A testi fenyítés megszüntetése az angol állami iskolákban
1986. július 22-én, 18 évvel ezelőtt tiltották be Angliában a nevelési módszerként alkalmazott testi fenyítést az állami iskolákban. A magániskolákban viszont csak 1998-ban.
A brit nevelésügyi minisztérium államtitkára, Chris Patten a 80-as évek közepén következőképpen nyilatkozott a testi fenyítés kérdéséről: „A verés sok ismert és felelősségteljes nevelő kitűnő nevelési eszköze volt (…) a testi fenyítés eltörlése a tanári pozíció gyengülését jelenti, pont akkor, amikor egyre inkább az iskolai fegyelem hiányával küszködünk.”
Kenneth Parker nevelésügyi miniszter is egyetértett Pattennel, sőt az egész konzervatív tábor – néhány kivételtől eltekintve – ugyanazt az álláspontot képviselte, mint a nevelésügyi minisztérium.
Az angol parlamentben ülő 219 munkáspárti képviselő azonban nem lett volna elegendő ahhoz, hogy a testi fenyítés megszüntetését elrendelő törvényjavaslatot elfogadja. Jól tudták, hogy a konzervatívok egy részét is meg kell győzniük igazukról. Ennek megfelelően két síkon érveltek, erkölcsi és gyakorlati alapon egyaránt.
Egyrészt a testi fenyítés a cselekmény végrehajtóját és elszenvedőjét is lealacsonyítja, ugyanakkor nem bizonyítható az a tény, hogy a veréssel nagyobb fegyelmet lehet az iskolákban hosszú távon elérni. A fenyítés egy elavult dolog, amely, mint a fizikai hatalomgyakorlás eszköze, már nem tartható tovább fenn.
Kemény vita bontakozott ki az angol képviselőházban a testi fenyítés elavultságáról és hasznosságáról a konzervatívok és a munkáspártiak között, végül igen szoros küzdelemben, 231 szavazattal 230 ellenében a verést ellenzők diadalmaskodtak.
1986. július 22-én azonban csak az angol állami iskolákban tiltották be a fizikai erő alkalmazását a diákokkal szemben, a régi nevelési módszer a magániskolákban még tovább élt. A privát iskolákban tanuló diákok csak 1998 elején lélegezhettek fel, amikor náluk is megtiltották a verést.