Megdicsőült Budapest hóhéra

Oroszországban még ma is él egy mítosz Andropovról, a nagyszerű családapáról, a humánus és barátságos főtitkárról, aki erős kézzel vezetve a Szovjetuniót komoly gazdasági reformok révén kihúzta a birodalmat abból a kisebb kátyúból, amelybe a Brezsnyev halála előtti évekbe került.

Olybá tűnik, hogy Putyin elnök tudatosan használja fel ezt a mítoszt saját hatalmának megszilárdítása, legitimációjának erősítése végett.

A június 15-én 90 éve született Andropovról ugyanis születésének évfordulója kapcsán iskolát, utcát neveztetett el, 3 méteres szobrot állíttatott neki, és az orosz elhárítótiszteket képző intézmény részére felajánlott ösztöndíjakat is Andropovról nevezte el.

Az Andropov-kép formálása

Putyinnak nem ez az első szimbolikus cselekedete, mellyel az Andropov-mítoszt formálgatja. Öt éve, akkor még mint Andropov utóda a KGB főnöki székében, arra kérte meg R. Medvegyev történészt, hogy a KGB tisztjei számára tartson egy előadást az egykori budapesti nagykövetről, példát mutatva a mostani fiatal nemzedéknek. Nem sokkal elnökké választását követően pedig egyik első lépése volt, hogy egy még 1991-ben levert emléktáblát visszarakasson a KGB jogutódjának központi épületére.

Néhány napja azonban ennél is továbbment az orosz elnök. Andropov szülőhelyén, Sztavropolban, egy kerekasztalbeszélgetést szervezetek, melynek célja az volt, hogy méltassa a KGB főnökből lett főtitkár érdemeit. Eközben egy közeli városban az orosz titkosszolgálatok mostani vezetője, Alexander Zsdankov magasztalta az egekbe Andropovot, az orosz fővárosban pedig egy kiállítást nyitottak „Nagyszerű ember volt” címmel.

Most még ugyan csak Petrozadovszkban, egy Szentpétervártól néhány kilométerre északra fekvő faluban állítottak egy 3 méteres szobrot Andropovnak abból az apropóból, hogy itt volt hosszú ideig a Komszomol, az SZKP ifjúsági szervezetének a vezetője, ám a Zsirinovszkij-párt egyik oszlopos tagja, Alexej Mitrofanov pontosan arra a helyre tervez egy Andropov-szobrot, ahol egykor Félix Dzserdzsinszkijnek, a KGB elődszervezetének, a Cseka hírhedt vezetőjének a szobra állt.

Alattomos és kétszínű helytartó

Magyarországon sem ismeretlen Andropov neve, hiszen az ’56-os forradalom idején ő volt a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Maléter Pált és több, a felkelők oldalára állt katonatisztet éppen Andropov csalta Tökölre 1956. november 3-án azzal az ürüggyel, hogy a szovjet csapatok kivonásáról tárgyaljanak velük.

Amint azonban a magyar katonai delegáció betette a lábát a tárgyalóterembe, abban a pillanatban elfogták őket. Ezzel gyakorlatilag lefejezték a magyar hadvezetést, majd a szovjetek és Andropov közbenjárására 1958. június 16-án Nagy Imrével együtt kivégezték Malétert.

Kopácsi Sándort, Budapest akkori rendőrfőkapitányát szintén kétszínű és alattomos módon fogatta el. Kopácsi november 3-án éppen a jugoszláv nagykövetségre sietett feleségével, hogy politikai menedéket kérjen, amikor KGB-s tisztek megállították és a szovjet követségre szállították őket. Itt Andropov mosolyogva fogadta őket, kávéval kínálta a házaspárt és kezet nyújtva mondta nekik, hogy örül, hogy láthatja őket.

Kopácsi visszaemlékezései szerint ekkor bejelentette, hogy Kádár János kormányt alakított és ők szívesen látnák benne Kopácsit is, majd figyelmeztette őket: jelenleg nem biztonságos a követségen tartózkodni, így elszállítják Kopácsit egy biztonságos helyre. Kopácsi elmondása szerint Andropov még mosolygott és integetett neki, amikor ő beszállt egy katonai teherautóba – amely egyenesen a börtönbe vitte. Kopácsi 7 év múlva, 1963-ban szabadult.

Király Béla a nemzetőrség főparancsnokának sincsenek kellemes emlékei Andropovról: „Sok év telt már el, de még mindig emlékszem Andropov hamis mosolyára, jéghideg szürkéskék szemére. Ezek a szemek egy inkvizítor szemei voltak: rögtön érezte az ember, hogy vagy mosolyog rád vagy elpusztít. Még a szovjet csapatok érkezése előtt nem sokkal azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben van.”

Az ellenzékiek kiiktatása

Az Andropov-mítoszt egyébként Oroszországban is próbálják rombolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. 1998-ban Igor Minutk jelentette meg „Az Andropov-mítosz” című könyvét, melyben levéltári források alapján igyekezett bizonyítani, hogy Andropov korántsem volt az az ártatlan és jószívű ember, akinek követői beállították.

Andropov ugyanis számos ellenzékit deportáltatott (köztük Szolzsenyicint is) vagy éppen elmegyógyintézetbe záratott. Főtitkárként 1982-ben gazdasági programja egyáltalán nem volt, a külpolitikában pedig a keményvonalas amerikaellenességet képviselte.

A KGB-től az SZKP-ig Andropov 1914-ben született, 1930-ban már a Komszomol tagja, 1939-ben pedig egyik első titkára. 1951-ben Moszkvában ügyködik Sztálin körül, annak halála után 1953 márciusában Budapestre „száműzik”. 1957-ben tér vissza a Szovjetunióba, 1962-ben az SZKP Központi Bizottságának a tagja, majd 1967-től egészen 1982-ig a KGB főnöke. 1982-ben – akárcsak Putyin elnök – innen, a KGB vezetői posztjáról kerül a főtitkári posztra. Nem sokáig vezette azonban a pártot, mert 1984 februárjában veseelégtelenségben meghalt.