Miért van női koponya Petrarca sírjában?

Miközben az olasz irodalmárok Petrarca születésének 700. évfordulójának júliusi megünneplésére készülnek, anatómusok és antropológusok zavarbaejtő eredménnyel álltak elő: a híres itáliai költő sírjában DNS-tesztek szerint egy férfi és egy nő maradványai vannak. A koponya ugyanis egy nőtől származik, a test viszont egy férfitől, alighanem Petrarcától.

DNS-vizsgálat – nőé volt a koponya

A meglepő és kissé horrorisztikus eredménnyel a Padovai Egyetem tanára, Vito Terribile Wiel Marin állt elő. A kutatók már korábban is sejtették, hogy a koponyával valami „nem stimmel”: bizonyos vonások, pontosabban a szem kontúrjai, és a fül környékének körvonalai inkább nőre emlékeztettek. Most azonban DNS-teszteket is végeztek, s kiderült, hogy a fejrész valóban nem lehet férfié.

A test azonban kétségtelenül Petrarcáé: ezt bizonyítja a lábcsontokon az a sérülés, amelyet egy Firenzéből Rómába vezető lovaglás során szerzett a poéta 1350-ben.

Petrarca, az olasz irodalmi nyelv megteremtője

Petrarca 1304. július 20-án született Toscanában, Arezzóban. A legnagyobb itáliai költők között tartják számon, és részben – Dante és Boccaccio mellett – az ő nevéhez fűződik az olasz irodalmi nyelv megteremtése is. Bár elbeszélő költeményeit még latinul írta, szerelmes szonettjeit – egy máig nem azonosított, Laurának hívott hölgyhöz címezve – már a modern nyelven, toszkánai dialektusnak megfelelően „konstruálta”.

A reneszánsz idején született olasz nyelv elsősorban ezért áll közel a toszkánai nyelvjáráshoz: Petrarca, Dante és Boccaccio az úgynevezett „dolce stil nuovo”, az „édes új stílus” szerint írt.

De nemcsak az olasz nyelv, hanem a szonett műfaja is Petrarcának köszönheti feléledését: később Shakespeare – áttételesen az itáliai költő hatására – szonettírással is foglalkozott, sőt ezen költeményeire az angol szerző büszkébb volt, mint „megélhetési célzattal” írt drámáira!

A holttest meghurcoltatásai

Az itáliai költő 1374. július 18-án (két nappal hetvenedik születésnapja előtt) halt meg Arquá városában, amely ma az ő nevét is viseli: Arquá Petrarca. Halála óta azonban sok zavaros esemény történt sírhelye körül. Már 1630-ban egy részeg szerzetes ellopta a jobbkarját, amely soha nem került elő.

A fejet azonban nem az ittas barát cserélhette ki, hanem a tudósok egy XIX. századi padovai professzorra gyanakodnak. Giovanni Canestrini ugyanis az egyetemen tanított, és amikor 1873-ban exhumálta a holttestet, azt állította, hogy a levegővel érintkezve a koponya „széthullott”.

1943-ban megint megbolygatták a sírt: a bombázásoktól akarták megkímélni, ezért Padovába szállították át a poéta – végsőnek egyáltalán nem nevezhető – nyughelyét.

Mindezzel még mindig nem ért véget Petrarca földi maradványainak meghurcoltatása: tavaly novemberben egy daru leejtette a sír kéttonnás fedő részét, amikor megpróbálták ismét exhumálni a holttestet. Ekkor megsérült az a koponya is, amelyről azóta kiderült, hogy nem a költőtől származik. Az újabb exhumálást egyébként azért végezték el, mert szerették volna Petrarca arcképét rekonstruálni, születésének hétszázadik évfordulójára.

Radiokarbon vizsgálat segíthet a tettes azonosításában

Hogy az elmúlt évszázadok során miért pótolták egy női koponyával a hiányzó testrészt, azt egyelőre nem tudni. Wiel Marin, a Padovai Egyetem jelenlegi professzora mindenesetre abban bízik, hogy az egykori tolvaj leszármazottjai – esetleg anonim módon – visszajuttatják a koponyát „rendeltetési helyére”.

A tolvaj kilétének felderítésében amúgy nagy segítséget nyújthat a radiokarbon vizsgálat is, amelyet alighanem szeptemberre végeznek el az Egyesült Államokban. Az olasz kutatók ugyanis az USA-ba küldték elemzésre a női testrészt – ha sikerül pontosan megállapítani a koponya korát, akkor behatárolható lenne a furcsa csere időpontja is. Amennyiben például a koponya az 1700-as évekből származik, akkor bizonyosan kizárható lenne, hogy a XVIII. század előtt cserélték volna ki a testrészt.