Fotóiskola – Portré és riport

Cary Wolinsky, a National Geographic magazin fotósának hitvallása csak egy a számos tipp és jótanács közül, amelyik a Fotóiskola sorozat Portré és riport című könyvében található. Robert Caputo keze nyomán megszületett kötet egyszerre mesél a portréfotós mindennapjairól, emberi kapcsolatairól, a fényképezés technikai sajátosságairól és olyan mesterfogásokról, amelyekkel az amatőr fotós képei formát és tartalmat nyernek. A kész receptek helyett inkább olyan ötletek tárházát kapja az olvasó, amik a képek nyelvén segítenek átgondolni minden kattintás előtt a születő felvételt.

A kompozíció kialakításához ismert és kevésbé ismert tanácsokat kapunk. A szinte minden műfajban alkalmazható harmadolási szabály mellett a könyv például arra hívja fel az amatőr fotóst, hogy lépjen közelebb modelljéhez, és felesleges elemeket ne engedjen a képbe, vagy hogy ne fényképezzen embert homlokegyenest, illetve csak akkor használjon előteret, ha a felvétel fő mondanivalóját tudja kihangsúlyozni vele.

Talán éppen a portré elkészítéséhez a legfontosabb, hogy a fotós jól tudjon „írni a fénnyel”, ehhez figyelnie kell a fény színhőmérsékletetét, ami természetes alkonyati fényben vörösesre és napközben, kemény fénynél kékesre festi a papíron megjelenő látványt. A kötet részletesen elemzi, hogy mikor érdemes éles árnyékokat vető, vagy szórt fénnyel dolgozni, hogyan helyezzük el a vakut, hogy az arc térben látsszon, laboratóriumi vagy utcai körülmények között miként deríthetünk akár egy a vakura ragasztott fehér kartonlappal. Caputo az alapfogások mellett olyanokra is megtanítja az olvasót, hogy mi módon lehet a fekete sziluetteket némi „hajfénnyel” vagy glóriával izgalmasabbá tenni.

Minden műkedvelő fényképésznek a legérdekesebb, amikor a technikai részletek mellett gyakorlati fogásokat is elleshet profi társaitól. A Portré és riport Utcán, terepen fejezetében olyan tanácsok kerülnek elő, hogy a fotós hosszas jelenléttel vagy egy teleobjektív segítségével maradhat rejtve alanya előtt, a filmre kívánkozó jelenet előre kiszámítható, vagy a sok látványelemet kínáló helyszíneken egy-egy részletnél lehorgonyozva kell kivárni a legjobb pillanatot.

Amikor embereket fényképezünk, sokat elárulhat róluk vagy a szituációról a mozgásuk. A kötet a mozgás kimerevítésével, a gép bemozgatásával, illetve a mozgó alak követésével, az úgynevezett svenkeléssel varázsolja a képre a mozdulatot. Sötétben a mozgó ember a vonulás csíkjait rajzolja a képre, ha a vakut a redőny bezáródására, azaz az expozíció végére időzítjük. Ugyanezzel az eljárással rajzolhatjuk például egy motorozó ember szellemképét is a nappali háttér elé.

A portré nemcsak egy arc lefényképezését jelentheti, a közelképek mellett gondolkodhatunk deréktól felfelé elkészített vagy egészalakos fényképekben is. Amíg az arc fotózásánál a szem (méghozzá a géphez közelebb eső) játssza a főszerepet, a derékalak a beépült kulturális kódok alapján üzenheti például a felfelé irányuló tekintettel az álmodozást vagy a lefelé nézővel a töprengést. Nemcsak az ember, de a fotós helyzete is meghatározza a kép mondanivalóját. Amikor lentről felfelé készül a kép, alanyai erősnek és rettenthetetlennek látszanak, míg fentről lefelé az emberek félénknek és rémültnek tetszenek. A portrék mellett a könyv utolsó fejezetei útmutatást adnak a csoportképekről, a családi fotókról, az emberi test megjelenítéséről és a fotóba sűrített esszéről.

Robert Caputo: Fotóiskola – Portré és riport

Terjedelem: 160 oldal, végig színes felvételekkel

Ár: 3 500 Ft
Előfizetői ár: 2 800 Ft

Kiadja: Geographia Kiadó

Online megrendelés >>