A janicsárok likvidálása és a modernizáció kezdete

1826. június 16-án a Török Birodalom uralkodója, II. Mahmud szultán kiadta a parancsot a janicsárcsapatokat feloszlatására, ami egy tudatosan átgondolt intézkedésként, az általa kezdeményezett hadseregreform részét képezte. Annak a janicsárságnak a megszüntetését tűzte ki célul, melynek elődjei hosszú évszázadok óta oly sok európai, ázsiai hadszíntéren arattak katonai sikert.

A janicsárság gyökerei a középkorba nyúlnak vissza. Az első janicsárcsapatokat 1362-ben I. Murad szultán hozta létre, melynek az ideológiai alapját az 1200-as években megalakult, katonailag kiképzett dervishorda szolgáltatta. Az I. Murad által létrehozott janicsárság egy olyan gyalogos csapat volt, melynek tagjait a janicsáriskolákban egészen fiatal koruk óta (10-15 év) arra nevelték, hogy a mindenkori szultánt feltétlen odaadással szolgálják. Ezen az alapelven azonban hamar túlléptek a janicsárok, nem véletlen, hogy hosszú fenállásuk alatt állandó jelleggel janicsárfelkelésekről olvashatunk.

Annak ellenére, hogy a janicsárok a török hadsereg szerves részét képezték, és nekik köszönhetően a török birodalom rengeteg győzelmet könyvelhetett el, mégsem voltak megbecsülve. Az uralkodók gyakran, brutálisan léptek fel velük szemben. Talán ezért is robbantak ki olyan sűrűn janicsárfelkelések egy-egy török uralkodó hatalomra kerülésekor, illetve ezért is fordulhatott elő az, hogy több szultán a janicsárok keze által halt meg.

IV. Murad szultán, aki a török szultánok között a legvérszomjasabbnak számított, szigorú rendelkezéseket hozott a janicsárokkal kapcsolatban. Nem dohányozhattak, nem szívhattak ópiumot, a korruptnak ítélt katonákat pedig egyszerűen lemészároltatta. A források szerint azonban nemcsak janicsárjaival, szpáhijaival, pasáival járt el kegyetlenül, hanem a civilekkel is hasonlóképpen bánt. Ha kedve tartotta, akkor naponta több ártatlan embert megöletett vagy éppen saját maga fejezte le, kínozta meg őket.

A fényesnek tekinthető 15-17. század után a Török Birodalom veszített hegemón szerepéből, a szultánokat már nem a világhódítások ösztönözték, hanem birodalmuk egységének megtartásával és saját jólétük biztosításával voltak elfoglalva. Az 1800-as években II. Mahmud szultán volt az, aki oktatási, jogi, közigazgatási és hadügyi reformokat léptetett érvénybe. Ennek a hadseregreformnak volt a része a janicsárcsapatok végérvényes és könyörtelen megsemmisítése. 1826. június 16-án 8000 janicsár halt meg a szultánhoz hű hadsereg ágyúgolyóitól. Mint utólag kiderült, ez csak a kezdet volt, mert II. Mahmud nem sokkal később a birodalomban lévő összes janicsár likvidálását elrendelte. Ezzel kezdtét vette a török birodalom kétes értékű modernizációja.