Új Pompei-re bukkantak Írországban

Írországban az évszázad leletéről és felfedezéséről beszélnek az archeológusok annak kapcsán, hogy nemrég a dél-írországi Waterford közelében egy elkerülő út építésekor nyolcadik századra datálható település nyomaira bukkantak. Egyesek máris Pompei-hez hasonlítják a lelőhelyet, a városi döntéshozók, illetve az autóutakat koordináló nemzeti hivatal elöljárói azonban már nem ennyire lelkesek.

Az elkerülő útszakasz vonalának kijejölésekor ugyan feltételezték a szakemberek, hogy valamire rátalálhatnak, de akkora leletegyüttesre, amelynek egyes részeit máris feltárták, nem gondoltak. Korábban úgy vélték, hogy egy kisebb település maradványait fogja keresztezni a tervezett útszakasz, az előzetes ásatások azonban rájuk cáfoltak.

A viking civilizáció egyik legnagyobb lelőhelye

Waterford közelében a régészek becslése szerint ugyanis egy kb. 4000 fős település lehetett a nyolcadik század elejétől fogva, méghozzá nem is akármilyen fejlettségű település. A szinte teljesen épségben maradt csontok, ékszerek, ezüst edények, fegyverek és hajóroncsok ugyanis arra engednek következtetni, hogy a viking civilizáció egyik legnagyobb lelőhelyének lehet tekinteni a Suir folyó menti települést.

A folyóvölgyben, mintegy 1, 5 kilométer hosszan elhúzódva nemcsak egy 120 hajóból álló flotta került elő az ásatások során, hanem kb. 3000 lelet is. A légifotók és az ásatások alapján most már azt állítják a régészek: a vikingek által 812-ben alapított település majdnem teljes épségében fennmaradt. Jól kivehetőek az utcák és a házak elhelyezkedése is, sőt a régészek állítása szerint mindezek feltárásához nem is kell túl mélyre ásniuk, mivel a település maradványai közvetlen a felszín alatt találhatóak.

A város stratégiai elhelyezkedése kiválóan megfelelt a vikingek igényeinek, akik komoly erődöt építve védték magukat illetve hajóikat. A waterford-i erőd egyébként egy tipikus viking erődnek mondható, ahonnan aztán portyázásra indultak a felfedezésekben és kalandokban is bővelkedő nép tagjai.

John Maas, az ásatásokat végző régészcsoport egyik tagja szerint tiszta szerencse volt, hogy rátaláltak a településre, amikor légifotókat nézegetve a növényzet színének változásai azt engedték sejtetni, hogy a föld felszíne alatt emberi civilizáció nyomaira bukkanhatnak. Maas szerint Írország Pompei-ét fedezték fel, és minden valószínűség szerint ez lesz a viking történelem legjelentősebb régészeti lelőhelye is.

Mi legyen az úttal?

Miközben az ásatások folynak, a város és az ír autópályákat kezelő cég vezetői arról tanácskoznak, hogy mi legyen a feltárt település további sorsa. A mintegy többtízmillió eurósra tervezett beruházás révén megépítendő útszakaszra ugyanis mindenképpen szükség lenne, mégpedig minél hamarabb az elviselhetetlen városi forgalom miatt.

A Nemzeti Autópályahivatal elnöke szerint két lehetőség van: vagy egy jelentős ásatást végeznek, amely azonban minimálisan 40 millió eurós plussz költséget és egy év késést jelent, vagy pedig az útszakasz tervezett vonalát kell megváltoztatni, amely egyrészt a környezetvédők tiltakozásai miatt, másrészt az újbóli tervezési munkák bonyolultsága miatt szintén nem tűnik könnyűnek.

A feltárás mellett is elhangzanak érvek, melyek szerint, ha helyesen kezelik a most megtalált szenzációs leletet, akkor az idegenforgalmi ágazat komoly bevételeket hozhat a helyi és a magasabb szintű kormányzatnak. Hogy mi lesz a végső döntés, azt egyelőre nem lehet tudni, de a régészek lelkesedését ez egyelőre nem befolyásolja különösebben.

A vikingek hajói A vikingek nevét a víkingr szóból származtatják, amely minden valószínűség szerint annyit jelentett: fosztogat, rabol. A vikingek ugyanakkor rossz hírükkel ellentétben messze nem voltak olyan vad nép, mint ahogy a történelmi források megemlékeznek róluk. Rablóhadjárataik mellett, melyek okát egyes történészek a túlnépesedésben vélik felfedezni, kereskedelmi tevékenységgel is foglalkoztak. A folyók behajózásaira is alkalmas alacsony merülésű hajóikkal a svéd vikingek ugyanis távoli vidékekre is eljutottak északi hazájuktól. Kelet-Európa folyóit kihasználva egészen a Fekete-tengerig, sőt még tovább, egészen Bagdadig merészkedtek. Hajóik ellenálltak a nagyobb hullámoknak is, nem véletlen, hogy 1000 körül a norvég vikingek egy részéről feljegyezték, hogy elérték a kontinens hajósai által csak mintegy ötszáz év múlva másodszor is felfedezett Amerikai kontinest. Legérdekesebb azonban mégiscsak az, hogy hajóikat egyetlen hatalmas fából kivájva alakították ki. A kivágott fát hosszában elvágták, kivájták, majd hogy kényelmesebben elférjenek benne, szétfeszítették, amennyire azt a fa engedte, és merevítő deszkákkal erősítették meg.