Szenzációs korai maja emlékeket találtak

Az egykori maja városban, a ma Guatemala területén található Civalban rendkívül jelentős emlékekre bukkant Francisco Estrada-Belli olasz régész egy szerencsés véletlen folytán. Egy sírrablók által kiürített alagútban járva fedezett fel egy maszkot, amely a maják napistenének arcképét őrizhette meg. A portrét, pontosabban a maszkot egy piramistemplom falába vésték bele.

Az öt méter széles és három méter magas maszk igen meglepő volt a szakavatott archeológus számára. A meglepetést nem elsősorban a maszk okozta, hanem az arckép kora: a National Geographic News értesülései szerint Kr. e. 200 és 150 közé tehető keletkezésének időpontja. Ez azt jelenti, hogy a maja kultúra fénykora előtt jóval, az úgynevezett preklasszikus periódusban faragták kőbe a napistent.

Primitív kor?

A preklasszikus időszak a régészek szerint Kr. e. 2000-től tartott Kr. u. 150-ig, azaz valamivel több, mint kétezer esztendőt ölelt fel. Ezt a kort sokáig primitívnek minősítették egyes szakértők, minthogy a későbbi maja kulturális felvirágzáshoz, a Kr. u. 250-et követő periódushoz képest mindmáig szerény emlékek bukkantak fel a megelőző évekből. (A virágkor egyébként Kr. u. 250-900 között volt.)

A mostani maszk éppen ezért minősíthető szenzációsnak: Estrada-Belli felfedezése ugyanis átalakíthatja a preklasszikus kor megítélését, s azt sejteti, hogy Guatemala dzsungeleiben már Jézus Krisztus születése előtt jóval virágzott egy város. A preklasszikus korból persze nemcsak az olasz kutató felfedezései bukkantak elő. Mások is egyre-másra tárják a nyilvánosság elé újabb és újabb tudományos eredményeiket.

Már korábban is voltak fejlett városok a térségben

Mindezekből kiderül, hogy már az időszámításunk előtti időkben is kialakultak fejlett városok, városállamok a mai Guatemala területén. E településeken királyok uralkodtak, palotákat építettek, és sajátos rituálékat, szertartásokat alakítottak ki. Mindezen emlékek már a maja fénykorra emlékeztetik a szakértőket, sőt egyre valószínűbb, hogy erre a periódusra vezethető vissza az ősi indiánok naptára, írása és királyságaik kialakulása is.

„Visszatoljuk a maja civilizáció kezdeteit, messze visszatoljuk ezt a preklasszikus korszakba” – magyarázza Estrada-Belli, aki az amerikai Vanderbilt University professzora. Az olasz régész kutatásait a National Geographic Society kutatási bizottsága támogatta.

Ikonográfia

Az Estrada-Belli által Civalban talált szobor jelentésének megfejtéséhez különleges és bonyolult ikonográfiai (tulajdonképpen: képolvasási) ismeretekre van szükség. A maszk ugyanis egy antropomorf, vagyis emberhez hasonló arcot ábrázol, minthogy az orra és a homloka emberi, viszont mindkét szemöldök felső része arra utal, hogy egy napistenről van szó.

A maszk egyébként egy, szintén a 2002 óta a térségben kutató Estrada-Belli által felfedezett másik maszk párja, és egykor annak a templomnak a lépcsőit díszítette, amely 33 méterre emelkedett Cival központi tere, plazája fölé. Mindez megfelelő hátteret nyújthatott azokhoz a bonyolult rituálékhoz, amelyekben a király a teremtés istenét személyesítette meg.

Napórához hasonlított a városközpont elrendezése

Ez a preklasszikus komplexum körülbelül egy napórához hasonlítható. Estrada-Belli szerint legalábbis mindennek „fontos asztronómiai funkciója volt”. „Nem véletlen, hogy a főépület központi tengelye és a plaza egyaránt a napéjegyenlőség idején előforduló napkeltéhez igazodik” – tette hozzá a Vanderbilt Egyetem tudósa.

A komplexumban kutatva 2002 júniusában Estrada-Belli és csapata rátalált egy feliratokkal ellátott kőlapra, kőtáblára. Ezt a „stela”-nak nevezett darabot az egyik legkorábbi maja írott emléknek tartják, legalábbis az alföldi vidékeken. Kora egyébként Kr. e. 300 körülire becsülhető.

Különleges rítusok és az állam keletkezése

Jádekövek

A plazán ugyancsak találtak egy kereszt alakú mélyedést, amelyben öt darab összetört edényre bukkantak.

Ezek talán felajánlásként szolgáltak, hogy vízért vagy esőért fohászkodjanak a maják. Az egyik, szisztematikusan összezúzott edény alatt 120 – többnyire – csiszolt jádekövet találtak.

Ugyancsak felleltek öt jáde fejszét, amelyek éle felfelé irányult, s valószínűleg egy olyan rítus részeit alkothatták, amely a maja mezőgazdasági ciklusokra utalt, illetve az úgynevezett kukoricaistenre.

„Azt hisszük, hogy a felajánlások a formális dinasztiák kezdeteire utalnak a maják földjén, és egyúttal az állami jellegű társadalmak megjelenésével is összekapcsolódhatnak, méghozzá minden eddigi feltételezésnél korábban” – magyarázta Estrada-Belli.

Műholdas technológia

A régészek műholdas technológiát felhasználva megállapították azt is, hogy Cival kétszer akkora volt, mint azt eredetileg hitték, s alighanem tízezer ember számára nyújtott állandó lakhelyet. Királyság lehetett az államforma Civalban, s talán ez volt a preklasszikus állam, illetve királyság központja, fővárosa.

Cival leletei az archeológusok szerint az bizonyítják, hogy ekkoriban már teljességgel kifejlődött civilizáció bontakozott ki a térségben, amelyet nem feltétlenül egyetlen város uralt, inkább egy településhálózat dominált a régióban. Mindez egyébként eltér a kutatók eddigi felfogásától.

Máshol is találtak érdekes leleteket

Persze nemcsak a Civalban talált emlékek utalnak arra, hogy a maják már legalább kétezer éve komoly civilizációt hoztak létre Közép-Amerikában. San Bartolo városában például egy másik régészcsoport egy indián teremtésmítosz emlékeire bukkant. A csoport tagja, Karl Taube, a University of California at Riverside ikonográfiai kutatója elmondta, hogy olyan falfestményekre találtak, amelyek több mint kétezer évesek, és a kukoricaistent ábrázolják. (A kukorica volt az egyik fő tápláléka az indiánoknak.)

A kukoricaisten egykor leszállt az alvilágba – a maják hite szerint –, ahol a halál urai megölték őt. Évekkel később azonban fiai legyőzték a halál urait, és feltámasztották a kukoricaistent. Az ő visszatérése a Földre – ez az időpont volt a maja világ első napja. A korai falfestmény ezt az eseményt örökíti meg, s alighanem a preklasszikus időből származik.