Acélkorszak Hollandiában – a legrégebbi eszközök a kontinensen?

Európa kontinentális részén még nem találtak a 4. századnál régebbi acéleszközöket. A Brit-szigeteken, Walesben ugyan bukkant egy tudós korábban második századi acéldarabokra, de a mostani hollandiai leletek átalakíthatják az eddigi nézeteket a kontinens vasiparáról.

Ritka technológia

A centiméter hosszú lyukasztó 2 százalékos karbontartalmú, vagyis ekkora a szén aránya az ötvözetben. Ez a 4. században igen ritka technológiának számított, a holland régészek ezért is örülnek a mostani felfedezésnek.

A talán szögnek készített eszközt alighanem egy kemencében olvasztották. A lyukasztó a hollandiai Heeten nevű település közelében került elő, és a felfedezők – Matthijs van Nie és Evelyne Godfrey – a Journal of Archaeological Science című szaklapban számoltak be róla.

„Úgy gondoljuk, hogy ez az első magas karbontartalmú acél Európában” – jelentette ki Godfrey, az angliai University of Bradford kutatója a BBC News Online-nak. A lyukasztó használat közben eltört, és ezután elveszett. Ugyanakkor ez egy befejezett tevékenység eredményként létrejött eszköz része volt, nem a véletlen műveként keletkezett – hangsúlyozta a kutatónő.

Az első vas- és acélkészítők

A BBC megjegyzi, hogy az első vaskészítők alighanem akkor léptek színre, amikor a tűzhelyekben, a tábortüzek során vasérctartalmú kőzetek megolvadtak. Egy idő után az emberek rájöttek arra, hogy miként javíthatók az „alapfém” tulajdonságai. Egyrészt egyre magasabb hőmérsékleten olvasztották az ércet, másrészt csökkentették a szennyezéseket és végül szabályozták a széntartalmat. Mindennek eredményeként jutottak az igen ellenálló ötvözethez, az acélhoz. (Ennek a széntartalma általában 2 százalék alatti.)

A magas karbontartalmú acélok első előállítása Ázsiában fordult elő. Indiában már a Kr. e. harmadik században olvasztótégelyben „gyártottak” acélt. A rómaiak az időszámításunk utáni 5-6. században ismerték már a vasöntvényeket is.

A frankok műve

A 4. századi hollandiai lelet viszont újdonság, hiszen Észak-Európában ezt a technológiát nem alkalmazták a tudósok eddigi ismeretei szerint. Heeten környékét ekkoriban a frank, egészen pontosan száli frank törzsek tartották megszállásuk alatt. A frankok Európa számos helyén felbukkantak: a mai Bajorország északi részén őrzi nevüket több tájegység, de például Franciaország neve is rájuk utal. (Galliába bevonulva a germán nyelvet beszélő frankok keveredtek az ott élő romanizált keltákkal, a gallokkal, így alakult ki a mai francia nyelv és nép, hosszú évszázadok során.)

Dr. Chris Salter, az Oxfordi Egyetem professzora egyébként a BBC News Online-nak nyilatkozva elmondta: a Heetenben talált lelet szerinte nem számít szokatlannak: ő maga Walesben, Carmarthen környékén talált már 2. századi acéltárgyakat is. Salter szerint ezek azért ritkák, mert a 2 százaléknyi szenet tartalmazó ötvözetek igen gyorsan rozsdásodnak, és ezért nehéz azonosítani őket.