Ötvenéves a Magyar Geofizikusok Egyesülete

Az MGE a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) tagjaként alakult fél évszázaddal ezelőtt. A mostani évfordulóra az egyesület könyvet jelentet meg, a Magyar Geofizika nevű folyóirat is különszámot ad ki ez alkalomból. Mindkét kiadvány az egyesület, illetve a magyar geofizika történetét dolgozza fel.

Az alapítás alkalmából ünnepi tudományos ülésszakot is tart az egyesület az MGK-MTESZ székházban, Budapesten 2004. április 27-én. Az üléssel párhuzamosan a MGE 50 éves történetét bemutató kiállítás lesz látható.

A világ első alkalmazott geofizikai intézete

Kevesen tudják, hogy a magyar geofizikai kutatás világelső volt bizonyos tekintetben, s ezt elsősorban báró Eötvös Lorándnak köszönhetjük. Mint azt a róla elnevezett geofizikai intézet honlapján (elgi.hu) olvashatjuk, „1906-ban az I. világháború előtti korszak nagy nemzetközi geodéziai társasága, az Internationale Erdmessung, Budapesten tartotta XV. kongresszusát. A kongresszuson báró Eötvös Loránd, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének igazgató professzora, beszámolt a gravitációval kapcsolatos kutatásairól és Arad környékén a gyakorlatban is bemutatta – a később Eötvös-inga néven világhírűvé vált – nehézségi variométerének terepi alkalmazását”. (Eötvös egyéként a torziós ingával az első kísérleteit 1891-ben végezte el.)

Az 1906-os kongresszus résztvevői Eötvös kutatásait annyira fontosnak és eredményeit olyan jelentősnek találták, hogy beadvánnyal fordultak a magyar kormányhoz, amelyben Eötvös kutatásainak hathatós támogatását kérték. „A magyar kormány teljesítette a kérést és 1907-tõl kezdve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetéséből évi 60.000 koronát utalt ki Eötvös gravitációs és földmágneses kutatásaira. Ezzel a döntéssel megszületett a világ első alkalmazott geofizikai intézete. Mindez Eötvös vezetésével történt, egyelőre a Kísérleti Fizikai Intézet falai között, de attól szervezetileg és pénzügyileg is elkülönülve” – írja az elgi.hu.

A világ első földrengési térképe

A világ első földrengési térképet szintén egy magyar tudós, Kitaibel Pál készítette 1814-ben. Kitaibel az 1810. évi móri földrengést Tomcsányi Ádámmal, a pesti egyetem fizikatanárával együtt tanulmányozta, és észleléseit közösen publikálták „Dissertatio de terrae motu …” című munkájukban, 1814-ben. Ez a mű az első hazai földrengési monográfia, mely a világ első földrengési térképét tartalmazza, ahol a szerzők a nemzetközi irodalomban elsőként alkalmazták az úgynevezett izoszeiszta vonalakat.

Eötvös és a még korábban tevékenykedő Kitaibel után már nem ennyire zökkenőmentes a magyar geofizikai kutatások története. Az első világháború és Trianon után újjászervezték a geofizikai intézetet, s ekkor kapta az Eötvös Loránd nevet is (a tudós 1919-ben hunyt el), és a magyar kutatók számos expedícióban is részt vettek. Ekkor kezdődött a műszerfejlesztés és a kőolajkutatás is. Ez utóbbi tevékenység egyébként a harmincas években gyorsult fel.

Geofizika a második világháború után

A második világháború után elsősorban a szovjet blokk igényeit szolgálta ki a magyar geofizika. A műszergyártás például az ELGI (Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet) keretei között is zajlott, és a szocialista országok között nálunk fejlődött ki az egyik legkomolyabb műszergyártó bázis. Az ötvenes években kezdődött a mecseki uránérc kibányászása, és ekkor tett szert nagyobb jelentőségre az egyéb ércbányászat is, hiszen a „vas és acél országát” akarta felépíteni a hivatalos politika. Ebbe a programba illeszkedett az is, hogy Geofizikai Tanszéket hoztak létre a selmecbányai Bányászati Akadémia jogutód intézményében, Sopronban a Földmérőmérnöki Karon, 1951. szeptember 1-én. A bányamérnöki kar 1959-es újabb átköltöztetése után azonban a geofizikai tanszék is Miskolcra került.

1955-ben jött létre a Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet (GGKI) elődje, amely a magyar geofizikusok másik nagy „gyűjtőhelye”. A GGKI mai szervezeti formája 1972-ben alakult ki, a Magyar Tudmányos Akadémia égisze alatt. Ehhez az intézethez tartozik egyébként a budapesti Földrengésjelző Obszervatórium is, amely Magyarországon az egyetlen szeizmológiai kutatóközpont. (A központhoz számos állomás tartozik az ország területén, így például működik ilyen Piszkéstetőn és Gyulán is.) 1956-57-ben jött létre a Nagycenki Geofizikai Obszervatórium is, amely 1957 óta szolgáltat adatokat.