II. Katalin furcsa trónra kerülése

Ma is vita tárgyát képezi, hogy ki is volt valójában Sophie Friderike Auguste, azaz a későbbi II. (Nagy) Katalin. Talán egy erélyes feleség, akinek hatalmi elképzelései útjában állt gyengeelméjű férje, vagy csak éppen egy rossz házasság áldozata, aki nem bírta tovább III. Péter közönyét és férfiatlanságát. Egy biztos, hogy férjétől megszabadulva, szeretőkkel övezve, 34 éven keresztül irányította Oroszországot.

Katalin 1745-ben ment férjhez a későbbi III. Péter orosz cárhoz, és frigyük 17 éve egy színjátékokkal, megcsalásokkal teli, névleges házasság időszaka volt. Katalin a következőket írta emlékirataiban: „Kész lettem volna megkedvelni férjemet, ha az érzelem apró jelét adta volna.”

Mivel III. Péter szívesebben játszott ólomkatonáival és spánieljeivel, mint hogy férfiúi kötelességeit teljesítette volna, Katalin néhány év után szeretőt kezdett tartani. A titkos kapcsolatból gyermek is született, Pál, akit III. Péter saját gyermekének ismert el. A Szergej Szaltyikov kamarással folytatott viszony azonban csak a kezdetet jelentette.

Mivel az 1761-ben elhunyt Erzsébet cárnő, az orosz trónt szellemileg visszamaradott unokaöccsére, III. Péterre hagyta, Katalinnak férjétől kellett a hatalmat megszereznie. Ebben segédkeztek a hol baráti, hol pedig szeretői státuszban lévő szövetségesei. 1762. június 28-án az Orlov fivérek államcsínyt hajtottak végre és Katalint az orosz trónra segítették, így a Kazányi Szűz templomában egyházi szertartások közepette II. Katalin néven Oroszország cárnőjévé koronázták.

III. Péternek nem maradt más választása, mint hogy engedelmeskedve aláírja a trónról való lemondását. Ezt követően Alekszej Orlov felügyelete alatt egy vidéki birtokra költözött, ahol egy héttel később furcsa körülmények között – egy kocsmai verekedésben leszúrták – meghalt, a hivatalos eljárás azonban heves bélbántalmakat állapított meg a halál okaként.