Vasco Da Gama első indiai útja

Első útjára még csak négy hajóval indult el Vasco da Gama, pár évvel később azonban már 21 hajó szállt vízre, hogy elérje India partjait.
A legtöbbször az államhatalom által szorgalmazott nagy földrajzi felfedezések a 15. század második felében kezdődtek el. A felfedezéseket ösztönözte, hogy a növekvő európai belső áruforgalom nagyobb mennyiségű nemesfémet igényelt (ez az ún. aranyéhség). A kialakult túlzott nemesfém igényen kívül az új kereskedelmi hajóutak feltérképezése is szükségessé vált. Ugyanakkor a felfedezéseket maga a technika és a tudomány fejlődése is elősegítette. Így egyre több hajó hagyta el a spanyol és a portugál kikötőket.
A felfedezők között találjuk a portugál származású Vasco da Gama nevét is, akit Manuel portugál király bízott meg azzal, hogy nyisson egy másik, Indiába irányuló „fűszer” útvonalat. Így 1497. július 8-án a Lisszabonnál fekvő Rastello kikötőjéből futott ki négy hajóval, hogy Dél-Afrikából kiindulva új kereskedelmi útvonalat találjon Indiába. Ezzel az volt a céljuk, hogy az arabok, perzsák, velenceiek, törökök közvetítő kereskedelmi szerepét és az ezekkel együttjáró haszon lefölözését kiiktassák, és így a fűszerkereskedelemből származó nyereség csak a portugáloké legyen.
Da Gama 1497. november 4-én hajózott be a dél-afrikai nyugati parton található Szent-Helén-öbölbe, majd elérte a Diaz által 10 évvel korábban felfedezett Jóreménység-fokot. 1498. áprilisában érkeztek meg Mombasa-ba, ahol az ottani szultán egy navigátort bocsátott a portugálok rendelkezésére, hogy azok könnyebben hajózhassanak át az óceánon Indiáig.
1498. május 20-án kötöttek ki Calicutban, és ezzel a portugálok voltak az első európai hajósok, akik Afrikát körülhajózva vízi úton érték el Indiát. A calicuti uralkodóval kötött szerződés értelmében Vasco Da Gama értékes fűszerekkel megrakodva, október 8-án indult vissza Európába. A felfedező azonban skorbutban megbetegedő bátyja halála miatt megszakította útját, így az első hajóhoz képest 2 hónappal később érkezett haza. Miután 1499. szeptember 9-én kikötött Lisszabon kikötőjébe, fényes fogadtatás várta.
A második indiai útjára a négy hajó helyett, már 21 felfegyverzett hajóval indult neki és mind Kelet-Afrikában, mind pedig Indiában portugál támaszpontokat hozott létre. Második útjáról visszatérve portugáliai birtokára vonult vissza, ahol 1524-ig zárkózottan élt. Ekkor azonban még egyszer Indiába kapott küldetést, ahol röviddel megérkezése után meg is halt. Cochinben temették el, majd később Lisszabonba vitették földi maradványait .