Hatvan éve történt a normandiai partraszállás

Bár az angolok eredetileg a Magyarország szempontjából kedvezőbbnek tűnő Balkánon szerettek volna partra szállni, a Sztálin által már régóta szorgalmazott második frontot a szövetséges erők, – elsősorban amerikai nyomásra -, végül mégis az észak-franciaországi Normandiában nyitották meg.

Roosevelt, Churchill és Sztálin már 1943-ban, a teheráni csúcstalálkozón elhatározta, hogy a Szovjetunió tehermentesítésére és az európai kontinens felszabadítására második frontot nyitnak, a részletes terv kidolgozása és végrehajtása azonban egészen 1944 júniusáig váratott magára.

Az ún. Overlord-hadműveletet máig az egyik legnagyobb katonai hadműveletként tartják számon, amelyben közel 3 millió katona mellett, 10 ezer repülőgép, 7 ezer hajó és sokszáz páncélos vett részt.

Csak június 6-án körülbelül 150 ezer katonát tettek partra a szövetséges erők. A folytatás azonban korántsem ment olyan zökkenőmetesen, mint ahogy elképzelték.

A német tisztek Párizsban mulattak

A németek már régóta számítottak egy szárazföldi támadásra, leginkább Calais-nél, ahol a Franciaország és Anglia között húzódó csatorna a legkeskenyebb. Haderejük jelentős részét ide koncentrálták. Mivel Hitler elterelő hadműveletnek tartotta a szövetségesek csapatmozgásait, egészen július közepéig Rommel folyamatos követelése ellenére sem volt hajlandó haderőt mozgatni, és nem hozott Észak-Afrikából sem segítséget.

Ráadásul a németek az időjáráselőrejelzések alapján úgy gondolták, hogy esős, viharos időben nem indítanak támadást az ellenséges haderők. A német tisztek java része ezért Párizsban szórakozott, miközben az Overlord hadművelet június 6-án, a kegyetlen időjárási viszonyok miatt a tervezettnél egy nappal később, megkezdődött.

A francia ellenállás hatékonyan bénította a németek logisztikai műveleteit, az Észak-Franciaországban állomásozó Waffen-SS-nek a megszállt szovjet övezetből toborzott tagjai pedig nem voltak túlzottan motiválva, hogy Franciaországban védjék távoli hazájukat. Így aztán elvileg könnyű dolguk is lehetett volna a partraszállóknak

Mindezek ellenére a németek szívósan védték állásaikat, legfőképpen a stratégiai szempontból fontos Cherbourg és Caen városát. Ez utóbbit a tervezett június 6-ai első nap helyett csak július közepére tudták bevenni. Igazi áttörésre csak július legvégén került sor, ekkortól megállíthatatlan a szövetséges haderő.

Eisenhower a vereséggel is számolt

Hogy korántsem volt biztos a partraszállók sikere, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a hadművelet vezetőjének, Eisenhower tábornoknak a csodával határos módon fennmaradt levele.

A tábornok a levelet június 5-én fogalmazta, arra az eshetőségre gondolván, hogy a partraszállást visszaverik a németek.

A levél tanúsága szerint Eisenhower így közölte volna megbízóival, hogy az Overlord-hadművelet sikertelen volt:

„A Cherbourg és Le Havre környékén végrehajtott partraszállás során nem sikerült megfelelő hídfőállásokat kiépítenünk, és ezért visszavontam csapatainkat. Elhatározásom, hogy ebben az időpontban és ezen a helyen támadjunk az ellenségre a legjobb információkon alapult, amelyek számunkra elérhetőek voltak. A csapatok, a légierő és a flotta mindent megtettek, ami tőlük bátorság és kötelesség terén elvárható volt. A partraszállási kísérlet sikertelensége egyedül az én bűnöm.”

Történészek szerint Eisenhower idegállapotáról tanúskodik az is, hogy a papírdarab aljára június ötödike helyett július ötödikét írt.

Útmutató a szövetséges katonáknak: hogyan bánjunk az ellenséggel?

„Nem azért jöttetek Németországba, hogy bosszúvágyatokat kiéljétek, elvégre mi mások vagyunk, mint a nácik” – kezdődik az a kis könyvecske, melyet több mint kétmillió példányban osztottak szét a szövetséges erők katonáinak, s melynek elsődleges célja az volt, hogy a katonákat informálja, és az ellenséggel szemben megfelelő, emberi viselkedésre bírja.

A Pocket Guide for Germany címet viselő, alig 50 oldalas kis mű iránymutatásai szerint német területre érve a helyi törvényekhez, szokásokhoz kell igazodniuk a szövetséges haderő tagjainak. Kiváltképpen igaz ez a vallás tekintetében. Ezenkívül a magántulajdon tiszteletére, a rombolási kedv megfékezésére szólítja fel a katonákat. „Mi amerikaiak nem szeretünk a földön fekvőbe rúgni” – írja a brossúra szerzője.

Az ellenséggel szembeni tartózkodó, visszafogott magatartás mellett felhívja a figyelmet arra is, hogy a foglyokkal szemben humánus magatartást kell tanúsítani.

Többek között azért, mert 1933 óta a német nép jelentős részét ideológiailag egyoldalúan félretájékoztatták. Hamis hírekkel látták el őket, és a masszív náci propaganda miatt nem is tájékozódhattak kellőképpen.

Az útmutató ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy Hitlert a németek saját akaratukból, szabad választásokon juttaták hatalomra, sőt olyan féligazságok is kerültek a kis propagandafüzetbe, mint hogy minden német olvasta a Mein Kampfot.

Az útmutató egyértelműen azt sugallja, hogy az amerikai védelmi minisztérium 1944-ben tisztában volt vele, hogy a németekkel szemben a meggyőző erő, és nem a fegyver vezethet sikerre. Nem véletlen, hogy eddig senki sem tudta bizonyítani azokat a legendákat, miszerint az amerikaiak többszázezer német hadifoglyot végeztek volna ki a fogolytáborokban.

A német kancellár és az orosz elnök is ott lesz a megemlékezésen

Vasárnap nagyszabású ünnepségen emlékeznek meg a szövetséges haderők partraszállásának 60. évfordulójáról. Két szimbolikus jelentőségű meghívott is jelen lesz az eseményen. A háború óta először vesz részt a német kancellár és az orosz elnök a megemlékezéseken. Ennek szimbolikus jelentőségét sokan Willy Brandt 1970-es varsói látogatásához hasonlítják, ahol a német kancellár térdre borult a varsói gettólázadásban elhunyt zsidók emlékműve előtt.

A jelenlegi német kancellárnak azonban kétoldalról érkező kritikákkal is szembe kell nézni. Brit veteránok hevesen ellenzik ugyanis, hogy Schröder virágot helyezzen el a normandiai partraszállás során életüket vesztett brit katonák sírjánál, mivel ez szerintük a katonák emlékének meggyalázásával lenne egyenértékű. A német kereszténydemokraták pedig azért támadják Schrödert, mert a németségére állítólag oly büszke kancellár nem hajlandó az Észak-Franciaországban található legnagyobb német katonai temetőben tiszteletét tenni az elesett katonák előtt.

Az ügynek persze történelmi előzményei vannak. 1985-ben a második világháború végének 40 éves évfordulóján Helmut Kohl és Ronald Reagen egy olyan temetőben emlékeztek meg a háborúban elesettekről, amelyben a Wehrmacht katonái mellett valószínűleg SS-tiszteket is temettek. Az ügyből politikai botrány kerekedett, amelyet Schröder most azzal próbál meg kiküszöbölni, hogy elkerüli a német katonai temetőt Franciaországban, és egy olyan helyen koszorúz, ahol brit és német katonák közösen nyugszanak.