A Szuezi-csatorna államosítása

1956. július 26-án Nasszer egyiptomi elnök államosította a Szuezi-csatornát, ami korábban egy nemzetközi konzorcium tulajdonát képezte. Az államosítást követő válság terelte el részben a nagyvilág figyelmét az 1956-os magyar forradalomról.
Már Napóleont is foglalkoztatta egy csatorna megépítésének terve, ami a Vörös- és a Földközi-tengert köti össze, azonban a hibásan mért, óriási vízszintkülönbség miatt lehetetlennek tűnt a csatorna megépítése. Csak 1846-ban, egy osztrákokból, angolokból és franciákból álló szakértőcsoportnak sikerült helyesen megállapítani a vízszintet. Ekkor kiderült, hogy a két tenger vízszintje megközelítőleg azonos magasságban van.
Végül a francia kairói konzul, Ferdinand de Lesseps munkálkodásának köszönhetően az egyiptomi alkirály az elkövetkező 99 évre koncessziós jogot adott a ”Campagnie Universelle du Canal Maritime de Suez” nevű társaságnak. Így az osztrák Alois von Negrelli tervei alapján 1859-ben megkezdődtek a csatornaépítési munkálatok, melyek 10 év alatt fejeződtek be. 1869 novemberében a világ minden tájáról hatezer meghívott vett részt a csatorna megnyitási ceremónián.
A Földközi- és a Vörös-tengert összekötő 162, 5 km hosszú csatorna, – melynek építése során egyébként több tízezer ember halt meg kolerában –, a szabad kereskedelmi tengeri hajózás Mekkájává vált.
1956. július 26-án Nasszer egyiptomi elnök bejelentette, hogy államosítja a Szuezi-csatornát. Mivel Amerika a tervezett Asszuáni-gát megépítéséhez megtagadta a pénzügyi segítséget, az egyiptomi elnök úgy döntött, hogy az angol és francia befektetők kártalanítása mellett államosítja a Szuezi-csatornát, és majd a csatorna révén befolyt jövedelemből finanszírozza az új tervet. Az angolok és a franciák azonban természetes módon nem elégedtek meg a Nasszer által felkínált kártérítéssel, és szankciókat helyeztek kilátásba, amennyiben nem mond le terveiről.
1956. októberének végén, a magyar forradalom kitörésével egy időben, izraeli, angol és francia csapatok támadtak Egyiptomra. Az európai csapatok Nasszer hatalmát megdöntve a csatorna feletti ellenőrzőszerepet akarták visszaszerezni, ezért az egyiptomi kikötők heves bombázásába kezdtek. A harcok viszonylag gyorsan befejeződtek, mert a Szovjetunió, – miközben fél szemét a forradalmi Magyarországon tartotta –, egy esetleges beavatkozást helyezett kilátásba Egyiptom oldalán, ha az idegen katonák nem vonulnak ki az országból.