Vilma, Ünige, Csaba2020. december 05., szombat
Kultúra

50 éve ért véget a Dien Bien Phu-i csata

National Geographic Magyarország

Fél évszázaddal ezelőtt, 1954. május 7-én elesett Dien Bien Phu, a francia hadsereg támaszpontja Vietnamban. Ezzel ért véget az „első vietnami háború”, illetve a francia gyarmati uralom is befejeződött Indokínában.

A vereség egyúttal politikai összeomlást is jelentett. Franciaország hamarosan fegyverszünetet kért, majd kivonta erőit a délkelet-ázsiai országból, amelyet – megszakításokkal – közel egy évszázadon át tartott befolyása alatt.

A francia gyarmati uralom kezdetei Vietnamban

Franciaország vietnami beavatkozása már az 1840-es években kezdetét vette. A nyílt invázióra 1858-ban került sor, amikor a francia csapatok a Közép- és Dél-Vietnamban élő hittérítők védelmére hivatkozva hatoltak be az országba, és 1862-67-ben annektálták Nam Bót (Kokinkínát). 1873-74-ben katonai expedíció jelent meg Bac Bóban (Tonkinban) és elfoglalta Hanoit. A hódításokat tehát még III. Napóleon uralma idején kezdték a franciák, de a második számú császár 1870-es (németekkel szembeni) bukása után is folytatódott a gyarmatosítás. Bac Bo végleges leigázására 1882-84-ben került sor.

A franciák 1887-ben létrehozták az Indokínai Uniót, amelyhez Vietnam és Kambodzsa mellett 1893-ban a két évvel korábban megszerzett Laoszt is hozzácsatolták. A vietnami uralkodóknak ekkor csak árnyékhatalmuk volt. Bár több népi felkelés is kitört a franciák ellen, a vietnami uralkodó először csak 1916-ban, az első világháború idején mert szembeszállni a gyarmatosítókkal. Ez akkor még nem járt sikerrel, Duy Tan császárt Réunion szigetére száműzték a hódítók.

Felbukkannak a kommunisták

1925-ben egy új erő bukkant fel: Kantonban, Kína területén Ho Si Minh megalakította a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Ligát, amely a baloldali értelmiségre, a parasztokra és a kialakulóban lévő munkásosztályra támaszkodva a későbbi kommunista párt csírája lett. 1930-ban, februárban egyesítették a Vietnamban lévő kommunista csoportok irányítását: ekkor jött létre a Vietnami Kommunista Párt – még ez is külföldön, Hongkongban alakult meg.

Ho Si Minh a széttagoltság csökkentését javasolta, nem véletlen, hogy hamarosan, már 1930 októberében Indokína Kommunista Pártja néven működött a szervezet, kiterjesztve tevékenységét Laoszra és Kambodzsára is. Később kisebb-nagyobb földfoglalásokat hajtottak végre, a mozgalmat a gyarmatosítók csak nehezen tudták leverni. A kommunisták illegalitásba kényszerültek ezután Vietnamban, csak Léon Blum franciaországi népfront-kormánya idején (1936-37) nyertek féllegális státuszt átmenetileg.

A második világháború és a japánok megjelenése

Amikor Franciaország a második világháborúban vereséget szenvedett a németektől (1940), zavaros helyzet alakult ki: de Gaulle az úgynevezett Szabad Franciaország nevében Londonból irányította a német-olasz-japán tengely elleni francia küzdelmet – ám ez csak töredéknyi erőket jelentett, amelyeknek sikerült emigrálniuk vagy elmenkülniük. A katonai kapituláció után Pétain francia marsall a németekkel kollaboráló bábállamot alakított ki Franciaország formálisan meg nem szállt déli részein, Vichy központtal. Ehhez a kollaboráns kormányhoz csatlakozott számos gyarmati erő is, többek között a vietnami francia egységek is.

Így aztán a fasiszta szövetséghez tartozó franciák és a japánok részben együttműködtek akkor, amikor a felkelő nap országa 1940-41-ben megkezdte a térség megszállását. A japánok 1940. szeptember 22-én vonultak be Észak-Vietnamba, majd 1941. július 27-én hozzáláttak az egész Francia-Indokína elfoglalásához. Ezzel szemben alakította meg Ho Si Mihn a Viet Minh nevű szervezetet 1941-ben. 1944-ben létrejöttek a Viet Minh szervezésében a Vietnami Népi Felszabadító Hadsereg első egységei.

A „független” Vietnam – japán uralom alatt

A japánok eleinte fenntartották a francia szuverenitást és közigazgatást, 1945. március kilencedikén azonban véres puccsal néhány óra alatt távolították el a francia erőket. Ekkor ugyanis Európában újabb fordulat ment végbe: a németek visszavonulóban voltak, Franciaország újra visszanyerte szuverenitását és a szövetségesekhez csatlakozott, vagyis a japánok ellenfeleivé váltak hirtelen a gyarmati francia hadsereg tagjai.

A japán puccsot kihasználva, 1945. március 11-én Bao Dai vietnami császár – aki 1925 óta uralkodott – kikiáltotta az önálló Vietnamot. Persze ez ekkor még a japán megszállást fedező akció volt, a császár egyszerűen kollaborált. Japán második világháborús fegyverletétele, 1945 augusztusa után az indokínai térség északi részét kínai, a délre eső területeket brit csapatok foglalták el.

Jönnek a kommunisták és a franciák

Közben a kommunista erők egyre gyarapították befolyásukat, és 1945. szeptember másodikán kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaságot (VDK). 1946-ban Bao Dai megbukott, miután 1946. január elsején Ho Si Minh államelnök lett.

A franciák 1946 márciusában kénytelenek voltak elismerni a VDK-t, ám szeptemberben már megszállták Saigont, Dél-Vietnam legnagyobb városát. Délen az angolokat tehát a francia hadsereg egységei váltották fel. (A franciák 1949-ben Laosz és Kambodzsa függetlenségét is elismerték hivatalosan. Mindezt, Vietnam, Kambodzsa és Laosz önállóságát azonban csak az úgynevezett Indokínai Föderáció és a Francia Unió keretében értelmezték.)

Az első vietnami háború kezdete

A VDK ellen már 1946 decemberében támadást intéztek a franciák. A francia nagyhatalmi státuszt fenntartani akaró de Gaulle tábornok ugyanis 70 ezres létszámú hadsereget küldött a térségbe Leclerc tábornok vezetésével. Ho Si Minhék ekkor az ország északnyugati részébe szorultak vissza. A VDK kormánya ekkor innen kezdte meg a harc szervezését. 1949-ben a franciák az általuk megszállt terület élére egy bábkormányt állítottak, a korábban a japánokkal kollaboráló Bao Dai vezetésével. A dél-vietnami állam egyébként az úgynevezett Francia Unió keretében – de már ekkor is az USA jelentős anyagi támogatásával – jött létre.

1950-ben a VDK felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi szocialista állammal. Hét hadjáratot intézett a Viet Minh ezután a franciák ellen. A Cao Bangnál 1950-ben elszenvedett vereségüktől kezdve a franciák defenzívába szorultak Indokínában. Ekkor, 1951-ben érkezett a helyszínre de Lattre tábornok, aki némileg megerősítette a francia állásokat, de nem sokkal ezután meghalt. Ezután újabb váltások következtek a francia haderő élén, ami a vezetési gyengeségeket mutatja: Salan tábornok, majd 1953 májusában Navarre generális érkezett.

Nyomulnak az északiak

1951-ben ugyan három részre bomlott az indokínai kommunista mozgalom: vietnami, laoszi és kambodzsai pártok alakultak, ugyanakkor a három ország egységes frontba tömörülve küzdött a franciák ellen. A vietnami népi hadsereg továbbra is erős maradt, s 1953 végére a Viet Minh ellenőrzése alá került Tonkin (Hanoi kivételével), valamint Annam és Kokinkína egy része.

Ekkor támadt Navarre tábornoknak az az ötlete, hogy elvágja a Viet Minh-t Laosztól. Az elképzelésből származott Dien Bien Phu megerősítésének gondolata is. Dien Bien Phu támaszpontja az Észak-Vietnamból Laoszba és a Vörös Folyó deltájától Burmába vezető utak kereszteződésénél, egy völgyben feküdt. A francia parancsnok, de Castries ezredes azt várta, hogy Giap tábornok vietnami erői leereszkednek a hegyekből, és belesétálnak a földteknőbe. A vietnamiak azonban 1954 januárjában blokád alá vették az erődvárost.

A döntő csata – Dien Bien Phu eleste és a franciák végső veresége

Az indokínai háború döntő csatája 1954. március 14-én kezdődött, s 55 napig tartott. Már az első napokban (sőt, már a csata „hivatalos” megkezdése előtt egy nappal, március 13-án) hatalmas tüzérségi támadást indítottak a vietnamiak, és másnap rögtön sikereket értek el. A kezdeti sikerek azzal magyarázhatók, hogy az első gránátok egyike éppen egy kisebb francia erődítés parancsnokát találta el. A védők megzavarodtak, s feladták állásaikat. A több, mint másfél hónapos harcok nagyon sok áldozatot követeltek.

A vietnami partizánhadsereg 1954. május 7-én délután fél hatkor elfoglalta a francia főparancsnoksági bunkert, foglyul ejtette a francia tábornokot – de Castries-t ugyanis éppen a csata utolsó, kétségbeesett napjaiban nevezték ki generálissá – és egész törzskarát. Ezzel Franciaország elvesztette Indokínát.

A második vietnami háború

1954 júliusában Franciaország aláírta a genfi Indokína-szerződést, elismerve Vietnam, Laosz és Kambodzsa szuverenitását. Vietnamon belül azonban a 17. szélességi foknál ideiglenes katonai demarkációs vonal létesült. Így az ország a két Koreához hasonlóan – de nem olyan hosszú időre – északi és déli részre szakadt szét.

Ezután a Dél-Vietnamban az Egyesült Államok nyert befolyást (sorrendben tehát: a franciák, a japánok, az angolok, illetve megint a franciák után). Minthogy azonban az addigi hódítók közül senki sem tudta a negyvenes évek óta szilárdan tartani magát, az amerikaiak is fokozatosan egyre nagyobb erőket voltak kénytelek a térségbe vonni. A dél-vietnami politikai vezetés sohasem tudott stabil bázist kialakítani a kommunista Észak-Vietnammal szemben, így már 1954-ben nagyszámú katonai tanácsadó érkezett Amerikából az ország déli részére.

Az első nagyobb harci egységeket 1961-1962 táján szállították ide az USA-ból. Formailag viszont csak 1964-ben vette kezdetét az Egyesült Államok beavatkozása. Ekkor a Tonkini-öbölben kezdődtek harcok Észak-Vietnammal. 1965 után dél-koreai, ausztrál, új-zélandi, thaiföldi, Fülöp-szigeteki csapatok is érkeztek Dél-Vietnam segítségére. Vegyi fegyvereket is bevetettek az amerikaiak, mégsem sikerült katonailag stabilizálni a helyzetüket. Az USA végül 1973 januárjában kénytelen volt befejezni háborús részvételét. Ezután, az Amerika által támogatott dél-vietnami rendszer is összeomlott – bár amerikai katonai tanácsadók még később is tartózkodtak az ország déli részén. Vietnam egyesítése az északi kommunisták uralma alatt 1975-ben következett be, s ekkor az utolsó amerikaiak is távoztak a térségből.

Hozzászólások

Miről árulkodnak az őskori Vénuszok?

Miről árulkodnak az őskori Vénuszok?

A szakértőket régóta foglalkoztatják az őskori művészet lenyűgöző alkotásai, az úgynevezett Vénusz-szobrok, melyek mintegy 30 ezer éve jelentek meg.

Mekkora is lehetett Góliát?

Mekkora is lehetett Góliát?

A Dávid ellen küzdő, az Ószövetségből ismert filiszteus férfi a leírások alapján igazi óriás volt.

A feltárás során károsodnak Pompeji páratlan falfestményei

A feltárás során károsodnak Pompeji páratlan falfestményei

A Vezúv törmelékei közel két évezreden át védték a freskókat, felszínre kerülve azonban ugyanezen anyagok károsítják az alkotásokat.

Hogyan jelentek meg az első politikusok?

Hogyan jelentek meg az első politikusok?

Az emberiség történetében kulcsfontosságú volt, hogy a kvázi egyenlőség alapú vadászó-gyűjtögető csoportokból kialakuljanak az első centralizált közösségek, a folyamattal kapcsolatban azonban rengeteg a kérdés.

Ősi nyilak kerültek elő a jégből

Ősi nyilak kerültek elő a jégből

A szakértők úgy vélik, hogy a norvégiai hegység tökéletes hely lehetett az őskori vadászoknak.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket