90 éve született egy Nobel-díjas biokémikus-gleccserkutató

Perutz 1914. május 19-én született Bécsben. Szülei akarata ellenére nem a jogi pályát választotta, hanem a bécsi, majd a cambridge-i egyetemen folytatta kémiai tanulmányait. Az angliai egyetemen W. L. Bragg tanársegédje lett. Itt szerezte meg első tudományos fokozatát is 1940-ben, és kapcsolódott be a Cavendish Laboratory-ban folyó kutatásokba. A Nobel-díjhoz vezető út kezdetének tekinthető John C. Kendrew-val való megismerkedése, vele alakította meg a Medical Research Council Unit for Molecular Biology nevezetű intézetet. A két tudós a hemoproteinek szerkezetének vizsgálatát megosztotta egymás között, az eredményeket azonban közösen publikálták. Munkájukat 1962-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazták.

Perutz 1954-től dolgozott a Royal Institute Davy-Faraday kutatólaboratóriumban, 1963-69 között pedig az európai molekuláris biológiai szervezet elnöke volt.

A hemoglobin szerkezete

A hemoglobin szerkezetének meghatározásával már 1937-ben elkezdett foglalkozni, ő készítette el röntgenkrisztallográf segítségével az első röntgendiffrakciós felvételt a hemoglobin kristályairól.

1947-től Kendrew-val közösen vizsgálta a hemoproteineket. Kendrew a mioglobin (a hemoglobin izmokban előforduló változatát), Perutz a hemoglobin szerkezetét tanulmányozta. 1959-re sikerült meghatároznia, hogy a hemoglobin négy fehérjeláncból áll, amelyek tetraéderes szerkezetet alkotnak úgy, hogy a négy hem-csoport a molekula felszínének közelébe kerülnek.

Az oxigénnel telített hemoglobinban a láncok átrendeződnek, ennek kimutatása lehetővé tette a hemoglobin oxigénátadás molekulális mechanizmusának leírását. A vizsgálatoknál röntgendiffrakciós analízist alkalmazott. A felvételek szerint a hem-részeket a peptidláncok gyűrötten veszik körül, és e gyűrődéseknek megfelelő szakaszoknak nincs spirálszerkezete. Különös figyelmet fordított az oxigénmegkötő vasatom helyzetének meghatározására és az oxigénmegkötés folyamatára.

A két kutató tevékenysége jelentősen megkönnyítette J. D. Watson és F. Crick munkáját is, akik a DNS kettős spirálszerkezetét fedezték fel.

Hol lassú a gleccser?

Perutz 1938-tól vizsgálta a gleccserek mozgását, krisztallográfiai módszerrel állapította meg a hó gleccserjéggé való átalakulásának folyamatát. Ő mérte meg elsőként a gleccserek áramlását, és kimutatta: a felszín közelében a leggyorsabb, míg a gleccser medre közelében a leglassabb a jégmozgás sebessége.

Max Ferdinand Perutz 1979-ben vonult nyugdíjba az általa létrehozott intézet éléről. 2002-ben rákban hunyt el.