A margarin szabadalmaztatása

A francia császár 1867-ben egy Hippolyte Mége-Mouriés nevezetű kémikust bízott meg azzal, hogy állítson elő egy olcsó árfekvésű, ízében a vajhoz hasonlító terméket. A megbízás után két évvel, 1869. július 15-én Mége-Mouriés már szabadalmaztatta is az általa elsőként kifejlesztett, növényi olajból, marhafaggyúból, lecitinből álló margarint. A francia kémikus az új élelmiszernek a görög eredetű „Margaron” nevet adta, melynek jelentése gyöngykagyló.

Az új termék iránti kereslet gyorsan nőtt, hiszen nemcsak finom volt, hanem az ára is feleannyi volt, mint a vajé. Rövid időn belül a vajüzemek mellett a margarint gyártó vállalatok is megjelentek. Azonban a margarin- és a vajgyártók között az 1800-as évek utolsó harmadától éles vita bontakozott ki arról, hogy melyik termék a jobb és egészségesebb.

Európában talán a legfeszültebb vita a Német Birodalomban alakult ki, ahol a vajüzemek keményen próbálták érdekeiket, piacaikat megvédeni a „margarinisták”-kal szemben.

1887-ben alkotta meg a német birodalmi gyűlés a margarintörvényt, amely majdnem 100 évig volt érvényben. A törvényi előírás lényege, hogy az üzletekben a margarint és a vajat nem lehetett ugyanazon a polcon tárolni, és megkülönböztető csomagolással kellett ellátni az új terméket, hogy a vajvásárlókat nehogy meg tévessze az. Sőt, a több mint 5000 lakossal rendelkező városok boltjai a vajat és a margarint nem árulhatták ugyanazon helységrészben sem.

A vajpártiak még tovább mentek, amikor azt javasolták, hogy a margarin zöld vagy kék színben pompázzon. Ez a javaslat azonban a szociáldemokraták ellenállásán megbukott, akik igen hevesen tiltakoztak eme felvetés ellen. Szerintük például az iskolákban a színezett élelmiszer látványosan különbséget tenne a jómódú vajas kenyeret és a szegényesebb margarinos szeletet fogyasztó gyermekek között.