A koreai háború kezdete
MacArthur tábornok még az atombomba bevetését is elképzelhetőnek tartott a kínaiak által támogatott észak-koreai csapatok ellen a 1950-1953 között zajló koreai háborúban.
Az 1945-ben japán uralom alól felszabadult Korea nem sokáig élvezhette a függetlenséget, rövid időn belül az USA és a Szovjetunió hidegháborús küzdelmének egyik legfőbb színterévé vált. Korea területén megosztozva, az északi területeket szovjet, a délieket pedig amerikai csapatok szállták meg.
1948-ban megtörtént a szovjet és amerikai csapatok kivonása az országból, a két terület között azonban állandóan voltak határmenti összetűzések. Arra viszont kevesen számítottak, hogy Észak-Korea megtámadja a Koreai Köztársaságot, és szinte az egész országot lerohanja.
1950. június 25-én a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadserege átlépte a már korábban határként kijelölt 38. szélességi fokot, és meglepetésszerűen megtámadta a délieket. Az ENSZ nem nézte tétlenül az északi csapatok előrenyomulását, a kommunisták vezette államot agresszornak minősítve csapatokat küldött Dél-Korea megsegítésére Dougles MacArthur amerikai tábornok vezetésével.
A főleg amerikai katonákból álló „mentőcsapatok” rövid időn belül visszanyomták az északiakat, nemcsak a Dél- és Észak- Koreát elválasztó vonalig, hanem a kínai határig, amikor is egy újabb váratlan katonai fordulatkövetkezett be . Észak-Koreát az ún. kínai önkéntesek kezdték el támogatni, és az eddig sikeresen harcoló ENSZ csapatokat a 38.szélességi fokig nyomták vissza. MacArthur engedélyt kért Trumantól az kínai-észak-koreai főállások teljes megsemmisítésére, sőt, atombomba bevetésétől sem riadt volna vissza, az amerikai elnök azonban félve egy harmadik világháború kitörésétől megtiltotta ezt, és MacArthur helyére a higadtabb vérmérsékletű Ridway tábornokot nevezte ki.
A katonai összeütközések mérlege igen súlyos volt: mintegy 2 millió koreai katona halt meg a konfliktus során és jelentős volt a civil áldozatok száma is..
A harcoló felek a fegyverszünetet végül a 38. szélességi fok mentén fekvő panmindzsoni barakkban kötötték meg. Az esemény érdekessége, hogy a barakk egy zöld asztalán húzták meg a tárgyalófelek a demarkációs vonalat, melynek egyik oldalán a Dél-Koreát képviselő amerikaiak ültek, a másik felén pedig a kínai-észak-koreai bizottság.
Az 1953-as panmindzsoni fegyverszünet azonban nem jelentette a koreai probléma megoldását, a béke kiteljesedését az északiak és a déliek között, hiszen a statisztikák szerint az északiak 300 ezer esetben vádolták a délieket a fegyverszüneti egyezmény megszegésével, míg a déliek 54 ezer példát hoztak fel az kommunista Koreával szemben. Az egyik legemlékezetesebb eset nem is oly régen, 1998-ban történt, amikor egy észak-koreai mini-tengeralattjáró a dél-koreai partoknál halászháló fogságába esett.