Auguszta, Bertold2024. március 29., péntek
Kultúra

333 éve végezték ki Zrínyit és Frangepánt

National Geographic Magyarország

1671. április 30-án Bécsújhelyen kivégezték Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet, Bécsben pedig Nádasdy Ferencet. Ezzel ért véget az úgynevezett Wesselényi-féle összeesküvés.

A Wesselényi-féle összeesküvés kitervelője nem a híres „árvízi” hajós, báró Wesselényi Miklós (bár ő is a Habsburgok egyik ellenfele volt), hanem egyik őse, Wesselényi Ferenc nádor. Az alábbiakban róla, illetve társairól, többek között Zrínyi Péter horvát bánról lesz szó. A neves történész, Benczédi László a Wesselényi-összeesküvést két periódusra bontja. Az 1666 és 1668 közötti az úgynevezett nádori szakasz, amelyet a valóságos felkelés 1669-1670-es eseménysorozata követ. Kronologikusan haladva, nézzük tehát először a nádori szakasz eseményeit.

Zrínyi halála, az osztrákok megdöbbentő lépései

1664. november 18-án a kursaneci erdőben Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, vadászat közben egy megsebesített vadkan áldozata lett. Hogy Zrínyi miként halt meg, és mi rejlett a háttérben, azt már-már könyvtárnyi irodalom boncolgatja, de hivatalosan általában a vadkan-verziót fogadják el a történettudósok. Ugyanakkor még a Habsburg-hű Esterházy Pál, a későbbi nádor is így fogalmazott Zrínyi vadászbalesete kapcsán: „Sokan nem hitték el, hogy halála váratlanul esett…”

Már Zrínyi halála előtt felfokozott hangulat uralkodott Magyarországon. A Habsburgok elképesztő nemtörődömségét (aminek egyébként megvoltak az európai politikában gyökerező okai) illusztrálja, hogy Zrínyi és Montecuccoli korábbi katonai sikereit meg sem próbálták a tárgyalóasztal mellett kihasználni, s megkötötték a törökökkel a Magyarországra nézve kifejezetten hátrányos vasvári békét 1664. augusztus 10-én. Ez a béke a Montecuccoli által vezetett császári hadak szentgotthárdi győzelme ellenére a török kezére adott újabb magyar területeket. Ez felháborította még a Habsburgokhoz leghűségesebb magyar főurakat is.

Hamu alatt izzó parázs

A hamu alatt izzó parázs 1666-ban kezdett fellángolni, legalábbis a nemesi összesküvés, illetve rendi szervezkedés kibontakozása leginkább erre az évre tehető. Ekkor, 1666. április 5-én Stubnyán, Trencsén mellett Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán tanácskozott. Szerződést is kötöttek, noha törekvéseik csak részben voltak egyezőek. Mindketten a Habsburgok elleni fellépést akarták, Zrínyi azonban a franciákra, Wesselényi viszont a törökökre akart támaszkodni. Nézzük előbb Zrínyi cselekedeteinek hátterét, majd azt, hogy miként vált a korábban Habsburg-hű Wesselényiből török-párti főúr.

A francia támogatásra alapozó Habsburg-ellenes felkelésnek, szervezkedésnek voltak történelmi előzményei. A Habsburg-Bourbon ellenét igencsak régi keletű volt, a magyar urak, leginkább pedig Zrínyi, azonban nem mérték fel azt, hogy a franciák éppen Spanyolország németalföldi birtokait támadták meg 1667 májusában, így XIV. Lajos elemi érdeke az volt, hogy az osztrák Habsburgokat távol tartsa a konfliktustól, és ne ingerelje őket. Ezért bármiféle magyar szervezkedéshez a Napkirály csak afféle tartalékmegoldásként járult volna hozzá abban az esetben, ha Lipót fellépne Németalföld védelmében. Ekkor ugyanis jól jött volna a franciáknak egy magyar felkelés Bécs hátában. XIV. Lajos követe, Gremonville ezért kettős taktikát követett a magyar főrendekkel folytatott tárgyalásain: „egyrészt várakozásra intette, és a távolabbi jövő esélyeivel kecsegtette őket, másrészt újra meg újra kitért a szövetség tényleges megkötése elől. Miután pedig a francia politika számítása bevált, s Lipótot végig távol tudták tartani a flandriai hadszíntértől, a párizsi udvar szemrebbenés nélkül ejtette el a magyarországi tárgyalások fonalát. A francia szövetség így végül is olyan politikai mentőövnek bizonyult, amelyet a világpolitika uralkodó áramlatai egyre messzebbre sodortak a magyar ellenzékiektől” – írja erről a Magyarország története című kézikönyv.

Wesselényi a törökkel akart szövetkezni

Wesselényi álláspontja azért különösen érdekes, mert két-három évvel azelőtt még egészen más nézeteket képviselt. Ekkor még Zrínyi Miklós és az osztrákok mellett próbálta felsorakoztatni a magyar rendeket – a törökök ellen. Komoly fordulatnak kellett tehát lezajlania Wesselényi Ferencben, hogy a török elleni harc szervezőjéből, akit 1646-ban emelt grófi rangra III. Ferdinánd, a török segítségét kérő szervezkedővé alakuljon át – Lipót császár idejére. Márpedig ez történt, hiszen 1666. augusztus 23-án, Murány várában tanácskozásra került sor. Ekkor ugyanis a protestáns köznemesség egy része, illetve azok vezérei hűséget esküdtek egymásnak, illetve az ugyancsak jelenlévő Teleki Mihálynak és Bethlen Miklósnak, akik Apafi Mihály erdélyi fejedelem követei voltak. Ezen túlmenően a jelenlévők megállapodtak, hogy a Portához indított követek küldésére kérik Apafit, hogy az behódolásuk ellenében eszközölje ki a szultán támogatását.

A murányi tanácskozáson számos köznemest is bevontak a szervezkedésbe. E réteg bevonásával a szűk körű főúri szövetkezés immár a vármegyei nemesség szélesebb mozgalmával kapcsolódott össze – írja minderről Benczédi László. Ez az újonnan beavatott nemesi csoport Benczédi szerint a francia szövetség amúgy is gyenge lábakon álló teóriájával szemben a hagyományosabb törökpártiságot erősítette a szervezkedés során, s végül is a török orientáció vált a fő külpolitikai irányzattá.

Követküldés a törökhöz – az első besúgó jelent

A török szövetség és a behódolás szándékának legfőbb összefoglalója Benczédi szerint az a dokumentum, amelyet a murányi végzés alapján Wesselényi 1666. augusztus 27-én írt alá, s amely formailag utasításnak készült a Portára küldött követnek. A tervezet alapvető célja volt, hogy évi 20 és 100 ezer tallér közötti ajándékadó fizetése ellenében a hódoltsági és hódoltság széli magyar nemesi birtoklás lehető legelőnyösebb feltételeit biztosítsák. Ugyancsak fontos volt a török által még be nem kebelezett területek önálló államiságának fenntartása. Ezért kérték, hogy a hűségadó fejében a török ne avatkozzon be Magyarország belügyeibe, az országot tartsa meg régi szokásaiban és szabadságában, ne akadályozza a szabad királyválasztást, s ne kényszerítse az országot a birodalma terjesztését szolgáló hadakozásra.

1667. március 27-én meghalt Wesselényi Ferenc nádor. A nagy formátumú vezetők közül tehát rövid időn belül hárman is távoztak az élők sorából: előbb Zrínyi Miklós, majd Lippay György esztergomi érsek, aki szintén támogatta a mozgalmat, és végül Wesselényi. A mozgalom irányítása ezután Zrínyi Péter és Nádasdy Ferenc országbíró kezébe került, ám közülük Benczédi szerint egy ideig az utóbbi játszotta a nagyobb szerepet. (Nádasdy országbíróról érdemes tudni, hogy amikor lelepleződött az összeesküvés, megpróbálta még a saját kezűleg írt, 1668-as röpiratát – vagy talán beszédtervezetét? – is úgy feltüntetni, mintha mások munkáiból állította volna össze, és az nem a saját gondolatait fejezné ki.)

Ugyanennek az évnek, 1667-nek a júniusában Köprili Ahmed nagyvezír Kréta szigetén fogadta Apafi követét. A még Wesselényi által kigondolt tervekre a török válasza elutasító volt, de a tárgyalásokon részt vevő portai főtolmács, Panajotti a bécsi udvar szolgálatában állt, és az erdélyi fejedelem ajánlatát az osztrákok tudomására hozta.

A magyar árulás

Minderről persze a magyar szervezkedők nem tudtak, és 1668. augusztus 18-án az ellenzéki nemesek szendrői gyűlése fölkelési tervet dolgozott ki a császári seregek Magyarországról való kiszorítására. A megalapozatlan akciót azonban nem tudták végrehajtani. 1668 október végén ugyanis Wesselényi Ferenc özvegye, Széchy Mária megbízásából az összeesküvők egyike, Bory Mihály volt korponai kapitány is fölutazott Bécsbe, s a mozgalom egész történetét feltárta a bécsi udvar előtt.

Lipót miniszterei azonban egyelőre a kivárás mellett döntöttek. De mit is terveztek a szendrőiek, illetve még előzőleg a július 28-án Stubnyán összegyűltek? A szeptemberi felkelés terve Nádasdy és a pénzszűkében lévő murányiak ötlete volt ekkor. Az erősítésként Magyarországra küldött újabb német csapatok megtámadását, és egy nagyobb körmöcbányai pénzszállítmány elrablását, továbbá Morvaország, Szilézia megrohanását irányozták elő.

A murányiak terve azonban irreális volt, a törökök ugyanis nem támogatták az akciót, Apafi Mihály erdélyi fejedelem pedig a Porta jóváhagyása nélkül mozdulni sem mert. A francia szövetség még messzebb került, hiszen 1668 májusában az aacheni béke véget vetett a flandriai háborúnak. A magyarországi helyzet is irreálissá tette a szervezkedés e fázisát: a körmöcbányai rablás kudarcba fulladt, s a német csapatok erősítése is elmaradt. Így megtámadásuk – amely jeladás lett volna az országos felkelésre – sem következhetett be.

Az összeesküvés második szakasza (1669-1670)

A nádori szakasz az előzőekben ismertetett eseményekkel lezárult az összeesküvés történetében. Ezután következett a végkifejlet, az 1669-1670-es események.

Miközben tehát a magyarok és a törökök között lévő besúgók egymást jelentgették fel, Bécsben ölbe tett kézzel nézte Lobkowitz főudvarmester a szervezkedést, a felvidéki nemesek nemhogy egy épkézláb ötletet nem vetettek fel, hanem inkább egymás között civakodtak. A fő problémát ugyanis ekkor számukra a vallási kérdések jelentették. Báthory Zsófia ellenreformációhoz csatlakozó politikáját nehezen tűrték a protestánsok. Éppen ezért minden további lépést a vallási ügyek rendezésének kellett megelőznie.

Ezt a „vallási kiegyezést” szolgálta az a megegyezés, amelyet 1669. április 26-án Zrínyi Péter Sárospatakon hozott létre veje, Rákóczi Ferenc (az „első” Rákóczi Ferencről van szó, aki a későbbi szabadságharc vezérének az édesapja) és a protestánsok között. Felső-Magyarország leghatalmasabb földesura, aki eddig anyja, a nemrégiben rekatolizált Báthory Zsófia befolyása alatt állt, visszaadta a protestáns papok és iskolák korábban elvett jövedelmeit, és birtokain biztosította a protestánsok szabad vallásgyakorlatát.

Rákóczi-Zrínyi házasság

Az egyezmény a felvidéki nemesség körében megteremtette a Habsburg-ellenes összefogás politikai feltételeit. A Zrínyi Péter és I. Rákóczi Ferenc közötti kiegyezésben szerepet játszhatott az is, hogy Rákóczi Zrínyi lányát, Zrínyi Ilonát vette feleségül. Rákóczi egyébként is hajlíthatóbb volt makacs anyjánál, a Báthoryak egyik legnépszerűtlenebb tagjánál, s az egyezmény keretében többek között visszaállította a sárospataki főiskola segélyezését. A protestáns templomok látogatását sem akadályozta többé. Felső-Magyarországon ezzel Rákóczi vált a mozgalom fejévé.

A szervezkedés utolsó fejezetében Zrínyi Péter játszott vezető szerepet. Ő azonban – akárcsak oly sok korábbi és későbbi magyar politikus – képtelen volt felmérni a nemzetközi erőviszonyokat. A lengyel királyság élére ugyanis egy Habsburg-támogatású politikus került nemrégiben, a francia szövetség elúszott, a törökökkel való üzenetváltást pedig teljesen félreértelmezte a hebehurgya horvát bán. Zrínyi tervei között számos fantazmagória volt: I. Rákóczi Ferencet például hol lengyel királynak, hol pedig erdélyi fejedelemnek akarta megválasztatni. Tervei közül persze egyik sem volt kivitelezhető.

Zrínyi kapkodása – újabb besúgás

Zrínyi Péter terveibe beavatta Tattenbach Erasmus stájerországi földesurat, majd sógorát, Frangepán Ferencet is. (Mindegyikőjüket utóbb kivégezték a császári udvar parancsára.) 1669 decemberében egyik kapitányát a Portára küldte, hogy a török segítségét kieszközölje. A követ évi 12 ezer tallér adó ellenében 30 ezer főnyi török segélyhadat és a rendi szabadságok megtartását kérte a Portától. Zrínyi emberének a Porta nem adott egyértelmű választ: olyan üzenettel bocsátották vissza a futárt, hogy a végleges választ a boszniai pasától fogja a bán megkapni. A bécsi udvar viszont Panajotti útján ismét azonnal értesült minderről.

Zrínyi Péter bizakodó volt ekkor, és meg sem várta a török végleges válaszát, s 1670. március 12-én a földesúri terhek könnyítésének ígéretével fegyverbe szólította a környező parasztságot. Utasította Rákóczit, hogy ő is mozgósítsa Északkelet-Magyarországot. Erre a császári miniszterek március 20-án elrendelték Zrínyi letartóztatását, és Spankau tábornokot hatezer fővel Zrínyi várainak elfoglalására küldték. Közben március 16-án sikertelenül próbálta az udvar lecsillapítani a felvidéki nemességet: a besztercebányai gyűlés eredménytelen maradt.

Zrínyi és Frangepán feladják magukat

Jellemző a magyar nemesség rossz időzítésére, hogy azon a napon, április 9-én, amikor Zrínyi és Frangepán Bécsbe mennek feladni magukat, pontosabban kegyelmet kérnek – hiába, mert 17-én fogságba vetik őket, a Habsburgok ugyanis megtévesztő módon csábították az osztrák fővárosba a két horvát-magyar főurat –, a felvidéki nemesek akcióba kezdtek. Sárospatakon elfogták a Rákóczihoz érkező Rüdiger Starhemberg grófot, tokaji német parancsnokot. Az összegyűlt nemesség I. Rákóczi Ferencet választotta fővezérévé, és megindította támadását a környező várak elfoglalására.

Valójában egyetlen nagyobb ütközetre kerül sor: április 23-án a Szatmár melletti Gombáson Gyulafi László vezetésével mintegy 1500 főnyi felkelő csapat három század császári dragonyost futamít meg, 120 német halott hátrahagyásával. A felkelők egyébként csak tucatnyi foglyot ejtettek, a legtöbb németet levágták, vagy a Szamosba fullasztották. Az is jellemző a „küzdelmekre”, hogy néhány apróbb siker után Munkács várát szerette volna a felkelők vezére, Rákóczi bevenni, ám onnan saját édesanyja néhány ágyúlövéssel elriasztotta a „rebelliseket”… Kevesen tudják tehát, hogy I. Rákóczi Ferenc édesanyja, Báthory Zsófia is védte a munkácsi várat, nemcsak II. Rákóczi Ferencé, vagyis Zrínyi Ilona (ő a Thököly-felkelés idején tartotta a várat). De persze micsoda különbség volt a két védekezés között!

Egymást vádolják az összeesküvők – a megtorlás

Zrínyi április 17-ei letartóztatásának híre azonban csakhamar eljutott a rebellisekhez: ezután a felvidéki felkelők tállyai gyűlése május elsején elhatározta a fegyverletételt. A Felvidéket Spork tábornok vezetésével császári seregek szállták meg. Június 29-én a magyar kancellária elrendelte az összeesküvésben gyanúsak letartóztatását. A felkelők közül több százan Erdélybe menekültek, de százával kerültek a gyanúsítottak a császári börtönökbe is. Az összeesküvés kinyomozására az udvar bizottságot rendelt ki, amely Rottal János vezetésével augusztus 18-án kezdte meg a működését. A lőcsei bizottság vádat emelt Nádasdy Ferenc országbíró ellen is. Október 31-én a bizottság Lőcséről Pozsonyba helyezte át székhelyét, és kivételes bírósággá (judícium delegatum) alakult át. Ez a szerv magyar főnemesekből állt, és a köznemesek ügyében hozott ítéleteket.

Nádasdy Ferencet még 1670. szeptember 3-án letartóztatták – rá Nagy Ferenc és mások is terhelő vallomást tettek. Mint korábban említettük, Nádasdy maga viszont megpróbálja megint másokra hárítani a felelősséget ekkor. A három főúr, Zrínyi, Frangepán és Nádasdy fölötti ítélkezésre a magyar rendi alkotmány mellőzésével, Hocher udvari kancellár elnöklete alatt, egy kizárólag németekből álló rendkívüli bíróságot állítottak fel. A három főurat 1671. április 30-án végezték ki.

Rákóczi váltságdíjjal veszi meg a büntetlenséget

1671. február 21-én Báthory Zsófia megegyezett az udvarral, hogy fia, Rákóczi Ferenc – 400 ezer aranyforint váltságdíj ellenében – büntetlen marad. Erasmus Tattenbach stájer főurat pedig Zrínyiék után hét hónappal végezték ki.

Ezzel zárult tehát a magyar fő- és köznemesség jelentős részét megmozgató összeesküvés és felkelés. Eredményei gyakorlatilag elhanyagolhatóak voltak, hátrányos következményei viszont beláthatatlanok. A leghatalmasabb magyar főúri birtokok közül elvesztek a Zrínyi-uradalmak, a Nádasdy- és a Thököly-vagyon, amelyeket egyenként is több milliós értékre tartottak. A Habsburg kincstár hatalmas összegű váltságdíjakat szedett, de még azokon is behajtottak néhány száz forintot, akiknek alig volt vagyonuk. Sembery Ferenc például – utóbb kiderült – ártatlan volt, mégis másfél évig raboskodott, sőt váltságdíjat követeltek tőle, jóllehet semmije sem maradt az elkobzások után. Az elítéltek között van még az a Széchy Mária (Wesselényi özvegye) is, aki pedig igencsak kétes szerepet játszott, hiszen az összeesküvés első szakaszáról ő adott, illetve adatott információkat Bécsnek, s ő kezdte a feljelentéseket a híres történettudós Marczali Henrik szerint.

7000 éves kenukat találtak Olaszországban

7000 éves kenukat találtak Olaszországban

A leletek sokat elárulnak az újkőkori emberek tudásáról.

Ne legyen ajándék húsvétra élő állat!

Ne legyen ajándék húsvétra élő állat!

Óva int az élő állat húsvéti ajándékozásától az Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Közhasznú Egyesület.

Több ezer éves szekeret rejtett egy sír

Több ezer éves szekeret rejtett egy sír

A 35-40 éves korában elhunyt férfit szarvasmarháival és szekerével együtt temették el.

Rejtett, ősi alagútrendszert találtak Izraelben

Rejtett, ősi alagútrendszert találtak Izraelben

A felszín alatti folyosókat rejtőzködésre használhatták a Bar Kohba-felkelés idején.

Ezeréves korcsolyát találtak

Ezeréves korcsolyát találtak

A Csehországban feltárt lelet ritka bepillantást nyújt a középkori emberek találékonyságába és mindennapjaiba.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket