Száz éve született Jean Gabin
A francia filmszínészek közül talán egy sem tett szert olyan ismertségre a maga idejében, mint Jean Gabin, aki csaknem száz mozgóképes alkotásban szerepelt. Gabin születésének centenáriumát ünnepelhetjük május 17-én.
1904. május 17-én, száz éve született Jean-Alexis Moncorgé, akit a világ Jean Gabin néven ismert meg. Ő volt a háború előtti francia film legnépszerűbb sztárja, később pedig – mint ahogyan egy kritikusa írta – a sztoicizmus, a belenyugvó bölcsesség mintaképe. Klasszikus antihős volt, általában a veszteseket, a kívülállókat és az áldozatokat személyesítette meg. Tönkretett életek, kiúttalanság – ez jellemzi az általa megformált szerepeket. Filmjeinek címe is ezt sugallja: Az alvilág királya (1936), Éjjeli menedékhely (1936), A nagy ábránd (1937), Állat az emberben (1938), Ködös utak (1938), Halálos ölelés (1946), Gyilkosok ideje (1956), Bűn és bűnhődés (1958), Nyomorultak (1959), Archimedes, a csavargó (1959). Persze azért tegyük hozzá: Dosztojevszkij, Zola vagy Victor Hugo nem az akkor még meg sem született Gabin kedvéért írták műveiket, de hogy Gabint éppen ezek a szerepek találták meg, az nem véletlen.
Kabarészínészek gyermeke
Jean Gabin kabarészínészek gyermekeként látta meg a napvilágot a francia fővárosban, de inkább rokonai nevelték, főleg vidéken. Az első világháború után, kezdetben egy párizsi építőipari cégnél dolgozott, majd úgy döntött: mégis szülei hivatását követi. Kezdeti próbálkozásai azonban igen gyötrelmesek voltak, s végül a katonaságnál kötött ki. Pontosabban nem ez lett – szerencsére – pályafutása vége. 1926-tól musicalekben, operettekben szerepelt, turnézott Dél-Amerikában, és visszatérésekor a párizsi Moulin Rouge-ban lépett fel. (Párizsba kerülve, egyébként korábban a konkurens Folies-Bergeres-ben volt statiszta.) Filmes karrierje 1930-ban kezdődött, a Chacun sa Chance című alkotással, amelyet magyarra „Mindenkinek megvan az esélye”-ként is fordíthatunk.
Ezután következett az 1931-es Mephisto. 1934-ben már Josephine Baker mellett szerepel a Zouzou című filmben, amelynek nyomán megkapja azt a szerepet, amely valódi áttörést hoz számára. A Maria Chapdelaine című Julien Duvivier-rendezésről van szó, ahol Francois Paradis-t alakította. Ezzel a filmmel elnyerte a „Grand Prix du Cinema”-t, és ez a szerep gyakorlatilag megadta a felütést későbbi alakításaihoz: a karakter, amelyet megformált, meghalt a filmben. Duvivier annyira meg volt döbbenve a halálát alakító Gabintől, hogy egyes pletykák szerint azonnal szerződést kötött vele, hogy minden további mozijában Gabin „rosszvégű” szerepeket kap majd. (Mások szerint ez a kérdés már korábban eldőlt, de mindezt nehéz lenne ellenőrizni.)
Duvivier és Renoir
Ezután számos Duvivier-filmben szerepelt Gabin, aki úgy vélte, hogy életére és szakmai sikereire mindössze két rendezőnek volt valódi hatása: Duvivier-nek és Jean Renoir-nak. (Nem sokkal később az utóbbi is felbukkant életében.) Mindenesetre 1937-ben még egy Duvivier-film következik, bár már ekkor is együtt dolgozott Renoirral. A Pepe Le Moko című alkotás hozta meg a nemzetközi sikert Gabinnek.
Az ezt követő mozi talán Gabin leghíresebb filmje, s ez már Renoirral közös munkája volt. A nagy ábránd a filmtörténet egyik klasszikusává vált, és például New Yorkban hat hónapon át játszották – ez még soha nem fordult elő egyetlen mozival sem. Amerikában a legjobb külföldi filmnek minősítették, és 1937-ben ez hozta a legnagyobb bevételt Franciaországban is a különböző mozgóképek között. Gabin e filmmel a legnagyobb francia mozisztár lett, s „pozícióját” számos más alkotás, például Renoirral közös újabb filmje, az Állat az emberben is megerősítette 1938-ban.
Gabin ezután több hollywoodi ajánlatot is elutasított, hogy Franciaországban maradhasson. Ekkor játszotta el a Mire megvirrad főszerepét. (Ezt Marcel Carné rendezte, hogy ne csak Duvivier-t és Renoirt emlegessük.)
A világháború és ami utána jött
A második világháború kitörése aztán megváltoztatta Gabin sorsát is: ekkor elvállalt néhány hollywoodi szerepet, s itt újra találkozott Duvivier-vel. Együttműködésük azonban ekkor kevésbé volt sikeres. Később Gabin összetűzésbe keveredett a hollywoodi stúdiókkal – mert azok kívánságai ellenére sem szerződtették egyik filmjéhez Marlene Dietrichet –, és csatlakozott a francia csapatokhoz, amelyek a világháború idején akkor éppen Észak-Afrikában harcoltak. Később elnyerte ezért a Croix de Guerre (Hadikereszt) kitüntetést.
A háború után sikerült két közös filmet is készítenie a híres színésznővel, Marlene Dietrichhel – akivel egyébként rendszeresen randevúzott –, ám egyik alkotás sem lett különösebben sikeres. 1949-ben René Clément rendezésével készített egy filmet Au-Dela Des Grilles címmel. Ez a mozi Oscar-díjat kapott, de nem Gabin söpörte be az elismeréseket érte, hanem a rendező, Clément.
Vissza a hírnévhez
Ezután Gabin és Marcel Carné is kibékültek (vele is összeveszett ugyanis Gabin, aki korántsem volt olyan higgadt a valóságban, mint amilyen karaktereket a filmekben játszott), s később elkészült például a Párizs levegője című közös alkotásuk. Aztán megint Renoir és Duvivier következtek: az egyik kánkán-filmet csinált vele, a másik pedig a Gyilkosok idejét forgatta le. E mozik révén Gabin visszatért a nemzetközi sztárok közé.
Gabin azonban többnyire visszautasította ezután a nagy rendezők ajánlatait. A kisebb kaliberű alkotókkal közös munkái pedig nem hoztak nagy sikereket. 1963-ban ő és szintén világhírű francia kollégája, Fernandel megalakították közös filmgyártó cégüket, a Gafert. Jean Gabin 1976-ban forgatta utolsó moziját: a Szent év elkészültének esztendejében, 1976. november 15-én hunyt el Párizsban.