250 éve született a Nemzeti Múzeum alapítója, Széchényi Ferenc

Az ország egyik legnagyobb földesura politikai szerepvállalása sok vitát váltott ki életében, de mecénási tevékenységét általános tisztelet övezte.

Gróf Széchényi Zsigmond fia Széplakon látta meg a napvilágot a család ötödik gyermekeként. Középiskoláit Sopronban és Szombathelyen végezte, majd a bécsi székhelyű, és jezsuita irányítás alatt lévő Theresianum tanulója lett. Az iskola a magyar arisztokrácia ifjait oktatta nyelvekre, jogra és a diplomácia fortélyaira. A tantestület kiváló tagja volt Denis Mihály, aki az intézmény könyvtárát vezette. Hatását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Magyarország legnagyobb magánkönyvtárait létrehozó arisztokraták (Apponyi Antal, Batthyány Ignác, Festetich György) mindannyian nála tanultak. Széchényi csupán két évet maradt Bécsben, 1774-ben, az alábbi jellemzéssel engedték útjára: „Tehetségei és lelki ereje kiválók. Középszerű szorgalom mellett mégis előremenetelt tett. Erkölcsei jók”.

Politikai élet

Hazaérkezése után azonnal átvette az örökségét (apja 1769-ben meghalt) és a közigazgatásban helyezkedett el. Politikai pályafutását azonban magánéleti problémák zavarták meg, beleszeretett testvére feleségébe, Festetich Juliannába. Széchényi szerencséjére-szerencsétlenségére testvére rövidesen meghalt, így a szülők engedélyével elvehette az özvegyet. Közben lassan haladt a politikai ranglétrán, a királyi tábla jurátusából, kamarás majd táblabíró lett. A királyi figyelem 1783-ban fordult felé, amikor kinevezték a horvát bán helyettesének és királyi biztosnak. Ő felügyelte a sziszeki út, a Dráva-híd építését, a kanizsai láp kiszárítását, tehát a térség – mai kifejezéssel élve – infrastruktúrájának fejlesztését.

Az uralkodó bizalmának töretlenségét mutatja az a tény, hogy II. József közigazgatási reformja után királyi biztossá nevezték ki. Ennek elfogadásával azonban a magyar nemesség haragját fordította maga ellen, akik az ország függetlenségének megcsonkítását látták a rendeletben. Az eddig lojális nemes úr meghátrálni kényszerült. Lemondását az is elősegítette, hogy ő sem értett egyet a király nyelvrendeletével és a korona Bécsbe szállításával.
1786-ban orvosi igazolással tudott megszabadulni terhessé vált feladatától – „veleszületett ideggyengeségről és ingerlékenységről” írt a doktor.

Közéleti pályafutását 1786-ban felfüggesztve, európai utazást tesz. Angliai utazásáról külön naplót vezetett, lenyűgözte az ország fejlődése, mind ipari, mind mezőgazdasági téren. A technika iránti érdeklődés is családi vonás lehet a Széchényieknél.

II. József halála után ismét visszatér a politikai életbe, tagja lesz annak a küldöttségnek, amely a török szultánnal köti meg az új békét, majd az ország és a király megbízásából Itália államait látogatja meg. Küldetése rendkívül sikeres volt. A nápolyi király megbecsülése jeléül magyar viseletben fogadja a grófot és első külföldiként a Szent-Januárius rend lovagjává üti. Kezdeményezi Széchényi követté való kinevezését, amit azonban a gróf nem vállal el.

Az Országgyűlés felsőházi tagjaként szerepet vállal a reformokat előkészítő bizottságok munkájában, ám két év múlva már eredménytelennek érzi erőfeszítéseit és javasolja a királynak azok feloszlatását. Ezt a lépését sokan azzal magyarázzák, hogy erőteljesebb változásokat akart, ezért is csatlakozott a szabadkőművesekhez. Martinovics leleplezését követően nevét nem hozzák összefüggésbe a mozgalommal, annak ellenére, hogy Hajnóczy (korábbi titkára, akit a Martinovics-féle összeesküvés nyomán kivégeztek) az ő nagycenki kastélyában készítette el a röpiratokat.

Ez az élmény végérvényesen megváltoztatta, ezek után az udvar támogatója lett. 1799-ben kinevezik a Hétszemélyes tábla tagjává, majd királyi főkamarássá, illetve Sopron vármegye főispánjává. 1811-ben végleg visszavonul, és Bécsbe költözik. Egész politikájáról gróf Dessewffy József, kissé igaztalanul, így ír: „gróf Széchényi gyenge lelkű úgy, mint szemű volt mindenkoron”.

„Egy szent hazafi”

Gróf Széchényi Ferenc mecénási tevékenysége több elismerést érdemel, és tartósabb eredménnyel is járt. A Theresianum „örökségeként” megkezdte horpácsi könyvtárának rendszerezését és kibővítését. A francia Enciklopédiától a külföldi folyóiratokig mindent gyűjtött, állandó vendége volt a bécsi antikváriumoknak, ahol irodalmi alkotásokat, technikai könyveket egyaránt vásárolt. Nemcsak gyűjtötte, de támogatta is az irodalmi és nyelvi remekművek kiadását, Csokonai „Orpheus”-át, a Magyar Hírmondót, a Debreceni gramatikát, a Magyar Kurírt és a Magyar Múzeum folyóiratot. Tessedik Sámuel is a gróf segítségének köszönheti „A paraszt ember Magyarországon” című könyvének kiadatását. Idegen nyelvű alkotások lefordítására szerződtette Bárány Pétert, később irodalmi társaságot szervezett füredi kastélyában.

A könyvtár

Széchényi horpácsi könyvtárából fejlődik ki az Országos Széchényi Könyvtár. Az ötletet Kovachich Márton, a magyar alkotmány- és jogtörténet alapítója, vetette fel. A tudós munkájához kért támogatást, amit a gróf akkor adott meg, amikor ígéretet kapott Kovachichtól: minden általa tanulmányozott kéziratról másolatot készít Széchényi számára. A gyűjtés egyre inkább a magyar történelmi emlékekre és kéziratokra korlátozódott, Széchényi teljes könyvtárakat vásárolt itthon és külföldön is.

Az adományozásra 1802. november 25-én kerül sor, a pesti papnevelde ad otthont 11 884 nyomtatványból, 15 ezer kötetnyi könyvből, 1152 kéziratból, 142 térképből és rézmetszetből, 2029 nemesi címerből és 2665 éremből álló gyűjteménynek. Az adományt később kiegészítette ásvány- (ez lett az ásványtár alapja) és éremgyűjteményével. Adománylevelében arra kérte a királyt, hogy az általa létrehozott intézménybe minden nyomtatásban megjelent műből néhány darabot elhelyezhessenek, ezt nevezik köteles példánynak.

Az Országgyűlés 1807-es XXIV. törvénycikkelyben fejezte ki háláját az adományozónak:
„Az ország karai és rendjei hálás érzéssel ünneplik gróf Széchényi Ferenc királyi főkamarásmester bőkezűségét és a közjó előmozdítását célzó igyekezetét, mely szerint dicső emlékű őseinek nyomaiba lépve, nagy gonddal és költséggel összegyűjtött gazdag és válogatott könyvtárát a magyar nemzetre teljes joggal átruházta s ezzel a felállítandó Nemzeti Múzeum alapját dicséretes buzgalommal megvetette”.

A gyűjtemény 1847-ben, Pollack Mihály által tervezett klasszicista épületben, lett végérvényesen elhelyezve. Széchényi Ferenc a politikától teljesen visszavonulva, vallási buzgalomba merülve élte le utolsó éveit Bécsben. 1820. december 13-án hunyt el.