Anasztázia, Tas, Oktávia2021. április 15., csütörtök
Kultúra

Taxistúrán Jordániában

National Geographic Magyarország

Jordániába érkezve, rögtön a repülőtéren megállapodtunk Radival, a taxisofőrrel, hogy fejenként száz dollárért végigvisz minket Nyugat-Jordánia fő nevezetességein. Nem csalódtunk: Amman, Jerash, a Nébó-hegy, a Holt-tenger, Petra és sivatagi túránk alatt is káprázatos látnivalókban volt részünk.

Gépünk este indult Akabába, a Vörös-tenger partján lévő híres üdülőhelyre, s egy órát veszítve, valamikor korahajnalban landoltunk jordán földön. A repülő ajtaján kilépve, alattunk lépcső, fölöttünk fénylő kiflihold, körülöttünk meleg levegő és kietlen betonplacc, ameddig a sötétben a szem ellátott. Egészen szürreális élmény volt ez, a lépcsőn lefele lépkedve beugrottak a régi tévéfelvételek a Beatles érkezéséről…

Az útleveleket elvették – ezeket csak másnap kaptuk vissza a bepecsételt jordán vízummal – majd a futószalagon kikúszó csomagjainkat megragadva igyekeztünk a hotelhoz szállító buszokhoz. Ekkor találkoztunk először Radival, a taxisofőrünkkel. Fejenként száz dollárért, összesen ötszázért vállalta, hogy végigvisz minket Nyugat-Jordánia legfőbb nevezetességein, s ebben az összegben benne volt a szállás is két éjszakára Ammanban, a fővárosban.

Az akabai tengerparton csak néhány arab, és iszonyú nagy kosz volt rajtunk kívül: csirkecsont, pisztáciahéj, és egyéb szemét tarkította a kavicsos homokot. Nőket csak kendőben, csadorban láttunk, a férfiak is legfeljebb térdnadrágban mentek be a vízbe, és kigúvadt szemekkel bámultak minket.

Az akabai „bevásárlóutcán” hamar kiderült, hogy errefelé bizony nem ritka a magyar turista. A ruhás/kendős, ékszeres, dísztárgyas, holt-tengeri kozmetikumokkal tömött kirakatokban magyar feliratok vonzották szemünket, felhívva a figyelmet a portékák pozitívumaira, s egyben saját – előnyös – tulajdonságainkra: „szép magyar lányok. gyere megnézni. itt olcsó.” Néha élőben is hallhattuk az ajtóban álló boltos hasonló felszólításait.

Irány Amman!

Másnap elindultunk Amman, a jordán főváros felé, egy háromnapos túrára. Ősi útvonalon, a királyok útján haladtunk, és mire – Radi utasítására – csukott szemmel az első látványossághoz, Shobak várához érkeztünk, már kora délután volt.

A kanyar után kinyithattuk a szemünket, és – láss csodát! – ott állt a vár, mely a keresztes hadjárat korában, 1115-ben épült a Damaszkuszból Egyiptomba vezető út védelmére. A XIII. századtól lakatlan, ehhez képest egész jól fennmaradt. A sárgás kövű romok hasonló sárgás dombokon hullámzó gyümölcsfákkal dekorált, gyönyörű panorámával körülölelt hegytetőn álltak.

A hegytetőről fantasztikus vöröses hegyek látványa tárult elénk, a völgyben pedig egy ősi falu, Dana, amely már i.e. 4000-től lakott település. Kedves, csendes, néhány utcából álló falucska vályog kockaházakkal, és egy remekül felszerelt, tiszta panzióval.

Következő állomásunk Kerak (Al Karak), amely a bizánci időkben püspökség volt, híressé viszont a keresztesek tették, akik a korábbi alapokra 1142-ben várat építettek. Az egykori erőd kész labirintus, félhomályos boltíves folyosókkal, kisebb-nagyobb terekkel, amelyekből mindig több nyílás vezetett tovább.

A főváros környéke

Estére Ammanba értünk. Jártunk a királyi rezidenciánál, amelyet egy hatalmas rúdra felhúzott zászló, az ország legnagyobb lobogója jelöl, alaposabban azonban csak később néztünk szét.

 Római emlékek Jerashban

Római emlékek Jerashban

Ammanból kiérve elsőként a negyven kilométerre északra fekvő Jerash-ba (ezt a várost többféle írásmóddal is emlegetik: Jarash, illetve magyarosan: Dzseras) mentünk. A város egykor a Római Birodalom központjai közé tartozott, az egyik legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt Olaszországon kívüli római emlék a világon. A hatalmas terület egy része ingyen is megközelíthető.

Végigsétáltunk a hatalmas kövekkel kirakott utcákon (több helyen látszódnak a kocsinyomok!), a nagy, ovális alakú fórumon, bolyongtunk a templomok maradványai, a nimfeum és sok beazonosíthatatlan kő és oszlop között. Lenyűgöző a két színház, a déli és az északi, mindkettő egész jó állapotban. A színházakban épp éneklő, tapsoló, kiabáló arab fiatalok csapata tesztelte a terek „római akusztikus technológiáját”.

Még északabbra vettük utunk, és körülbelül 35 kilométert megtéve elértünk Ajlounba. Négytornyú erőd várt ránk. De ez már nem a kereszteseké volt, sőt, éppen az ellenük való védekezés céljából építették a hegytetőre a muzulmánok 1185-ben.

Az ammani pepita mecset

Délutánra visszaértünk Ammanba, ahol időközben hűvös és keményen szeles idő köszöntött be. Találomra nekivágtunk a városnak, úgy nagyjából a központ és a római amfiteátrum irányába. Mindezt kis mellékutcácskákban kanyarogva, „hegyre fel és hegyre le” róttuk. Benéztünk a római amfiteátrumba, aztán kijutottunk a nagy, zsúfolt, boltokkal övezett főutcára is.

Másnap kívánságunkra Radi elvitt minket a pepita mecsethez, a palesztin negyedbe. Kicsit félve tette mindezt: közben mesélte, hogy ez a város legpiszkosabb része (ezt láttuk is), és állandó zavargások vannak itt, jobb elkerülni. Ha Izraelben történik valami, itt biztos, hogy valami atrocitás követi.

Madaba, a „vízeses” és a Nébó-hegy

 Szent György-templom

Szent György-templom

Utunk ezt követően a keresztény templomairól és mozaikjairól híres Madabába vezetett. Radi a Szent György-templom mellett parkolt le. A kívül-belül egyszerű, már-már csúnyácska görögkeleti templomba egy német csoporttal együtt jutottunk be. A Palesztina-térképet ábrázoló VI. századi bizánci mozaik a lábaink előtt hevert. Ezen több város – Jeruzsálem, Betlehem, Jerikó – és a Holt tenger is felismerhető volt.

Innen Hammamat Ma’in-ba mentünk a „vízeses”-hez (ezt a szót ilyen formában minden arab taxisofőr ismeri). Különlegessége az, hogy ez egy forró gyógyvizű vízesés. A mögötte lévő barlangban egy természetes szauna várt minket. Itt, illetve a zuhatag alatt üldögéltünk: érdekes módon szinte nem is volt rajtunk kívül turista, főleg gyerekes arab családok társaságában lubickoltunk a meleg vízben. De nem sokáig, mert várt minket a Nébó-hegy!

A Biblia szerint Isten nem engedte meg Mózesnek, hogy miután kivezette Izrael népét Egyiptomból, az Ígéret Földjére lépjen. A zsidók bevonulását csak a Nébó-hegyről nézhette végig, s ott érte őt utol a halál. A Nébó tetején lévő, Mózesnak szentelt templom helyén a VI. században egy jelentős kolostor állt, sok szép mozaikkal. A leglátványosabb talán a különféle állatokat, vadászatjeleneteket ábrázoló alkotás, amely 531-ből maradt fenn. Itt sem időztünk azonban túl sokáig, mert a Holt-tenger is csak ránk várt!

A Holt-tenger és a sivatagi show

Határterület lévén, itt már többször megállítottak minket az úton ellenőrzésre, de a „Hungaria” jelszó bámulatos módon mindig „hatott”. Kicsit lebegtünk a töményen sós víz tetején – mást nem is nagyon lehetett csinálni a Holt-tengerben. A rövid megállás után hazafelé indultunk Akabába. A naplementében gyönyörű fények festették meg a hegyeket – a narancssárga és a vörös minden árnyalatában.

Másnap a legszebb és legemlékezetesebb programunk következett: Wadi Rum és a sivatagi show. Akabából kiérve a táj egyre sivárabb lett, már csak egy-egy sárgás, vöröses szikla övezte az autóutat. Az országút mentén sivatagi kővirágokat kerestünk. Ez egy szürke kis „gumó”, amelyet a botanikusok virágnak neveznek. Ha vízbe teszi az ember, pár perc múlva kinyílik, aztán szárazra téve újból bezárul, és ezt akárhányszor el lehet játszani vele.

Megérkezvén a kis sivatagszéli faluba, átszálltunk a már várakozó kendős beduin sofőr dzsipjébe. Sokáig mentünk úttalan utakon a homokban, sziklahegyek mellett surranva, mire odaértünk a beduin sátorhoz, amely mellett néhány teve pihent. Felültünk egy-egy kör tevegelésre – csak a felállás és a leülés volt kicsit megrázó élmény a teve colstokszerűen összecsukló lábai miatt.

Megint dzsippel utazva, megérkeztünk „a naplemente-néző helyhez”. Itt sofőrünk gallyakat gyűjtött, tüzet rakott és teát főzött, mi pedig a tűz köré telepedtünk és vártuk, hogy lemenjen a nap… A fények finoman változtak, a sárgás sziklák egyre vörösebb színben úsztak, az árnyékok érdekesen nőttek a hullámzó felületű homokon. Megittuk a teát (avagy beduin whiskyt). Teljesen megrészegített ez a sivatagi klíma! Mámoros állapotban száguldottunk visszafelé a szürkületben, amikor hirtelen egy szikla mögül előbukkant a telihold! Csodálatos látvány, mesés érzés, igazi meglepetés, ajándék volt ez! Jó hangulatunk egészen Akabáig kitartott.

A Nabateusok nyomain Petrában

 Petra

Petra

Ígéretes program következett másnap is, méghozzá Petra. Állítólag a visszatérő utazók meséi inspirálták John Burgon viktoriánus tudóst, hogy verset írjon Petra ősi városáról: “Keleti ég óvta rózsapiros csoda / Feleannyi idős, mint az idő maga.” Petrát egy rendkívüli kézügyességgel megáldott nomád pásztornép, a nabateusok tették birodalmuk fővárosává, több mint 2000 évvel ezelőtt. Ide Radi sofőrje vitt el minket. Átadtuk magunkat a kifaragott vöröses sziklák világának.

Egy hol keskeny, hol szélesebb szurdokon („sik”) át vezetett az út, körülbelül 1, 5 kilométer hosszan. Gyönyörű színek rétegződtek a köveken, és a formák, a sziklák közt kialakult terek váratlan arányai – elképesztő élmény volt. Aztán a „sik” hirtelen véget ért, a homályból a napfényre lépve megpillanthattuk Petra legpompásabb építményét, el-Kasnehet, ezt a ragyogó, sötétvörös, nabateus sziklatemplomot. A görögös motívumokkal faragott építmény „Kincstár” néven vált ismertté, bár valószínűleg sírként használták, hiszen Petra bővelkedik sírokban, a sziklaoldalba vágott királyi urnasírbolttól az egyszerű emberek számára a falakba vájt temetkezési fülkéig és a félelmetes temetőaknáig, ahová a bűnözőket lökték be, élve…

A petrai látnivalók hatalmas területen nyúlnak el, egy nap nem is elég a teljes bejárásukhoz. Jobbra-balra sziklába vájt sírok, lyukak, római maradványok. Sok száz lépcsőn közelíthető meg Deir, a kolostor. A hegytetőn a kolostortól még tovább másztunk egy sziklára, ahonnan lenyűgöző látvány tárult elénk – hegyek, ameddig a szem ellátott.

Ezután már csak a visszaút volt hátra, Akabába, illetve Budapestre. Következő napi hazaindulásunkkor, amikor a busz kihajtott a reptér felé, Radi még ott álldogált a járda szélén. Senki másnak nem integetett a sofőrje könnyeivel küszködve…

Fotó: Kiss István

Hozzászólások

Amikor a könyvtár lóháton érkezett

Amikor a könyvtár lóháton érkezett

Az 1930-as években az USA gazdasága mélyponton volt, a válság mindenkit érintett, de leginkább a vidéki, szegény népességet.

A Notre Dame tornyát különleges fákból építik újjá

A Notre Dame tornyát különleges fákból építik újjá

A Napkirály idejében ültetett tölgyek szolgálnak alapanyagként a tűzvész után megújuló templom gerendázatához.

Megoldhatták a rettegett kalózkapitány rejtélyét

Megoldhatták a rettegett kalózkapitány rejtélyét

Érmék árulkodhatnak John Avery, a hírhedt angol kalóz sorsáról.

Megtalálhatták Európa legkorábbi térképét

Megtalálhatták Európa legkorábbi térképét

A kőbe vésett bronzkori ábra a mai Franciaország egyik régióját mutathatja be.

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

A szkítákról Hérodotosz óta él a kép, mely szerint mozgékony, nomád népcsoportot alkottak.

National Geographic 2021. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

10 560 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket