Született július másodikán?

A fokozott terrorveszélytől eltekintve az amerikaiak most vasárnap is úgy ünnepelnek majd minden valószínűség szerint, ahogy mindig is tették: a szabadban grilleznek, húst sütnek, felvonulnak és tűzijátékot rendeznek. Sok amerikai számára talán már nem is jelent mást ez a nap, mint egy újabb lehetőséget az evés-ivásra és szórakozásra – állítják felmérések alapján amerikai szociológusok.

Azt ugyan túlzás lenne állítani, hogy java részüknek fogalma sincs mit is ünneplenek, annyi azonban biztos: csak kevesek vannak tudatában annak, hogy a tengerentúli gyarmatok már július 2-án elszakadtak az anyaországtól. Pedig a kortársak még úgy gondolták, hogy a későbbi nemzedékek számára ez a nap ad okot majd az ünneplésre.

A Függetlenség Napja – július másodika?

John Adams, az Egyesült Államok második elnöke, aki 1776-ban Massachusetts állam képviselőjeként a Függetlenségi Nyilatkozatot szerkesztő bizottság egyik tagja volt, így írt feleségének július harmadikán: „július második napja a legemlékezetesebb nap lesz Amerika történetében.”

Mint utóbb kiderült ebben nem lett igaza Adams-nek, mint ahogy neve sem fonódott oly szorosan össze a Függetlenségi Nyilatkozattal, mint Thomas Jeffersoné. Pedig Adams-nek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Nyilatkozatot végül is mind a 13 állam elfogadta.

Az eredeti változat szerint, melyet Thomas Jefferson fogalmazott, a Nyilatkozatban élesen elítélték volna a rabszolgaság intézményét is, amit viszont a déli rabszolgatartó államok képviselői hevesen elleneztek.

Adams sokkal többet tett azért, hogy végül is a kongresszus egységesen elfogadja a nyilatkozatot, mint a dokumentum atyjának tartott Jefferson. A sors fintora, hogy mindketten 1826. július 4-én haltak meg, pontosan ötven évvel közös művük a Függetlenségi Nyilatkozat hagyományosan elfogadott kikiáltási dátuma után.

A Nyilatkozat születése

A Brit Birodalom tengerentúli területei, akárcsak a birodalom más részei nem küldhettek képviselőt az anyaországi parlamentbe. A 18. század folyamán azonban egyre inkább felerősödtek azok a hangok, melyek szerint parlamenti képviselő híján adófizetésre sem kötelezhetőek az amerikai kolóniák. Ez volt a közismert „no taxation without representation” elve. A Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazói is ebből az elvből indultak ki.

Thomas Jefferson

Az észak-amerikai kolóniák képviselőit tömörítő Második Kontinentális Kongresszus egy ötfős bizottságot nevezett ki a Nyilatkozat megszerkesztésére, melynek tagjai között volt Jefferson, Adams és Benjamin Franklin is. A bizottság Jefferson eredeti szövegét alapul véve, de alaposan átdolgozva június 28-án terjesztette be a Kongresszus elé a tervezetet.

A Kongresszus július 2-án jóvá hagyta azt, majd július 4-én a megszerkesztette a végső változatot. Valójában az első aláírás csak augusztus 2-án, az utolsó kézjegy pedig csak november végén került a dokumentumra.

Érdekes ugyanakkor, hogy sok olyan kongresszusi képviselő kézjegye megtalálható a Nyilatkozaton, akik július 2-án egyáltalán nem szavaztak, viszont nem is egy olyan képviselőről tudunk, akik ugyan megszavazták július 2-án a Nyilatkozatot, kézjegyük mégsincs rajta a dokumentumon. Hogy mi lehet ennek az oka? Sok történész szerint nagy szerepet játszhatott ebben az is, hogy a végső változatból kihagyták a rabszolgatartást élesen elítélő részt.

Heves viták a rabszolgaság körül

Jefferson eredeti tervezetében még benne volt az a rész, melyben az emberek egyenlőségére hivatkozva a szolgaság mindenfajta intézményével szemben foglaltak volna állást. A déli államok követei azonban csak úgy voltak hajlandók elfogadni az anyaországtól való függetlenedést, ha abban nem tesznek említést a rabszolgaságról.

A végeredmény végül a déli államoknak kedvezett: a Nyilatkozat ugyan az emberi egyenlőségre és az ember természetes jogaira hivatkozva legitimálja az Angliától való elszakadást, de a kolóniák belső viszonyairól már nem szól egy szót sem. Így aztán nem véletlen, hogy sok történész állítása szerint komoly ellentét feszül a Függetlenségi Nyilatkozatban lefektetett alapelvek és a déli államok valósóságos politikája között.