A Matterhorn halálos csábítása

Svájc területének több mint a 60 százaléka alpesi magashegység, így számtalan olyan Európa szerte híres hegycsúcsot találhatunk itt, mint az Eiger, a Mönch, a Jungfrau(joch), és nem utolsósorban a Matterhorn.

A svájci-olasz határon található Matternhorn-t a források kezdetben „Mont Cervino”-ként, majd mintegy 50 év elteltével „Mont Silvino” néven is emlegették. A Matterhorn nevet 1681-ben jegyezték fel először, és a térképeken ma már ezen a néven találjuk meg, igaz, a legtöbb kartográfián a „Mont Cervino” is olvasható.

Mintahogyan minden mélység, távolság és magasság, úgy a Matterhorn 4478 métere is régóta csábította az embereket, ugyanakkor megmászása óriási kihívást is jelentett. 1889-ben még a későbbi XI. Pius pápa is megmászta a hegyet.

A brit Edward Whymper 1861-ben próbálkozott meg először a Matterhorn meghódításával – ekkor sikertelenül. Ezt a kísérletét a következő években még hét kudarcokkal teli expedíció követte, mígnem eljött 1865 – a siker éve.

A hét emberből – név szerint Edward Whymper-ből, Lord Francis Dougles-ből, Charles Hudson-ból, Hadow-ból, M. Croz-ból és a két Taugwalder-ből – álló csoport a svájci oldalról indult, és 1865. július 14-én érte el a Matterhorn-csúcsot. Az öröm nagy volt, hiszen nemcsak feljutottak a hőn áhított csúcsra, hanem még három nappal meg is előzték az itáliai hegygerincről próbálkozó Carrel-Bich párost.

A csúcs keleti falán verték fel sátrukat, ahol csupán egy éjszakát töltöttek, másnap már a leereszkedés mellett döntöttek. Az út felénél tartottak, amikor bekövetkezett a tragédia. Az északi részen lefelé menet az egyik hegymászó megcsúszott és három társát sodorta magával a több száz méteres mélységbe. A tragikus eset miatt csak Whymper és a Taugwalder-testvérek térhettek vissza diadalmasan.

A nők is igyekeztek a férfiak teljesítményével lépést tartani: 1871-ben Brevoort és Lucy Walker is meghódította a Matterhorn-t.