Kétezer éves civilizáció az Amazonas völgyében?

Clark Erickson, a Penssylvaniai Egyetem Múzeumának archeológusa több mint 30 éve járt először egy kisebb csapat tagjaként az Amazonas völgyének vadonjaiban, akkor még, mint egyszerű segéderő. A vadon belsejéből tértek éppen vissza úttalan utakon egy fárasztó ásatásból a „civilizált” világba, amikor egy hídon átkelve Erickson saját elmondása szerint még egy utolsó pillantást vetett a völgybe. Rozzant mikrobuszuk visszapillantó tükrében olyat vélt látni, amilyet addig még sosem: szabályosan elrendezett vonalakat vélt felfedezni, amelyek kizárólag emberi beavatkozás révén jöhettek létre. A jópár négyzetkilométernyi területet átfogó, egységesen négyszögletes részekre osztott föld Erickson szerint nem jöhetett létre „természetes” úton, csakis valamilyen mesterséges beavatkozás révén.

Légifelvételek mentén

Bár ekkoriban nem volt már lehetősége arra, hogy alaposabban megvizsgálja, valóban jól látta-e, hogy az Amazonas völgyében emberi kéz által művelt földterület nyomaira bukkant, doktori disszertációját befejezve azonnal egy következő expedíció megszervezésébe kezdett. Legnagyobb csalódására azonban ezen a „túrán” nem lelt rá újból azokra a területekre, amelyek elindították fantáziáját. „Ekkor megfogadtam, hogy soha többé nem teszem be a lábam egyetlen területre sem azelőtt, hogy ne tanulmányoztam volna előbb a levegőből a feltárandó területet” – mondja Erickson a Pennsylvaniai Egyetem folyóiratában.

Mesterségesen megemelt földszakaszok?

És valóban: múzeumi dolgozószobája nem csontokkal, cserépdarabokkal vagy kövekkel van tele, hanem több mint 700, poszterméretű légifelvétellel. Van köztük olyan, melyet az amerikai légierőtől kapott, van olyan, melyet kollegái adtak neki, és van olyan is, melyeket a dél-amerikai térségben érdekelt olajvállalatoktól sikerült megszereznie. Első pillantásra ezek a térképek egy laikusnak legfeljebb annyit mondanak, mint a Braille-írás az éleslátóknak. Erickson azonban sokmindent kiolvas ezekből a légifelvételekből: „Minden egyenes vonal, amit látunk, nem természetes képződmény” – mondja. A szimetrikus formák Erickson szerint mesterséges települések, duzzasztógátak és öntözőcsatornarendszerek, valamint a településeket összekötő utak maradványai. Mindez pedig azt a feltevését erősítette meg benne, hogy hamis az addig elfogadott nézet az Amazon érinteten ősvadonjairól.

Sivatagi forróság és trópusi esőzések

Miután kellő ismeretségre tett szert a magasból egy Cessna típusú kisrepülőgép segítségével, Erickson „alászállt”, hogy tárgyi bizonyítékokra leljen a most már pontosan meghatározható helyeken. Az ásatások során a szabályos, négyszögeletes parcellák felkutatásakor arra lett figyelmes először, hogy a barázdák szélessége, magassága, a parcellák szabályos elosztása és a parcellák között meghúzódó csatornarendszer-maradvány minden olyan területen megegyezett, melyről azt feltételezte, hogy ott korábban földművelés folyt.

De lehetséges ez egyáltalán? Tudosók sora vallja, hogy az Amazonas völgyében képtelenség hosszabb ideig fennálló civilizáció nyomaira bukkanni. A földművelés szerintük azért nem valószínű, mert az év egyik felét sivatagi forrróságra emlékezetető meleg uralja, a másikat pedig hatalmas áradásokat okozó esőzések. A talaj ráadásul olyannyira telített alumínium-félékkel, hogy bármiféle mezőgadasági tevékenység lehetetlen ezen a vidéken. Természettudósok, antropológusok, archeológusok őrzik ily módon az „Amazonas érintetlen vadonjának” mítoszát – Erickson szerint. Egyes tudósok viszont éppen Ericksont vádolják azzal, hogy archeológusként El Dorado mítoszát próbálja bizonygatni minden meggyőző erő nélkül. Erickson azonban nem adta fel.

Az imitált farm

Tárgyi bizonyítékok, rekreált kultúra és a talaj produktivitása

Földművesek, tanítványok és kollegák segítségével Erickson előbb megpróbálta imitálni a Kr.e 100 és Kr.u 1100 közé datált civilizáció tárgyi eszközeit. Ebben segítségére voltak azok az ásatások, melyeket a feltételezett településdombok lábánál végeztek, s melyek során több csontdarabra, fazekasműhelyből származó cserépmaradványra leltek. Erickson szerint a forróságot éppen a fejlett csatornarendszernek köszönhetően vészelték át az ittélők, ahogy az esős időszakban kialakuló áradások szabályozsásában is a csatornák és a duzzasztórendszerek jelentették a megoldást.

Az Amazonas völgyében felépített kis farm is meglepő eredményt mutatott: a termesztett növények sokkal termékenyebbnek bizonyultak, mint bárhol másutt. Az 1990-es évek közepén aztán már geológusok is kezdték vizsgálni az Amazonas völgyét, és megállapították, hogy a völgynek valóban igen termékeny földje van. A fekete föld a földművelés szempontjából nézve kiváló tulajdonságokkal rendlekezik: a trópusi esők sem mossák ki a taljból a tápanyagot, ráadásul szinte soha nem merül ki, mivel regenerálja magát. Élő organizmushoz hasonlítják leginkább, ami elnyerte Erickson tetszését is, mivel illet egyik elméletéhez. Eszerint ugyanis az itt élő emberek élő mikroorganiuzmusokkal gazdagították a termőföldet, amely megóvta a kimerüléstől. Ma már több geológus is állítja: az Amazonas völgyének akár egy tizedét is művelés alatt tarthatták, ami megfelel a mai Franciaország összterületének. Ha pedig Ericksonéknak igazuk van, akkor az Amazonas völgye lehet a világ egyik legnagyobb ember által tervezett relikviája.

Ahogy a táj 2000 éve kinézhetett