felfedezésében, minthogy erre a településre egyszer már rábukkantak egy másik helyen…

Egy eddig csak a legendákból ismert etruszk király, Lars Porsena uralkodásának bizonyítékaira találtak rá Firenze környékén – állítja egy olasz régészprofesszor.

A toszkán főváros, Firenze környéki dombok nem véletlenül rejthetnek etruszk kincseket: a mai olaszországi tartomány, Toscana elnevezése ugyanis az etruszkok római elnevezésére, a „Tusci”-ra utal.

Porsena király, az etruszkok és a rómaiak

Az archeológusok szerint Porsena király (lucumo) egy Chamars nevű városból irányította városállamát, amely a legbefolyásosabb volt az időszámításunk előtti hatodik században az itáliai etruszk települések között. Porsena uralma ekkor még háttérbe szorította Rómát is. Ez utóbbi várost egyébként ekkortájt szintén etruszkok kormányozták. (Róma utolsó három királya közül kettő biztosan etruszk volt – két Tarquinius –, de az alapítókról, a mitológiai alakká vált Romulusról és Remusról is feltételezik néhányan, hogy valójában etruszkok voltak.)

Alighanem Chamarsból indította Porsena azt a hadjáratot, amellyel a száműzött Tarquinius Superbus király uralmát vissza akarta állítani Rómában. A Tarquiniusok etruszk eredetű királyi családként kormányozták többször is Rómát. Porsena több támadást is indított az „örök város” ellen, ostromgyűrűbe is zárta azt, végül azonban békét kötött és elvonult Róma alól.

Tarquinius Superbus volt az egyik leggőgösebb római király (a superbus elnevezés is erre utal), nem véletlenül űzték el trónjáról, s ezzel meg is bukott a királyság intézménye a városban. Ezután kezdődött a köztársaság időszaka, amely csaknem öt évszázadon keresztül volt római államforma.

További homályos utalások és adatok

Porsenával kapcsolatban megoszlanak egyébként még a „mitológiai” adatok is: egyesek szerint ugyanis bevette Rómát, és nem vonult el onnan – ez például az etruszk verziója a történteknek. (Igaz, az etruszk verzióban Porsena egybefonódik egy másik hőssel: Mastarnával.)

A római változat szerint csak Porsena fia, Aruns szenvedett vereséget a rómaiaktól, és ezután függetlenedett az „örök város” az etruszkok alól. Megint más verziók szerint nem az utolsó római király, Tarquinius Superbus uralmának megdöntését akarta visszafordítani, hanem Tarquinius Priscusét, aki sokkal korábban kormányozta Rómát. (Priscus után még volt etruszk uralkodó Rómában.)

Hol uralkodott Porsena, és hol volt Clusium?

Porsena uralkodási helye összefüggésbe hozható egy később, Kr. e. 225-ben a rómaiak által elfoglalt várossal, Clusiummal is, amely a mostani kutatások egyik sarkalatos pontja. Porsena ugyanis számos forrás szerint Clusium uralkodója volt.

Clusiumnál egyébként időszámításunk előtt 89-ben hatalmas csata volt, így ez a hely – az írásos forrásokkal jobban „ellátott” századok tanúsága szerint – régóta fontos stratégiai pont volt Etruriában, illetve a későbbi Toscanában. Clusium és Chamars az olasz professzor, Centauro feltételezései szerint egymás tőszomszédságában épültek fel, de az is lehet, hogy ugyanarról a városról van szó. A legtöbb forrás mindeddig egyébként Clusiumot Chamars latin neveként emlegeti.

Az újdonsült felfedező, Giuseppe Centauro professzor egy manapság „Chiuso” néven emlegetett térséget tart Clusium egykori helyének, miközben más tudósok egy Chiusi nevű települést hisznek Clusium utódjának. (Ez a csupán egy betűvel eltérő helység szintén Firenze környékén található, s ott nagy etruszk múzeum működik. Ott szintén számos etruszk lelet került elő az idők során.)

A baj Clusium mai meghatározásával csupán az, hogy a Centauro által javasolt helyszín, vagyis Chiuso nagy része magántulajdonban van, és nehéz rajta ásatásokat végezni. Sokan vitatják amúgy is a professzor állításait, miszerint megtalálta Chamars-t.

További bizonytalanság, hogy Chamars-t a Kr. e. V. században kezdték kiépíteni Centauro szerint. (Ez némileg ellentmond a mitológiai adatoknak, legalábbis, ami Porsenát illeti, hiszen ő a hatodik században élhetett. Egyébként mind a mai Chiuso, mind pedig régebben feltárt Chiusi területén V. századi romokat találtak elsősorban.) A Giuseppe Centauro által Chamars-nak hitt egyébként a Bisenzio folyó partján terül elt, egyelőre leginkább falakat találtak a kutatók, amelyek a város határait jelzik. Ezek egyébként lehet, hogy az egykori városmaghoz képest fiatalabb erődítmények (körülbelül három méter magasak) – ez megmagyarázná a leletek datálása és Porsena állítólagos uralma közötti „időeltolódást”.

Az áradás miatt néptelenedett el Chamars?

Egyes feltételezések szerint Chamars-t (Chiusót) talán akkor hagyták el lakói, amikor a Bisenzio nevű folyó kiáradt. A víz mindenesetre igen fontos volt, ezt bizonyítja a kifinomult csatornarendszer és néhány víztározó is, amelyet a településen találtak. Mindemellett a régészek számos síremléket és megannyi ház alapjait tárták fel.

Ha a most Chamars-nak hitt régészeti lelőhelyről kiderül, hogy valóban az egykori etruszk „főváros”, az komoly előrelépést jelenthet a bizonytalan eredetű etruszkokkal kapcsolatos kutatásokban. Talán az etruszk király híres-nevezetes sírját is megtalálhatják a régészek – írja a Discovery Channel honlapja.

Porsena sírjáról idősebb Plinius emlékezett meg a római történetírók közül. Szerinte egy kisebb labirintusról van szó, amelynek a tetején piramisok voltak. A legendák szerint a sírt egy arany kocsi, 12 arany ló, egy arany tyúk és 5000 arany csirke díszítette.

„A legendától eltekintve, azt hiszem, Chamars végre felbukkant. Ez volt a legnagyobb itáliai város Róma előtt, és az etruszk civilizáció kezdetétől a bukásáig bemutatja az eltűnt kultúrát” – mindezt a felfedező, Giuseppe Centauro állítja, aki városi rekonstrukcióval foglalkozik a firenzei egyetemen. Centauro egyébként korábban dolgozott Pompeii-ben is.

Bizonytalan az etruszkok eredete

Az etruszkok eredete mindmáig nem tisztázott. A rejtélyes nép valamikor az időszámításunk előtti 900 körül bukkant fel Itáliában. A mai Olaszország területének nagy részét ők uralták a következő fél évezredben. Ezután hosszú hanyatló periódus következett, amely egybeesett a rómaiak, a latinok felemelkedésével. Aztán Kr. e. 90-ben (egy évvel a már említett clusiumi csata előtt) római polgárokká váltak az etruszkok is.

A feltételezések széleskörűek az etruszkokkal kapcsolatban. Egyesek szerint nem indoeurópai a nyelvük, de irodalmuk nem maradt fel, csak néhány feliratuk. A gazdagon dekorált sírjaik viszont sokat elárulnak életükről.

A mostani feltárás előtt, a Chamars-nak hitt térségben már két évszázaddal ezelőtt is fontos régészeti leletek bukkantak elő. Egy Kr. e. 500-480-ból származó, fiatal férfit ábrázoló bronzszobor például utalt arra, hogy itt komoly kulturális értékek lehetnek. Ugyanakkor csak a legutóbbi időkben bukkantak az egyik legteljesebb és legnagyobb etruszk város nyomaira a kutatók.

Hozzászólások

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Az egykor 15 ezer lelkes Cahokia a 19. század előtti Észak-Amerika legnagyobb települése volt, halmai még ma is láthatóak Illinois államban.

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

A megváltozott tudatállapotot szándékosan idézhették elő, hogy segítse a különleges rajzok létrehozását.

Virtuális túrán járható be Libanon ősi városa

Virtuális túrán járható be Libanon ősi városa

Az ingyenes platformon megnézhetjük, hogy hogyan nézett ki Baalbek időszámítás szerint 215-ben.

Szomorú titkot rejt a svéd püspök sírja

Szomorú titkot rejt a svéd püspök sírja

Peder Winstrup püspök 1679-ben hunyt el, holtteste a 17. század egyik legjobb állapotban konzerválódott emberi maradványa. A főpap nyughelye ugyanakkor nem csak emiatt érdekes.

Ismeretlen népcsoport nyomára bukkantak

Ismeretlen népcsoport nyomára bukkantak

Úgy tűnik, 45 ezer éve egy eddig ismeretlen népmozgás zajlott Európában.

National Geographic 2021. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket