Indexre tett Index

Ma 38 éve, 1966. június 14-én törölte el VI. Pál pápa a hosszú évszázadok óta érvényben lévő Index librorum prohibitorum-ot, azaz a tiltott könyvek jegyzékét, vagy közismertebb nevén, az Indexet.

A 16. században összeállított Index tulajdonképpen a lutheri reformáció kihívásaira próbált választ adni – sajátos módon. A katolikus egyház az Index bevezetésével igyekezett még jobban ellenőrzése alá vonni a szellemi életet. A tiltott könyvjegyzékkel illetve a tridenti zsinat (1545-1563) döntéseivel a katolikus egyháznak a reformáció által kissé megtépázott tekintélyét és korábban megkérdőjelezhetetlen hatalmát próbálta meg visszaállítani.

Az Index azoknak a természettudományos, vagy irodalmi jellegű műveknek a sorát tartalmazta, melyeket a katolikus egyház az erkölccsel, a vallásossággal összeegyeztethetetlennek tartott, és ennek megfelelően tiltott is. A tiltott könyvek között a 19. században olyan nevekkel és munkákkal is találkozhattunk, mint Viktor Hugo Notre Dame-i toronyőr című műve, vagy Emile Zola „Nana” regénye, sőt Karl May nevét is felfedezhettük a jegyzékben.

Azokra, akik a tiltással szembeszegültek, és nem tartották magukat távol az Indexben szereplő könyvektől az egyház súlyos büntetést rótt ki, kizárta őket az egyházból. Az egyházi tilalom megszegése különböző formákban nyilvánulhatott meg, ilyen volt, ha valaki tiltott könyv tartalmát vette védelmébe, olvasott, terjesztett, vagy akár csupán magánál tartott.

Az első komolyabb változás 1917-ben állt be, amikor XV. Benedek pápa az Indexet összeállító egyházi hivatalt feloszlatta, és az eddigi feladatokat a szentszéki kongregációra bízta. Ez a testület 1966. június 14-én végérvényesen megszüntette az Indexet. Az Index megszüntetése a katolikus egyház többsége szerint is időszerű volt, mert a mai információáramlást tekintve teljesen hatástalan lenne, ha az egyház a tagjainak bizonyos könyvek olvasását megtiltaná.