Harminc éve halt meg Duke Ellington

Harminc éve, 1974. május 24-én hunyt el „Duke” Ellington, aki a jazz „főnemesei” közé tartozott, „Count” Basie-vel együtt. Mindketten a swing-korszak sztárjai voltak, nevük talán nem is véletlenül jelentett herceget (duke) és grófot (count). Mindkettőjükre az úgynevezett big band-stílus volt jellemző.
Edward Kennedy „Duke” Ellington Washingtonban jött világra 1899. április 29-én. Így tehát idén ünnepelhettük születésének 105. évfordulóját is. Hétéves korától kezdett el zongorán tanulni, minthogy családjában sok zenész volt. Később olyan mesterek hatottak stílusára, mint James P. Johnson, Willie „the Lion” Smith és Fats Waller.
Washingtonból New Yorkba
1923-ban New Yorkba költözött, és amikor ott megalakította első zenekarát, az is szülővárosára emlékeztette: az együttes neve Washingtonians volt… Később megalakította a Duke Ellington Orchestrát, saját zenekarát, amellyel a harmincas években számos rádiófelvételt és lemezt készített. 1930-ban már tizenketten zenéltek az együttesben, és már ekkor országos ismertségre tettek szert, s később filmekben is megjelentek.
Ellington még washingtoni pályafutása elején csehókban, mulatókban játszott. Sokáig New Yorkban is csak „lebujokba” jutott be. Ám New Yorkban hamarosan nőni kezdett hírneve: 1927 decemberében zenekarával együtt szerződtették a harlemi Cotton Clubba (Harlem akkoriban még nem volt olyan rosszhírű negyed, mint manapság). Az évtized végére megszülettek első nagy sikerszámai, köztük a „Mood Indigo”.
A pálya csúcsa
A negyvenes években érkezett el a csúcsra: meghívást kapott az egyik leghíresebb koncertpódiumra, a New York-i Carnegie Hallba, s az 1943-as koncertre megírta a „Black, Brown and Beige” című ötvenperces szvitjét. A Carnegie Hallban egyébként egész koncertsorozatot adott ebben az évben. A negyvenes években keletkeztek legfontosabb számai, köztük a „Take the Train” és az „I Am in Sentimental Mood”, illetve a „Sophisticated Lady”, valamint a „Sentimental Lady”.
Ellington az egyik legtermékenyebb zeneszerző volt Amerika történetében. (Állítólag kétezer darabot írt, de legalábbis megközelítette szerzeményeinek száma ezt a fantasztikus mennyiséget, ami nem ment a minőség rovására!) De nemcsak komponálással, hanem virtuóz játékával is elkápráztatta közönségét. Tucatnyi Grammy-díjat kapott.
Mindenütt szívesen hallgatták
Műveit a ragtime, a blues az európai zenei hagyományok egyaránt áthatották. Mindez fantasztikus technikai készségekkel párosult, előadóművészként is utolérhetetlennek tartották a „Herceget”.
Duke Ellington szerzeményei mindenütt népszerűek voltak: írt filmzenét, kabarékhoz számokat, templomi műveket, báli zenét, koncertdarabokat és még színházi előadásokhoz is komponált. Megújította a zenei formákat, a harmóniákat és a dallamvilága is egészen sajátos volt. Különlegesen szépek romantikus balladái.
Duke Ellington 1974. május 24-én hunyt el.