A középkorban divat volt a fedetlen kebel

Angela McShane Jones, az angol Warwick Egyetem professzora többezer, balladákat illusztráló 17. századi fametszet, portré és nyomtatvány áttanulmányozása után jutott a meglepő megállapításra.

A történész kutatásai szerint a 17. században Angliában és Hollandiában a mellek kivillantása széles körben elfogadott volt, nem számított megbotránkoztatásnak. A kutató szerint Janett Jackson néhány hónappal ezelőtti, a Super Bowl gálán történt incidense a 17. században még homlokráncolást sem vont volna maga után.

Jones kutatása során a brit Cambridge Egyetem, a British Library, a Skót National Library és az amerikai Harvard Egyetem balladás könyveit tanulmányozta át – írja a Discovery. A balladás ívek egyszerre számítottak a kor ponyvaregényének illetve “popzenéjének”. Egy ív ára fél és egy penny között volt; utcán, piacokon árulták. Többnyire 10-14 balladát tartalmazott, amelyeket fametszetek illusztráltak, és a metszetek jelentős hányada ábrázolt fedetlen keblű hölgyeket.

Az illusztrációk a kor ízlését és divatját tükrözik – véli a történész. Ebben az időben a nők előszeretettel hordtak mélyen vágott ruhákat, amely szabadon hagyta mellkasukat, gyakran mellüket is.

A festményeken a keblek kitárásának szimbolikus jelentése is lehetett, különösen, amikor csak az egyik került közszemlére. A történész szerint a magasabb rangú udvari hölgyeknél megfigyelhető, hogy gyakran festették magukat például szentek allegóriájaként, a szenteknél pedig gyakran a mártíromság része volt a mell eltávolítása.

Másrészről a kutató szerint a mellek feltárása jelképezte a nő fiatalságát, szépségét, frissességét. A felső osztályból származó nők azzal is óvták mellüket, hogy gyermekeik szoptatását a dajkára hagyták.

Jones szerint a divat valószínűleg Agnes Sorellel, VII. Károly francia uralkodó (1422-1461) szeretőjével indult. A divat gyorsan terjedt, hamar népszerű lett Angliában is. Követte többek között Henrietta Mária, I. Károly (1625-1649) felesége és Mária királynő (1689-1694) is.

Néhány konzervatív azonban kritikákkal illette a divatot. William Prynne puritán jogász például 1633-ban egy udvari komédia után, amelyben a királyné, Henrietta Mária is szerepelt, a következőket írta: „a szinésznők közismerten szajhák”. Éles nyelve miatt Prynne-nek levágták a fülét. A divat egyébként több hullámban, a 18. és 19. században is visszatért.