Megtalálták a Róma előtti legnagyobb itáliai várost?

Egy eddig csak a legendákból ismert etruszk király, Lars Porsena uralkodásának bizonyítékaira találtak rá Firenze környékén – állítja egy olasz régészprofesszor.

A toszkán főváros, Firenze környéki dombok nem véletlenül rejthetnek etruszk kincseket: a mai olaszországi tartomány, Toscana elnevezése ugyanis az etruszkok római elnevezésére, a „Tusci”-ra utal.

Porsena király, az etruszkok és a rómaiak

Az archeológusok szerint Porsena király (lucumo) egy Chamars nevű városból irányította városállamát, amely a legbefolyásosabb volt az időszámításunk előtti hatodik században az itáliai etruszk települések között. Porsena uralma ekkor még háttérbe szorította Rómát is. Ez utóbbi várost egyébként ekkortájt szintén etruszkok kormányozták. (Róma utolsó három királya közül kettő biztosan etruszk volt – két Tarquinius –, de az alapítókról, a mitológiai alakká vált Romulusról és Remusról is feltételezik néhányan, hogy valójában etruszkok voltak.)

Alighanem Chamarsból indította Porsena azt a hadjáratot, amellyel a száműzött Tarquinius Superbus király uralmát vissza akarta állítani Rómában. A Tarquiniusok etruszk eredetű királyi családként kormányozták többször is Rómát. Porsena több támadást is indított az „örök város” ellen, ostromgyűrűbe is zárta azt, végül azonban békét kötött és elvonult Róma alól.

Tarquinius Superbus volt az egyik leggőgösebb római király (a superbus elnevezés is erre utal), nem véletlenül űzték el trónjáról, s ezzel meg is bukott a királyság intézménye a városban. Ezután kezdődött a köztársaság időszaka, amely csaknem öt évszázadon keresztül volt római államforma.

További homályos utalások és adatok

Porsenával kapcsolatban megoszlanak egyébként még a „mitológiai” adatok is: egyesek szerint ugyanis bevette Rómát, és nem vonult el onnan – ez például az etruszk verziója a történteknek. (Igaz, az etruszk verzióban Porsena egybefonódik egy másik hőssel: Mastarnával.)

A római változat szerint csak Porsena fia, Aruns szenvedett vereséget a rómaiaktól, és ezután függetlenedett az „örök város” az etruszkok alól. Megint más verziók szerint nem az utolsó római király, Tarquinius Superbus uralmának megdöntését akarta visszafordítani, hanem Tarquinius Priscusét, aki sokkal korábban kormányozta Rómát. (Priscus után még volt etruszk uralkodó Rómában.)

Hol uralkodott Porsena, és hol volt Clusium?

Porsena uralkodási helye összefüggésbe hozható egy később, Kr. e. 225-ben a rómaiak által elfoglalt várossal, Clusiummal is, amely a mostani kutatások egyik sarkalatos pontja. Porsena ugyanis számos forrás szerint Clusium uralkodója volt.

Clusiumnál egyébként időszámításunk előtt 89-ben hatalmas csata volt, így ez a hely – az írásos forrásokkal jobban „ellátott” századok tanúsága szerint – régóta fontos stratégiai pont volt Etruriában, illetve a későbbi Toscanában. Clusium és Chamars az olasz professzor, Centauro feltételezései szerint egymás tőszomszédságában épültek fel, de az is lehet, hogy ugyanarról a városról van szó. A legtöbb forrás mindeddig egyébként Clusiumot Chamars latin neveként emlegeti.

Az újdonsült felfedező, Giuseppe Centauro professzor egy manapság „Chiuso” néven emlegetett térséget tart Clusium egykori helyének, miközben más tudósok egy Chiusi nevű települést hisznek Clusium utódjának. (Ez a csupán egy betűvel eltérő helység szintén Firenze környékén található, s ott nagy etruszk múzeum működik. Ott szintén számos etruszk lelet került elő az idők során.)

A baj Clusium mai meghatározásával csupán az, hogy a Centauro által javasolt helyszín, vagyis Chiuso nagy része magántulajdonban van, és nehéz rajta ásatásokat végezni. Sokan vitatják amúgy is a professzor állításait, miszerint megtalálta Chamars-t.

További bizonytalanság, hogy Chamars-t a Kr. e. V. században kezdték kiépíteni Centauro szerint. (Ez némileg ellentmond a mitológiai adatoknak, legalábbis, ami Porsenát illeti, hiszen ő a hatodik században élhetett. Egyébként mind a mai Chiuso, mind pedig régebben feltárt Chiusi területén V. századi romokat találtak elsősorban.) A Giuseppe Centauro által Chamars-nak hitt egyébként a Bisenzio folyó partján terül elt, egyelőre leginkább falakat találtak a kutatók, amelyek a város határait jelzik. Ezek egyébként lehet, hogy az egykori városmaghoz képest fiatalabb erődítmények (körülbelül három méter magasak) – ez megmagyarázná a leletek datálása és Porsena állítólagos uralma közötti „időeltolódást”.

Az áradás miatt néptelenedett el Chamars?

Egyes feltételezések szerint Chamars-t (Chiusót) talán akkor hagyták el lakói, amikor a Bisenzio nevű folyó kiáradt. A víz mindenesetre igen fontos volt, ezt bizonyítja a kifinomult csatornarendszer és néhány víztározó is, amelyet a településen találtak. Mindemellett a régészek számos síremléket és megannyi ház alapjait tárták fel.

Ha a most Chamars-nak hitt régészeti lelőhelyről kiderül, hogy valóban az egykori etruszk „főváros”, az komoly előrelépést jelenthet a bizonytalan eredetű etruszkokkal kapcsolatos kutatásokban. Talán az etruszk király híres-nevezetes sírját is megtalálhatják a régészek – írja a Discovery Channel honlapja.

Porsena sírjáról idősebb Plinius emlékezett meg a római történetírók közül. Szerinte egy kisebb labirintusról van szó, amelynek a tetején piramisok voltak. A legendák szerint a sírt egy arany kocsi, 12 arany ló, egy arany tyúk és 5000 arany csirke díszítette.

„A legendától eltekintve, azt hiszem, Chamars végre felbukkant. Ez volt a legnagyobb itáliai város Róma előtt, és az etruszk civilizáció kezdetétől a bukásáig bemutatja az eltűnt kultúrát” – mindezt a felfedező, Giuseppe Centauro állítja, aki városi rekonstrukcióval foglalkozik a firenzei egyetemen. Centauro egyébként korábban dolgozott Pompeii-ben is.

Bizonytalan az etruszkok eredete

Az etruszkok eredete mindmáig nem tisztázott. A rejtélyes nép valamikor az időszámításunk előtti 900 körül bukkant fel Itáliában. A mai Olaszország területének nagy részét ők uralták a következő fél évezredben. Ezután hosszú hanyatló periódus következett, amely egybeesett a rómaiak, a latinok felemelkedésével. Aztán Kr. e. 90-ben (egy évvel a már említett clusiumi csata előtt) római polgárokká váltak az etruszkok is.

A feltételezések széleskörűek az etruszkokkal kapcsolatban. Egyesek szerint nem indoeurópai a nyelvük, de irodalmuk nem maradt fel, csak néhány feliratuk. A gazdagon dekorált sírjaik viszont sokat elárulnak életükről.

A mostani feltárás előtt, a Chamars-nak hitt térségben már két évszázaddal ezelőtt is fontos régészeti leletek bukkantak elő. Egy Kr. e. 500-480-ból származó, fiatal férfit ábrázoló bronzszobor például utalt arra, hogy itt komoly kulturális értékek lehetnek. Ugyanakkor csak a legutóbbi időkben bukkantak az egyik legteljesebb és legnagyobb etruszk város nyomaira a kutatók.