Száz éve halt meg Jókai Mór

Jókait a magyar romantikus próza kiemelkedő képviselőjeként tartják számon. 1825. február 18-án Komáromban született, értelmiségivé vált kisbirtokos nemesi családban. Apja, Jókay József ügyvéd volt, de már ő is szívesen „forgatta a tollat”, verseket írogatott. A kis Móric iskoláit Komáromban végezte, majd Pozsonyba került. Már hétéves korában fennmaradt egy verse, amelyet édesapja nevenapjára költött, s amelyet Mikszáth idéz Jókai-életrajzában:

„Tartsd meg jó atyámat Isten;
Hogy az mindenben megintsen,
Ha dolgomban hibát
Hogyha lát.”

Látszik, hogy a korban a gyermekek nevelése enyhén szólva is rideg volt: még az ünnepi versben is a szigorra, az intésekre utal a kisiskolás diák.

Tanulmányok – találkozás Petőfivel

Jókai 1841-42-ben a pápai református kollégiumba járt, itt kezdett írni és itt – az önképző körben – ismerkedett meg Petőfivel is, aki erősen hatott rá. Ugyanakkor a két magának való fiatal kapcsolata nem volt olyan egyszerű, ahogyan azt leegyszerűsítő jellemrajzaik sugallják. Szintén Mikszáth idézi Jókait erről: „Mikor Pápán találkoztam Petőfivel legelőször, sáros-esős időben történt, egy sikátorban jött rám szemközt, kopott, kurta köpönyeg halavány arca elé húzva, mindig olyan nagy rohanós léptekkel járt, mintha valakit űzne s nem szokott a szemeivel keresni senkit. Egy diáktársam rákiáltott! ’Hová, bús hazafi?’ Nem felelt semmit, félretaszított az útjából és tovább ment.”

1842-1844 között Jókai Kecskeméten jogot hallgatott, első drámáját – „A zsidó fiú”-t – is ott írta. Ekkor mélyült el igazán barátsága Petőfivel is. Bár ügyvédi oklevelet szerzett, s komolyan foglalkozott festészettel is, első regénye, a Hétköznapok (1846) sikerén felbuzdulva az írói pályát választotta. 1847-ben az Életképek szerkesztőjeként a lapot a fiatal radikálisok fórumává tette. Ekkoriban a Petőfi házaspár Dohány utcai lakásában lakott. 1846 elején a Petőfi által alapított Tízek Társaságának tagja lett, ekkor változtatta nevének y-ját demokratikus szemléletből i-re.

A Fiatal Magyarország és a forradalom

Jókai tagja volt a Fiatal Magyarország nevű szervezetnek is. Amikor 1847 nyarán csatlakozott hozzájuk, Petőfi Sándor így jellemezte ezt a csoportosulást: „a Fiatal Magyarországhoz mindazokat számítom, kik valódi szabadelvűek, nem szűkkeblűek, merészek, nagyot akarók”, s olyan Magyarországot szeretnének, „mely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni”. A csoport tagjai közé tartozott Jókai Mór, Vasvári Pál és Irinyi József, aki a 12 pontot fogalmazta. (Irinyivel együttműködött testvére, János, a gyufa feltalálója is.)

1848. március 15-én Jókai a forradalmi ifjúság egyik vezére volt, ő is részt vett a 12 pont megfogalmazásában. Március 15-én ő olvasta fel a 12 pontot, s ennek a napnak az estéjén ismerte meg a neves színésznőt, későbbi feleségét, Laborfalvi Rózát.

A színésznővel kötött házassága miatt összeveszett Petőfivel, sőt anyja is kitagadta. A szabadságharc idején Kossuth megbízottja lett (együtt járta a toborzókörutat is vele), majd a kormánnyal Debrecenbe menekült, s ott megindította a békepárti Esti Lapokat. Szemtanúja volt Buda visszafoglalásának, majd Szegedre követte a kormányt. A szabadságharc bukása után a Bükkben, Tardonán rejtőzött, de később visszatért a fővárosba.

A szabadságharc után

Bujdosásából felesége segíti ki: jól használható hamis papírokat szerez neki, s felíratta nevét Komárom védői közé is, hogy ezzel is mentességet szerezzen neki. E támogatás révén vészeli át az életveszélyes időszakot. Egy ideig álnéven ír. Ezután békült ki anyjával. Nemsokára népszerű író, újságíró lett, ő szerkesztette a kor élclapjait, a Nagy Tükör című újságot 1856-ban, az Üstököst pedig 1858-ban.

Szintén 1858-ban az MTA levelező, majd 1861-ben rendes tagja lett. Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak is. A Kisfaludy Társaság 1860-ban választotta tagjává. Később, a kiegyezés után, Rudolf trónörökös bevonta Az „Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben” című sorozat szerkesztésébe.

1863-ban megindítja a Hon című hírlapot. 1865-ben képviselővé választották, az országgyűlésen a Határozati Párthoz csatlakozott, és életre szóló barátságot kötött Tisza Kálmánnal. Tisza kezdetben ellenzéki politikus volt, 1875 és 1890 között azonban miniszterelnökként irányította Magyarországot. Jókai 1861-1896 közt országgyűlési képviselő volt, s 1875 után a kormánypárt tagjaként tevékenykedett. A Hon című napilapjával a miniszterelnök politikáját támogatta.

Az utolsó évek

Jókai idősebb korában a politikától fokozatosan vonult vissza – kissé ki is ábrándult a Monarchia ingoványos, zavaros közéletéből. Szabadidejét szívesen töltötte Balatonfüreden, ahol a friss levegő jó hatással volt érzékeny tüdejére. 1886-ban özvegyen maradt, s ekkor vált meg a füredi villától is. Számos kitüntetést kapott.

1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte, ekkor jelentették meg műveinek százkötetes díszkiadását.

1899-ben feleségül vette Nagy Bellát, a húszéves színésznőt, újabb botrányt okozva. E lépését nemcsak a közvélemény nézte ferde szemmel, de családja is elhatárolódott tőle.

Feleségével 1904 elején három hónapra Nizzába utazott. Szervezetét megviselte az utazás, haza már betegen érkezett. Április 25-én kikocsizott kedvenc svábhegyi villájába, és este ágynak esett. Az orvosok tüdőgyulladást állapítottak meg. 1904. május 5-én halt meg Budapesten. Temetését nemzeti gyász kísérte. Születésének centenáriumán kódexet neveztek el róla. Életrajzát Mikszáth írta meg Jókai Mór élete és kora című könyvében.

Jókai és a nemzeti romantika

Jókai volt a nemzeti romantika megteremtője. Romantikus idealizmusa, színes fantáziája, mesélőkészsége révén a legnépszerűbb magyar prózaíró, regényei teremtették meg a mai értelemben vett olvasóközönséget. Műveinek szellemét alapjaiban a liberalizmus és optimizmus hatja át, amely 1867-ig szinte nemzeti ellenállást jelentett. Művészetét sajátos kettősség, a népiesség és a romantika, valamint a különféle elemek ötvözése jellemzi. Regényeinek szerkezete általában egyszerű: a cselekmény rendszerint vonalszerű, különböző színhelyek és bonyodalmak váltakozása az időbeli előrehaladásnak megfelelően történik – írja róla a „Ki kicsoda a magyar irodalomban?” című kötet.

Regényeinek alaptípusai: heroikus (A kőszívű ember fiai, 1869), vallomásregény (Az aranyember, 1872), kalandregény (Fekete gyémántok, 1870), anekdotikus életkép (Egy magyar nábob, 1853). Ezekben a művekben a szabadságharcnak, a magyar iparosításnak és a reformkornak állít emléket.

Drámáit nagy siker fogadta, mégis, már életében elavultak. Az ő műveiből készült Strauss Cigánybárójának és Erkel Dózsa Györgyének a szövegkönyve.

Jókai életműve jelentősen befolyásolta a társalgási nyelvet. Petőfi és Madách mellett hosszú ideig a külföldön legolvasottabb magyar író volt.