Hogyan hallgatták le Hitlert a britek?

A normandiai partraszállás nemcsak azért lehetett sikeres, mert az észak-franciaországi partokhoz érkező katonák hősiesen helytálltak.

A győzelemhez hozzájárult az is, hogy a szövetségesek roppant tájékozottak voltak a német hadvezetés elképzeléseit illetően. Hitler és a Wehrmacht tábornokai ugyan a kor színvonalának egyik legkiválóbb kódoló berendezését és rendszerét használták, ám egy német rádiós hibájából az angolok már majdnem a háború elejétől dekódolni tudták a német tábornokok üzenetváltásait – írja a BBC Online.

1941 augusztusában egy német technikus véletlenül kétszer ugyanazt a jelsorozatot küldte el a Wehrmacht Lorenz-rendszeréből, amely végzetesnek bizonyult. Az akkoriban hi-tech-nek számító Lorenz kódrendszert ugyanis ettől fogva a britek dekódolni tudták.

Elektronikusan vezérelt és programozható

Ehhez persze nem kis erőfeszítésre volt szükség. Két matematikusnak 1943-ra sikerült az angol posta londoni székhelyű kutatóintézetében megterveznie az azóta legendássá vált Colossus I. névre keresztelt, valóban gigantikus méreteket öltő berendezést. Ez a dekódoló gép jóval gyorsabban dolgozott, mint az addig használt „Turing Bomben” nevű, amely egyébként nem is a németek által használt Lorenz-kódot fejtette meg, hanem az elavultabbnak tekitett Enigma kódrendszert. A Colossus 5000 jelet dolgozott fel másodpercenként, 4, 5 kilowattos energiafogyasztásával pedig elég nagy áramfelhasználónak számított.

A lényeg az volt, hogy minél gyorsabban tudja beolvasni a gép az adott üzenetet, hogy így a lehető legrövidebb idő alatt próbálja ki a kódvariációkat. Ehhez szükség volt egy elektronikusan vezérelt és programozható gépre, addig ugyanis mechanikus úton, és igen körülményesen tudták csak a megoldást produklálni.

Sokáig titokban tartották a Colossust, így az 1970-es évekig mindenki úgy tudta, hogy az amerikaiak által tervezett „dekódoló-számítógép” volt az első – pedig ez csak két évvel később készült el, amikorra az angolok már tovább is fejlesztették berendezésüket.

1944 júniusában ugyanis a Colossus második generációs változatát is üzembe helyezték, így a normandiai partraszállás idején már egy még fejletteb dekódolót használtak a britek. A Colossus két óra alatt fejtette meg az üzeneteket, míg korábban ez akár heteket is igénybe vehetett. Összesen tíz ilyen kolosszus működött egyszerre a britek hírszerzői centrumában, az azóta múzeummá átalakított Bletchley parkban.

Több éven keresztül folyamatosan üzemben

A legkomolyabb kihívást sok technikus szerint nem is a gép megtervezése és üzembe helyezése jelentette (bár ez sem volt kis dolog), hanem az, hogy a dekódoló gép hosszabb ideig életben maradjon. Mivel a Colossus I-be és II-be is pontosan olyan csövek lettek beépítve, mint a rádiókba, így fennállt annak veszélye, hogy a berendezés hamar tönkremnegy.

Idő előtti meghibásodást elsősorban a sokszori ki- és bekapcsolgatás okozhatott, ezt a több mint 1500 cső nem bírta volna huzamosabb ideig. A problémát az angol hírszerzés technikusai igen egyszerű oldották meg: a háború végéig egyszer sem kapcsolták ki a Colossus-okat. Az éjjel-nappal üzemben lévő gépek így 1945-ig összesen 63 millió jelet dekódoltak, ami a kor technikai adottságai közepette hatalmas számnak volt mondható.

A háború után használaton kívül helyezték a Colossus-okat, berozsdásodtak, eredeti elkészítési terveiket pedig titkosnak nyilvánítva a brit levéltárak őrizték. 1993-ban próbálták meg először rekonstruálni: ám ekkor mindössze egy pár fotóra és dokumentumra hagyakozhatott Tony Sale, aki a Bletchley park hírszerző múzeuma számára kívánta újjáépíteni a legendás berendezést.

2000-ben aztán feloldották a titkosság alól ezeket a dokumentumokat, és ezután szabadon hozzáférhető volt a Colossus II. anyaga is.

A németek tudtak a partraszállásról?

Érdekes módon nemrégiben kiderült az is, hogy a német hírszerzés egyik alakulata, amely az észak-franciaországi Tourcoing környékén állomásozott, már a partraszállást megelőző napon tudott arról, hogy másnap indul a szövetségesek támadása. A BBC rádióadását hallgatva ugyanis megfejtették a kódolt üzenetet.

Verlaine egyik versét június 1-étől fogva ugyanis rövidített változatban olvasta be a BBC, teljes hosszában pedig csak 5-én este. Horst Wenzel az AP hírügynökségnek adott interjújában azt is elmondta, hogy miután ily módon értesütek a másnapi támadásról, azonnal továbbították a hírt a katonai vezetésnek, amely azonban nem sokat törődött vele.