A weimari alkotmány aláírása

85 évvel ezelőtt, 1919. augusztus 11-én a birodalmi elnök, Friedrich Ebert aláírta a Német Birodalom új alkotmányát, a weimari alkotmányt, ami augusztus 14-én életbe is lépett. Ez volt Németország első parlamentáris-demokratikus alkotmánya.

1919-ben a nemzetgyűlés azért Weimarban kezdte meg ülését, mert Berlinben komoly szélsőbaloldali zavargások zajlottak. A helyszínt Friedrich Ebert, a német szociáldemokrácia vezéralakja javasolta, mert szerinte a kultúra központjának városa szellemiségében illett a nemzetgyűlés tevékenységéhez. A három pártból, azaz a weimari koalícióból álló nemzetgyűlés egyik legfontosabb feladata az új alkotmány elfogadása volt. A Hugo Preuss segítségével megszületett alkotmányt a nemzetgyűlés 262 igen és 75 nem ellenében szavazta meg.

Az alkotmány értelmében a Német Birodalom államformája a császárság helyett parlamentáris köztársaság lett. A legfőbb demokratikus hatalmat a birodalmi elnök kapta, akinek a hatalmát az alkotmány híres 48. cikkelye is alátámasztotta. Ennek a sokat emlegetett cikkelynek az értelmében, a birodalmi elnök adott esetben rendkívüli állapotot hirdethetett, és szükségrendeletekkel irányíthatta az országot. A hét évre választott elnök nevezte ki a kormány tagjait, a tábornokokat, sőt a kancellárt is, ami úgy szintén egy erős hatalmi kártya volt a köztársasági elnök kezében.

Az alkotmány 3. cikkelye értelmében a három színű zászló, azaz a fekete-vörös-aranysárga, lett a nemzeti lobogó. A színek jelentéstartalommal bírtak, hiszen azok a 19. századi polgári-demokratikus-nemzeti mozgalmak színei voltak.