Milyen volt a kőkorszaki kenyér?

Az izraeli ásatáson feltárt leletekből a Smithsonian Tropical Research intézet tudósai arra következtetnek, hogy az emberiség fejlődésében kiemelt fontossággal bíró táplálkozási szokások radikális megváltozása mintegy 10 ezer évvel korábbra, azaz kb. 23 ezer évvel ezelőttre tehető. Eddig azt feltételezték, hogy a növényi táplálékra történő áttérés valamikor 12 ezer évvel ezelőtt történhetett meg, amikor az emberek kezdtek letelepülni és földet művelni.

A Nature tanulmánya kiemeli, hogy már a földműves életmód kezdete előtt is komoly jelentősége volt a különböző növényi eredetű táplálékoknak őseink étrendjében. Erre utalnak az izraeli Ohalo mellett feltárt felső paleolitikumból származó raktárak is, melyekben szép számmal találtak különböző növények megmunkálására alkalmas kőeszközöket találtak.

Kőkorszaki őseink növényevők voltak

Egy 21 cm hosszú és 16 cm magas kőlapon a régészek növényi maradványokat, egészen pontosan keményítőszemcséket fedeztek fel, melyek a növények energiatárolóiként ismertek. Ezeket a szemcséket elemezve jutottak arra a következtetésre a kutatók, hogy valaha olyan gabona- és vadfűfélék részeit képezhették, melyeket az emberek valamilyen formában feldolgozva fogyaszthattak.

A leletek jeletős részénél olyan vadárpa keményítőmagjait mutatták ki, amelyeket később, kb. 12 ezer évvel ezelőtt az első földművesek vetettek. Az árpa azért lehetett kedvezőbb az ősember számára, mivel nagyobb magja volt, mint a többi gabonafélének, így kevesebb munkával több táplálékhoz juthatott hozzá. „Ez is azt mutatja, hogy a földből szerzett táplálékra nem 12 ezer éve, hanem kb. jó 23 ezer éve kedett áttérni az ember” – állítja Dolores Piperna a panamai kutatóintézet régésze.

Kőkorszaki kemence: alul forró kőlap, felül parázs

A különböző fű- és gabonaféléket azonban a kőkorszaki ember sem csak nyersen fogyasztotta. Szintén az ohalo-i leletegyüttesben leltek rá a régészek egy viszonylag épen maradt tűzrakó helyre, melynek formájából és állagából arra következtettek, hogy a felső paleolitikum embere már sütött magának kenyeret is. A tűzrakó helyek ugyanis leginkább a még ma is nomád éltet élő ázsiai, észak-afrikai és ausztráliai törzsek kemencéire hasonlítottak.

A kőkorszaki kenyér is sokban hasonlíthatott a mai nomád népek kenyeréhez: az árpamagot megőrölve jutottak liszthez, azt összekeverték vízzel, és tésztává dagasztották. A tésztát egy tűzben felforrosított kőlapra helyezték, majd felülről is parazsat szórtak rá.

Dolores Piperna szerint a gabonafélék megsütése azért volt fontos előrelépés a táplálkozási szokások megváltozásában, mert a megsütött gabonaszármazék a belekben történő tápanyagfelvételt meggyorsítja.

A húsevőtől a kenyérsütőig

Hogy miért is kezdtek el áttérni elődeink a húsevő életformáról a növényi táplálékok fogyasztására, az mind a mai napig nem teljesen tisztázott. A Broad Spectrum Revolution hipotézis szerint, melyet 1969-ben megjelent könyvében K. V. Flannery angol kutató fejtett ki, azt állítja, hogy őseink kezdetben kisebb és közepes méretű patás állatokra vadásztak.

Amikor azonban a növekvő népesség és az éghajlati változások miatt egyre nehezebb volt kielégíteni a táplálékigényt, akkor a vadászok kiszélesítették a táplálkozási spektrumot, és kisállatokra, halakra és madarakra is vadászni kezdtek. Ez utóbbiakra azonban igen sok energiát és időt kellet fordítani, viszonylag kis nyereséggel – ennek ellenére a növényi táplálkozás ekkor még nem vált meghatározóvá a tézis szerint.

A teória bírálói nemrég a PNAS című folyóiratban fejtették ki vélemyénüket, támadva a tézis azon egyoldalúságát, miszerint egészen 12 ezer évvel ezelőttig inkább csak húst ettek volna elődeink. Ehud Weiss amerikai antropológus szerint a táplálkozási skálát őseink nemcsak a kisebb vadakra terjesztették ki egy idő után, hanem a biztonságos túléléshez nélkülözhetetlen sokszínű étrendet növényi táplálékokkal is kiegészítették.

A kutató szerint az ohalo-i leletek is azt bizonyítják, hogy a húsevő ember már a kőkorszakban is komoly készleteket halmozott fel gabonafélékből azzal a céllal, hogy ha szűkös esztendők jönnek, akkor se pusztuljon éhen. Később aztán fokozatosan kezdte felfedezni a növényi eredetű táplálkozás előnyeit és kényelmét, így lassan át is tért a gabonák dominálta étrendre.