A krími tatárok hazatelepülése
Több mint negyven évvel kitelepítésüket követően, 1988. június 9-én a szovjet kormány engedélyezte a tatárok hazatérését a Krím-félszigetre.
A mongol tatárok leszármazottjai a 15. századtól kezdve hol török, hol pedig orosz hatalom alatt sínylődtek. Az 1793-ban végül orosz fennhatóság alá kerülő nemzetiség történelmének legsanyarúbb időszakát azonban a XX. században, Sztálin uralma alatt élte meg.
1944. május 19-én éjjel a szovjetek 15 percet adtak a tatároknak arra, hogy a vagyonukat hátrahagyva, vagonokba szálljanak. Sztálin parancsára, a németekkel való kollaborálás vádjával, a Krím-félszigetről közép-ázsiai területekre deportálták őket. A zsúfolásig tömött vagonokban, illetve a kazahsztáni és üzbegisztáni táborokban a tatárok mintegy 44 százaléka vesztette életét. Az alultápláltság, az elviselhetetlen életkörülmények, a rossz orvosi ellátottság szintén hozzájárult a halálozási arány növekedéséhez.
1957-től egyre több tatár próbált visszatérni hazájába, szerencsétlenül végződő próbálkozásaik azonban csak újabb deportálást és fogságot hoztak számukra. Csekély vigaszt jelenthetett, hogy 1967-ben felmentették őket a nácikkal való kollaborálás vádja alól.
Komolyabb változás csak 1990-ben állt be életükben, amikortól fogva lassan visszatelepedhettek a festői Krím-félszigetre. 1994-ig mintegy 280 ezer kitelepített tért haza, 2000-ig pedig körülbelül még 250 ezer krími tatár csatlakozott. Az évtizedek óta honvággyal küszködők öröme mégsem lehetett teljes: hazatelepülésüket követően egzisztenciális problémákkal kellett szembesülniük. Mivel egykori házaikat lerombolták vagy oroszokat telepítettek beléjük, így a tatárok többsége szükségszállásokra szorult. Ráadásul a visszavándorlók több mint kétharmada munkanélküli.
A Krím-félsziget lakosságának 67 százalékát kitevő oroszok óvatos gyanakvással figyelték a visszatelepülő tatárokat, már csak muzulmán vallásuk és török kapcsolataik miatt is. A cseppet sem könnyű helyzetüket politikai gondok is nehezítették, hiszen a tatárok politikai státusza még rendezésre várt. 1991-ben az Ukrajnához tartozó Krím-félsziget autonómiai státuszt kapott.
És bár az orosz lakosság egyre szorosabbra kívánta fűzni kapcsolatait Oroszországgal, – egyesek az orosz föderáció részeként képzelték el a félsziget további sorsát –, a krími tatárok továbbra is Ukrajnához akartak tartozni.
1991-ben hosszú tárgyalások eredményeként végül sikerült elérniük, hogy az ukrán parlamentben 14 helyet kapjanak.
Kapcsoldó írásunk: