Műholdfelvételeken látható az elsüllyedt Atlantisz?

Dr. Rainer Kühne, a német Wuppertal Egyetem történésze szerint Atlantisz Dél-Spanyolország partjainál terült el, és időszámításunk előtt 800-500 között óriási ár mosta le a Föld színéről. Kühne kutatásairól a brit Antiquity szaklap online kiadása számol be.

Atlantisz templomai

A Cadiz közelében elterülő Marisma de Hinojos lápvidékről készült műholdfelvételeken egyértelműen kivehető két háromszög alakú struktúra, valamint egy, valaha ezek körül futó koncentrikus kör maradványa. Kühne úgy véli, hogy a felvételeken látható háromszögek valaha Atlantisz ezüst illetve arany templomai lehettek.

Az ezüst templomot a tenger istene, Poszeidón, az arany templomot pedig Poszeidón és szerelme Kleitó tiszteletére emelték. Platón azt írja ugyanis, hogy a birodalom alapítói a Poszeidón és halandó szerelme Kleitó viszonyából származó, rendkívüli tehetségű lények voltak. A kapcsolatból öt ikerpár született, elsőszülött fiúk, Atlasz lett a sziget első királya és egyben névadója.

Kühne szerint Poszeidón templomának földrajzi koordinátái: északi szélesség 36°57’25” és nyugati hosszúság 6°22’58”. A másik templom ettől 500 méterre délnyugatra terült el. (Atlantisz lehetséges szerkezete >> )

Platón az időszámításunk előtti negyedik században két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban is beszámol Atlantisz tündökléséről és bukásáról. A szigetet öt stadion, azaz 920 méter szélesnek írta le. A görög tudós szerint Atlantisz körül több koncentrikus kör futott, amelyekben víz és föld váltakozott.

Nem sziget, hanem tengerpart

A műholdfelvételek alapján a „sziget” és gyűrűi valamivel szélesebbek, mint a Platón által említett 5 stadion. Kühne szerint ennek két magyarázata lehet: Platón vagy alábecsülte Atlantisz szélességét, vagy az ókori görögök által használt stadion 20 százalékkal nagyobb volt, mint ahogy azt hagyományosan feltételezzük.

Atlantisz „felfedezése” tulajdonképpen nem is Kühne, hanem Werner Wickbolt nevéhez kötődik. Wickbolt Atlantisz-rajongó, aki számtalan műholdfelvételt tanulmányozott a Földközi-tenger vidékéről. Úgy véli, ez az egyetlen hely, amely megfelel Platón leírásainak. Wickbolt elképzelhetőnek tartja, hogy a görögök az egyiptomiaktól átvett történetben a partvonalra utaló szót tévesen fordították, és egy másik jelentését, a szigetet kezdték használni.

Kühne reméli, hogy teóriájával felcsigázta annyira a régésztársadalmat, hogy a műholdfelvételek alapján hamarosan ásatások kezdődhetnek. Ez azonban nem lesz egyszerű, lévén, a helyszín a spanyol Donana Nemzeti Park területén fekszik.

Termékeny síkság rézben gazdag hegyekkel

Az elsüllyedt világról, elhelyezkedéséről számtalan teória született már. A rejtélyes civilizáció után kutatókat Platón görög filozófus ejtette rabul: leírásai alapján egy mesésen gazdag, természeti kincsekben páratlan, fejlett civilizációjú sziget volt Atlantisz. Ám hogy utópiáról, vagy valóban létező szigetről van-e szó, nem derül ki egyértelműen Platón írásaiból.

Két évezredes rejtély, hogy valóban létezett-e, és ha igen, hol helyezkedett el Atlantisz. Egyes teóriák szerint Kuba partjainak közelében, mások szerint az Atlanti óceán vagy a Földközi-tenger egyik szigete volt. Egy francia professzor úgy véli, hogy a Gibraltártól nyugatra eső Spartel szigeténél terült el valaha a birodalom, mások Ciprusnál gyanítják.

Platón leírásai alapján Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kisázsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág alatt.

Platón leírásai szerint Atlantisz síkság volt, amelyet hegyek öveztek. Kühne szerint a görög tudós elképzelhető, hogy a síkság alatt a dél-spanyol partoktól Sevilla-ig húzódó vidéket értette, az említett hegyek pedig a Sierra Morena-ra és a Sierra Nevada-ra utalnak. Platón leírásaiból azt is tudjuk, hogy Atlantisz gazdag volt rézben és más színesfémekben – Sierra Morena bányáiban pedig bőven található réz.

Kühne azt is figyelemreméltónak találja, hogy Atlantisznak a földközi népekkel vívott háborúi, amelyekről Platón szintén beszámol, időben egybeesett a különféle tengeri népek ie. XII. századi vándorlásával, amely során támadás érte többek között Egyiptomot és Ciprust is. Kühne szerint a „tengeri népek” és az atlantisziak – egy és ugyanaz.

Kapcsolódó írásaink: