Lehet-e egy csecsemő testvérei őssejtbankja?

Méhen kívüli megtermékenyítés (in vitro fertilizáció) után chicago-i Reproduktív Genetikai Intézet munkatársai tesztelték a párok 45, kémcsőben fogant embrióját.

A méhbe történő beültetés előtt genetikai diagnózist végeztek el az akkor nyolcsejtes (ún. szedercsíra) állapotban lévő embriókon, amely segítségével meghatározták a sejteken található HLA-tipusokat.

A HLA (emberi fehérvérsejt antigén) minden sejt felszínén megtalálható fehérje, amely fajtája egy esetleges transzplantáció esetén szoros összefüggést mutat a beültetett sejt vagy szövet ellen kialakuló immunreakcióval, ami szélsőséges esetben akár kilökődéshez is vezethet.

Amennyiben ezek a HLA fehérjék a donor és befogadó között nagy hasonlóságot mutatnak, úgy csökken a kilökődés veszélye is. A párok idősebb gyermekei olyan, gyógyíthatatlan, vagy nehezen gyógyítható leukémiákban, vagy ritka vérszegénység fajtában szenvednek, amelyek gyógyítása megfelelő őssejt-transzplantációval megoldhatóvá válna.

A 45 embrióból a genetikai tipizálást követően 28 embrió került beültetésre, amiből öt terhesség és öt sikeres szülés történt. A be nem ültetett embriókat lefagyasztották a méhen kívüli fogantatás szabályai szerint. A születést követően egy csecsemő köldökzsinórjából ki is nyerték a az őssejteket, amelyeket a betegségben szenvedő idősebb testvér gyógyítására használtak fel.

Etikus-e az eljárás?

Azonban a technika az eredmények ellenére több etikai és egészségügyi kérdést is felvet. Az angliai Humán Fretilizációs és Embriológiai Hatóság például elutasította a bevatkozást egy pár esetében. A szervezet állásfoglalása szerint amennyiben genetikai betegségre utaló jelek nem indokolják, nem szabad beágyzás előtti genetikai mintavételt alkalmazni, mivel ez veszélyekkel járhat a késöbb megszületendő gyermek szempontjából.

Az amerikai Katolikus Egyház képviselője szerint nem etikus megengedni, hogy egy gyermek „csak” azért jöjjön világra, hogy ebből egy másik gyermek profitáljon, mégha ez esetben a gyermek életéről is van szó. Sokak szemében felrémlik egy újfajta, biológiai jellegű alárendeltségi forma, amely morális és jogi szempontból is könnyű célpontul szolgálhat, nemcsak az idealisták számára.

Másik oldalról törve lándzsát Norman Frost, a University of Wisconsin orvostudományi etikusa szerint az eljárás nélkül a beteg gyermek esélye a megfelelő donor megtalálására mintegy 25 százalék, ami igen csekély. Tehát morális szempontból nézve a bevatkozás meg-nem-tétele is aggályosnak tekinthető. A tudós szerint a beteg gyermek megmentése szép cél lehet egy új gyermek vállalásában egy olyan világban, ahol a fogantatások nagy része meggondolatlan szexuális kalandok, vagy önző érdekek folyományaként történik meg.