Elhunyt Henri Cartier-Bresson, ’minden Leicás példaképe’

Cartier-Bresson a délkelet-franciaországi Cereste-ben hunyt el, ahol családi körben már el is temették.

Festőből lett fotós

Cartier-Bresson 1908-ban született gazdag textilgyáros családban a franciaországi Chanteloup-ban. 1927-28-ban festészeti tanulmányokat folytatott André Lhote-nál. Erősen kötődött a szürrealizmushoz, de csak mint vizuális beállítottságú ember, nem mint elméletek vagy programok alkotója.

1931-ben egy évre Afrikába költözött vadásznak. 1935-ben filmtechnikát tanult New Yorkban Paul Strandnél. Visszatérve Franciaországba Leicá-jával, amely egyike volt az első 35 mm-es lencsével ellátott gépeknek, korának fáradhatatlan krónikása lett.

A huszadik század legnagyobb hatású és legtermékenyebb fotósa. Gyakran végzett párhuzamosan filmes és fotós munkát. 1936-39 között Jean Renoir rendezőasszisztense volt (Miénk az élet!, Kirándulás), közös munkájuk során született például a híres piknik-kép, a Vasárnap a Marne folyó partján.

1940-ben Németországban hadifogságba esett. Három évvel később, harmadszorra sikerült végre megszöknie. 1946-ban nyílt meg az első önálló kiállítása a New Yorki Museum of Modern Artban.

1947-ben Robert Capa-val és David Seymourral megalakította a Magnum fotóügynökséget. Húsz éven keresztül dolgozik a Magnumnak: fényképez a Szovjetunióban, Kubában, Mexikóban, Kínában ott van Mao Cetung hatalomra kerülésekor, Indiában pedig Mahatma Gandhi halálakor.

A döntő pillanat

A fotós egyik legjelentősebb képe, amely később a náci terror végének ikonja lett, 1945-ben Dessauban, Németországban készült. Cartier-Bresson, mint filmes van jelen, de miközben pörög a filmfelvevőgép, fényképez is 50 mm-es lencsével ellátott Leicá-jával.

1945 áprilisában szabadult fel a dachaui koncentrációs tábor. A céltalanul ődöngő rabok, kábán bóklászó menekültek viszont zavarták az amerikai katonák előretörését, ezért átmeneti táborokat hoztak létre ezeknek az embereknek laktanyákban, üzemekben.

A dessaui hontalanok táborában a nácik egyik áldozata hirtelen felismer egy egykori Gestapo-besúgót, egy belga nőt. A nőre egy francia nő ront, arcul üti, úgy, hogy az szó szerint kirepül a képből. Pár másodperc múlva újra megjelenik, a haját igazgatja, zavartan pillant „kínzójára”, vérzik az orra.

Furcsa, de a Cartier-Bresson által rendezett filmben a jelenet végül nem szerepel. A kép viszont elkapta a „döntő pillanatot”. A kép nagyítva >>

A Magnum fotóügynökség weboldalán most Henri Cartier-Bresson 352 képe megtekinthető.