Légihíd Nyugat-Berlin felett

A második világháború után csak két nagyhatalom maradt a világpolitikában, a kapitalista rendszerű Egyesült Államok és a szocialista berendezkedésű Szovjetunió – kialakult a bipoláris világrend. Mivel az USA és a Szovjetunió egyaránt arra törekedett, hogy a befolyási szféráját bővítse, hidegháborús helyzet alakult ki közöttük, mely magában hordozta a harmadik világháború kitörésének lehetőségét.

Churchill fultoni beszéde, Truman doktrínája, a Marshall-segély meghirdetése, a Kominform létrehozása mind a hidegháború egy-egy állomása volt, mint ahogyan a berlini blokád is. 1948. június 20-án a nyugati hatalmak az általuk felügyelt zónákban egy valutareform végrehajtásával bevezették a német márkát – erre Sztálin a nyugat-berlini blokáddal válaszolt.

1948. június 23-ról 24-re virradó éjjel Sztálin elrendelte a berlini fények kikapcsolását, 24-én reggel pedig technikai nehézségekre hivatkozva beszüntette Berlin és a nyugati területek közötti vasúti és közúti forgalmat. Ezzel a lépéssel kezdetét vette Nyugat-Berlin blokádja, ami komoly ellátási problémákat okozott az ott élők számára.

A nyugati hatalmakat teljesen váratlanul érte ez az esemény, annak ellenére, hogy számoltak a szovjetek Berlin megszerzéséért folytatott küzdelmére. A nagyhatalmak komoly dilemma elé kerültek: Feladják Berlint vagy sem? Ha kiállnak Berlin mellett, akkor azt diplomáciai vagy fegyveres eszközökkel tegyék? Végül Berlin megtartásáért szálltak síkra, Truman viszont elvetette a blokád fegyveres áttörésének gondolatát, nem akart a szovjetekkel háborúba keveredni, így nem maradt más, csak a légihíd.

A zárlat elrendelése után két nappal berepült az első amerikai gép Nyugat-Berlinbe, majd pedig a többi gép is landolt a különböző repülőtereken. A nyugatiak kezdetben naponta csak 750 tonna rakományt szállítottak a nyugati zónába, később azonban már 2000 tonna fuvarozására is képesek voltak.

Több hónap elteltével Sztálinnak be kellett látnia, hogy a blokád sehová sem vezet, mivel a nyugatiak akár légihídon át is gondoskodnak a nyugat-berliniekről, így 1949. május 12-én éjfélkor feloldotta a Nyugat-Berlin körüli zárlatot.

A blokád alatt mintegy 1. 583 686 tonna segélyszállítmányt és további 160 ezer tonna építőanyagot juttattak el a nyugati városrészbe a nagyhatalmak. A légihíd működtetése óriási pénzekbe került, és az anyagi veszteség mellett emberveszteséggel is számolni kellett. A berlini blokád alatt a berepülések során 39 brit, 3 amerikai és 6 német pilóta vesztette életét.