A Ford T-modelljének sikertörténete

13-17 literes fogyasztás, gyakran csöpögő olaj és gyakori túlforrósodás jellemezte a Ford T-modelljét, ennek ellenére tömegcikk vált belőle. Miben rejlett a detroiti szerelőcsarnok futószalagjáról pontosan 96 éve legördülő autó sikerének titka? Sokak szerint épp a futószalagban.
A második ipari forradalom korában a nehézipar és a hírközlés drámai átalakulása mellett a közlekedésben is új korszak vette kezdetét. A 19. század végén már tömegesen használták a kerékpárt, kormányozható léghajók, motoros repülőgépek szelték az eget, és az első Ford-modellben már ott ült Henry Ford feleségével.
1894-ben készült el az első Ford, de csak több mint 10 év múlva kezdődhetett meg a híres T-modell tömeggyártása. Ford 1903-ban alapította a Ford Motor Company-t, az alapítás és a T-modell tömeggyártása közötti néhány évben pedig többféle prototípus fejlesztésével és gyártásával foglalkozott. Elkészült többek között az S- és az N-modell, melyek a T-modell elődei voltak.
A tömeggyártás első T-modellje, a „Tin Lizzy”, 96 évvel ezelőtt, 1908. augusztus 12-én készült el a detroiti szerelőcsarnokban. Ekkor vette kezdetét a fekete színű, fényszórókkal ellátott, négyüléses autócsoda sikertörténete. Rövid időn belül slágercikké vált, melyben szenzációsan alacsony ára is közrejátszott. Az autó kezdeti, 850 dolláros vételára a futószalagos gyártás bevezetése után 370 dollárra csökkent.
A Henry Ford által ajánlott vevőbarát árfekvésnek köszönhetően 1927-ig mintegy 15 millió darabot adtak el belőle. Míg 1908-ban még csak 620 darabot gyártottak évente, 1923-ban már több mint kétmillió modell gördült le a futószalagról.
Ford elsősorban azzal tudta lekörözni versenytársait, hogy a termelésben először is munkamegosztást vezetett be, néhány év múlva pedig ő alkalmazta először a futószalagos tömeggyártást, így költségei jelentősen csökkentek, a termelékenység pedig óriásit ugrott. Míg korábban az alváz gyártása 12 és fél órát vett igénybe, addig az 1910-es évek közepétől a folyamat mindössze másfél órába került. A futószalagos gyártásban 1915 és 1925 között csak fekete autókat gyártottak, állítólag azért, mert a fekete festék száradt a leghamarabb, és így még magasabb termelési szintet érhettek el.








































































































































































































