Víz alatti régészek vizsgálják a szegedi Tisza-szakaszt

Nem mindennapi esemény helyszíne szerdán, április 28-án délután a szegedi Tisza-szakasz, a Belvárosi híd és a Bertalan (Felsővárosi) híd közötti térség. Víz alatti régészek, illetve búvárok kutatják át a területet, geofizikusok segítségével, egy hajóra telepített radarral, hogy rábukkanjanak egy 1723-ban elsüllyedt dereglyére.

A hajón ugyanis rendkívül értékes római kori emlékek, oltárkövek, illetve fogadalmi kövek voltak, amelyek korabeli és talán még régebbi erdélyi ásatásokról, feltárásokról, illetve erődítési munkálatokból származtak.

1723-ban süllyedt el a hajó

Minderről Szalóky Károly Attila, az Octopus Tengeri Régészeti Egyesület elnöke tájékoztatta a National Geographic Online-t. Szalóky elmondta, hogy a szerda délutáni kezdés után még pár napig vizsgálják a területet, mert nem csupán az 1723-ban elsüllyedt dereglye érdekli őket, hanem más hajóroncsokra is rábukkanhatnak – reményeik szerint.

A leginkább keresett dereglye egyébként valószínűleg egy kikötési manővernél, esetleg az átrakodásnál süllyedhetett el. Később megpróbálták kiemelni a hajót, hiszen a hajó az uralkodó, III. Károly magyar király (s egyben VI. Károly néven német-római császár) műkincsgyűjteményébe szállította a páratlan értékű darabokat, s a dereglye az adatok tanúsága szerint nem esett szét a folyó mélyén sem.

A kiemelési kísérlet majdnem sikerrel járt: már közel járt a felszínhez a sérült hajó, amikor a gyenge csapolású, csak egyszeri használatra összeeszkábált vízi alkalmatosság jobb oldala beszakadt az egyenként is legalább több száz kilós, összesen csaknem 30 tonnás kövek súlya alatt.

Ekkor alighanem végleg szétesett, de legalábbis végzetesen megrongálódhatott a hajó, ám még így van esély arra, hogy egyes darabjait megtalálva, akár az egész szerkezetet a feltárás nyomán rekonstruálhassák, és újjáépítsék – Szalóky szerint. Magyarországon még nem sikerült ilyen korú dereglyét találni, hiszen ezeket a vízi járműveket egyszeri alkalomra gyártották, vagy csak rövid időre használták, így nem maradtak fenn..

Különleges szállítmány

A dereglye szállítmánya is különleges volt: erdélyi erődítési munkálatok során számos római kori leletre bukkantak a XVIII. században. Ezek közül 14 darab volt az elsüllyedt dereglyén. 1723-ban Gyulafehérvár (Apulum), illetve Várhely (Sarmizegetusa) területéről is előkerültek oltárkövek, illetve fogadalmi kövek, ezeket szállították akkor a királyi udvarba.

(Sarmizegetusa, illetve más néven Colonia Ulpia volt a rómaiak által meghódított egykori dák tartomány fővárosa).

Szalóky Károly Attila a National Geographic Online-nak elmondta, hogy nem csak az 1700-as évekből származó ásatások, kutatások leleteit feltételezik az elsüllyedt dereglye szállítmánya között. Alighanem korábbi feltárásokból származó kövek is lehettek a hajón.

A III. Károly gyűjteményébe szállított kövek nem mindegyike fekszik a Tisza fenekén. 1723-ban három dereglye indult a királyi udvarba, ebből kettőt sikeresen átrakodtak Szegeden. A harmadik sérült csak meg, és süllyedt el. A víz alatti régészek most azért vizsgálják át Szeged belvárosi Tisza-szakaszát, mert valaha ott működött az a kikötő, ahol egykor elsüllyedt a hajó. Egyes feltételezések szerint a mai szegedi hajóállomás és a Déli rondella között lehetnek a maradványok.

Hamarosan kezdődhetne az oltárkövek kiemelése is

A kövek így tehát majdnem biztosan behatárolható szakaszon fekszenek. Inkább az a kérdés, hogy a kövek esetleg ráborultak-e a hajótestre. Ha igen, akkor a dereglye faanyaga belesüppedhetett az iszapba, ami tulajdonképpen a régészek számára kedvező, hiszen az üledékréteg konzerválja a fa építőanyagot. Így sokkal nagyobb az esély arra, hogy újjáépítsék az egykorú leletek alapján a dereglyét. Ha ez a terv sikerülne, akkor a hajó mását a szegedi Móra Ferenc Múzeumban állítanák ki – tudtuk meg Szalókytól.

Persze ettől még messze vannak a kutatók. Előbb meg kell találniuk a köveket, illetve a hajóroncsot. Aztán megkezdődhet a kiemelés – az első oltárkő esetében ez a művelet akár már a jövő héten megtörténhet. Ezt követően pedig a teljes rakomány „kiszabadítása”, kiemelése következhet. A munkák első része egyébként 4, 5 millió forintba kerül, amelyhez vállalkozók és a szegedi önkormányzat adott anyagi segítséget. A teljes program azonban akár hatvanmillió forintba is kerülhet.

Az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület korábban már számos expedíciót hajtott végre. Víz alatti régészeti feltárásaikkal hírnevet szereztek Angliában, Magyarországon és Dél-Afrikában is. Dél-Afrika partjainál többek között a brit Kelet-Indiai Társaság egyik elsüllyedt hajóját, a Grosvenort vizsgálták át.