A pekingi vérfürdő

1989. június negyedikéről ötödikére virradó éjszaka a pekingi hatóság néhány óra alatt vérbe fojtotta az akkor már hetek óta tartó diáktüntetést. Páncélosokkal törtek a tüntetőkre, és gondolkodás nélkül mindenkire lőttek.

Nincsenek pontos adatok arról, hogy hány ember vesztette életét a mészárlásban, a szemtanúk szerint a halálos áldozatok száma több százra tehető, és a sebesülteké pedig több ezerre.

A tüntetések, melyeken tízezres tömeg követelte a kommunista párt demokratizálását és a korrupció elleni határozott fellépést, azután robbantak ki, hogy a kommunista párt korábbi főtitkára, Hu Yao-Bang meghalt.

1989. április 18-án pekingi egyetemisták vonultak a Tienanmen térre – jelentése utólag akár szimbolikusan is értelmezhető: mennyei béke. Megmozdulásukat a párt ellenőrzése alatt álló napilap vezércikkében élesen elítélte, és ellenintézkedések bevezetését helyezte kilátásba. A központi fenyegetésekkel mit sem törődve, 40 egyetemről sok ezer egyetemista érkezett. A diákok a csatlakozó újságírókkal a sajtó szabadságát követelték.

A hetek óta tartó tüntetések május első napjaira az addig egységes kommunista vezetést is megosztották. Míg Csao Ce-Jang, a párt főtitkára megértést tanúsított az egyetemistákkal szemben, addig Li Peng miniszterelnök és Teng Hsziao-Ping a kemény vonalat képviselte.

Bár több ezren tiltakoztak a fennálló politikai rendszer ellen (sokan éhségsztrájkba is kezdtek) nem sikerült pozitív eredményt elérni. Li Peng miniszterelnök elutasította a követeléseiket, sőt május 20-án hadbíróságot is felállíttatott, Csao Ce-Jang-ot pedig menesztették a hivatalából – ezzel győzött a „keményvonalas” politika, eldőlt az egyetemisták sorsa.

Mivel a fővárosban állomásozó haderők vonakodtak a tüntetők elleni katonai parancsokat teljesíteni, 40 ezer katonát vezényeltek Észak-Kínából Pekingbe. (A köznyelv csak „kemény csontok”-nak hívta őket).

A tiltakozó megmozdulás leverésének 15. évfordulójára közzétett jelentésében a világ legnagyobb emberi jogi szervezete, az Amnesty International azt írta: 50 olyan egykori tüntetőről van dokumentált értesülése, akik a mai napig börtönben ülnek, de ez valószínűleg a valós szám töredéke csupán, mivel a kínai hatóságok soha nem hoztak nyilvánosságra részleteket a börtönbe vetettekről.

Az emberi jogi szervezet szerint Peking központjában, jeltelen sírokban fedezték fel több olyan tüntető holttestét, akik az 1989. júniusi hatósági fegyveres fellépés során haltak meg. További, legalább 30 tiltakozó nyomtalanul eltűnt, sorsukról soha senki semmilyen felvilágosítást nem adott, így valószínűleg ők is halottak – áll a jelentésben.

Az egyik megölt diák édesanyja a szervezetnek azt mondta: attól tart, hogy a 2008-as pekingi nyári olimpia hatalmas építkezései miatt rendkívül nehéz lesz bármilyen további nyom fellelése. Az Amnesty International szerint a halottak szülei alkotta szerveződés több tagját nemrégiben őrizetbe vették a kínai hatóságok, megakadályozandó, hogy megemlékezzenek a június 4-ére virradó éjjel történt leszámolás 15. évfordulójáról.