Kolumbusz egyik karavellájára bukkanhattak

Kolumbusz négy expedíciója során összesen kilenc hajót veszített. A negyedik, Spanyolországból 1502 áprilisában útnak indult expedíció egyik hajója volt a Vizcaína, amely feltételezett roncsait jelenleg nemzetközi kutatócsoport vizsgálja Panama partjainál.

Az idős (ötven felett járó), és beteg Kolumbusz halála előtt még igazolni akarta, hogy a mai Panama környékén létezik átjáró India és Kína irányába, a Nagy Kán és az arany hazája ott bújhat a közelben.

Utolsó útja azonban tragédiába torkollott. Egy zendülés és az indiánokkal folytatott harc során az akkor már félig vak és szinte tébolyult Kolumbusz mind a négy hajóját elveszítette. 1504-ben fáradtan, kiégetten, súlyos betegen jut vissza Spanyolországba, ahol kegyvesztetten, 18 hónap szenvedés után halt meg.

A teóriát alátámasztó tények

A hajóroncsra 1998-ban egy sportbúvár véletlenül bukkant a panamai portobeloi Nombre de Dios öböl előtt. A roncsok feltárását a német Spiegel médiacsoport tavaly évelején toborzott, vízalatti régészekből, Kolumbusz-kutatókból és radiokarbonos kormeghatározásban jártas szakértőkből álló nemzetközi kutatócsoportja kezdte meg.

A kormeghatározáshoz a hajótörzsből vettek mintát. A vizsgálat eredménye szerint a faanyag, amelyből a hajót építették az 1469-86 közötti évekből származhat. A dokumentumok szerint a Vizcaína 1503-ban süllyedt el.

A hajón talált cserepeken megmaradt olivaolaj, valamint a kancsók a vizsgálatok szerint Andalúziából származhatnak – arról a tájról, ahonnan Kolumbusz a hajókat felszereltette.

Hogy valóban a nagy spanyol felfedező karavellájáról lehet szó, alátámasztja az a tény is, hogy a hajó fenekét még nem borították ólomlemezzel, amelyet a spanyolok csak 1509-től kezdtek használni hajóikon. A karavellán talált ágyúk száma szintén megfelel a Kolumbusz naplóiban olvashatóknak.

Hogy a Panama partjainál talált hajóroncs valóban a Vizcaína-e, egyelőre minden kétséget kizáróan nem lehet kijelenteni – ám az biztosnak tűnik, hogy az Amerika partjainál talált leletek közül, ez az eddigi legrégebbi hajómaradvány.

Kolumbusz útjai Kolumbusz 1492 augusztusában három hajóval indult első útjára. Októberben eléri Kubát, bár makacsul hitte, hogy Japánban jár. Aranylázban égett, nem elégítette ki a sziget szépsége. Decemberben elérte Haitit, ahol félelemmel és tartózkodással fogadták az idegenek érkezését, és megcsillant a remény; egy törzsfő aranyat ajándékozott. 1493 március 4-én tért vissza Portugáliába, országos lelkesedéssel fogadták. Második útjára 1493 szeptember 25-én Cadiz kikötőjéből indult el. Tizenhét hajón 1200 fegyveres és lovas, európai háziállatok, gabona, főzelékfélék, szőlővessző volt vele. Ez a második út volt a leghosszabb 33 hónapig tartott. Nagymennyiségű aranyat, fűszermintát küldött útjáról haza. Ezen az úton fedezi fel Jamaikát. Közömbös fogadtatásban volt része hazatértekor, szerencsecsillaga halványulóban volt. 1498 májusában harmadik útjára három hajóval, legénységként pedig feltételesen szabadlábon lévő rabokkal, súlyos bűnözőkkel indult. Ezen az úton éri el Trinidad – Szentháromság – szigetét. 1502 május 9-én negyedszer is nekivágott az óceánnak. Eljutott a Honduras-öbölbe, végigjárta Közép-Amerika teljes keleti oldalát, felfedezte Nicaragua, Costa Rica és Panama partvidékeit. Megátalkodottan tovább kereste azonban az ázsiai szárazföldet. 1504-ben visszatér Spanyolországba. Csalódtak benne; és nem bocsátották meg neki, hogy elmaradt az „aranyeső”.