Alfred Dreyfus halála
A katonai bíróság az Ördög-szigeten letöltendő életfogytiglani börtönnel sújtotta Alfred Dreyust. Elítélését követően azonban kétség merült fel az ellene felhozott vádak valódiságát illetően. Míg Dreyfus rács mögött sínylődött, addig az igazi bűnös külföldre szökött.
69 évvel ezelőtt, 1935. július 12-én halt meg a francia zsidó származó Alfred Dreyfus, aki a 19. század végén Franciaországban egy állítólagos kémkedési ügy kapcsán vált ismertté.
A botrány gyökerei 1894. szeptember 25-re nyúltak vissza, amikor is egy takarítónő, aki francia ügynökként is tevékenykedett a párizsi német nagykövetségen, – takarítás közben –, a szemétkosárban rátalált a francia titkos dokumentumok listáját tartalmazó levéldarabkára.
A francia vezérkar rövid időn belül, elsősorban az antiszemitizmus térhódítása miatt, Alfred Dreyfust vádolta a németeknek való kémkedéssel. A francia tisztet Rennes-ben a legfelsőbb katonai bíróság elé állították, ahol december 22-én hamis bizonyítékok alapján száműzetésben letöltendő börtönre ítélték. A rabot 1895 februárjában a dél-amerikai Ördög-szigetre szállították, ahol láncra verve tartották bezárva.
A történetnek csak egyetlen szépséghibája volt, hogy a valódi áruló szabadlábon élt és Charles Ferdinand Walsin-Esterhazy-nak hívták. Walsin-Esterhazy a kémkedésből származó pénzből finanszírozta kényelmes életét. Hiába állították egyre többen – például Emile Zola, Clemenceau, Jean Jaurés – Dreyfus ártatlanságát, a kormány és a hadvezetés kitartott állítása mellett: a bizonyítékokat manipulálták, hogy a végzés korrektségét igazolják.
Társadalmi nyomásra 1899-ben Dreyfus ügyében perújrafelvétel történt, azonban a rennes-i bíróság másodjára is bűnösnek talált az ellene felhozott vádakban. A büntetés mértékét viszont életfogytiglaniról 10 éves börtönre csökkentette, amiből már 5 év letöltöttnek számítottak.
Elítélése után több mint 12 évvel, 1906-ban rehabilitálták Alfred Dreyfust, aki felmentését követően megkapta a francia becsületrend keresztjét, és akit a hadseregbe is visszavettek őrnaggyá kitüntetve.
A királynő, aki szponzorálta Kolumbusz útját
Kasztíliai I. Izabella a spanyol történelem
Élénk kapcsolat lehetett Teotihuacan és a maják között
Korábban a kutatók azt feltételezték, hogy a város nem volt érintkezésben maja uralkodókkal.
Erdélyi leletek vezethetnek egy elveszett császár nyomára
Egy új vizsgálat alapján eredetiek lehetnek azok az ókori pénzek, amelyek az állítólagos Sponsianus képmását és nevét viselik.
Gyönyörű leleteket találtak az orgyilkosok erődjében
Az aszaszinokat rengeteg legenda övezi, sok nyelvben erre a csoportra utal az orgyilkos szó.
Görgőhasználat edzői és sportolói szemmel (X)
Az első görgőmet valamikor a 90-es évek végén vettem meg, ami köszönőviszonyban sincs a ma használatos eszközökkel. Persze, azt is hajtani kellett, de a bringák fejlődése mellett, a görgők is elképesztő evolúción mentek át.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
