Fotóiskola – Tájak és képek
„A tájfotózás kemény munka. A fotós napja nagyon korán kezdődik és késő délutánig tart, függetlenül attól, hogy éppen kedvezőek-e a fények, mivel sosem tudhatja, mit tár elé a természet a következő pillanatban. A tájfotózás azonban, ha igazi szenvedély, egyben pompás időtöltés is. … Nincs jobb dolog a világon, mint ülni a hegy tetején és semmi mással nem törődni, csak a fények játékával, és türelemmel kivárni, amíg elénk tárul az áhított látvány.”
A tájfotózás a felfedezőkedvű fényképezők műfaja. A legjobb látványért nemcsak a megfelelő időpontot, de a legjobb helyet is meg találni – folytathatnánk Jim Blair, a National Geographic magazin fotósának állításait. Ehelyett azt ajánljuk, az olvasónak, hogy a Fotóiskola sorozat Tájak és képek kötetében maga is olvassa el a tájfényképezés profijainak tippjeit és gondolatait.
Miként a sorozattól már megszokhattuk, a szerző, Robert Caputo ezúttal is olyan munkát készített, amelyik önmagában is megállja a helyét, hiszen a könyv egyaránt tartalmazza a tájképkészítés alapismereteit, a kellékek kiválasztását segítő tanácsokat illetve a témaválasztás lehetséges irányait. Nemcsak eszközt ad a kezébe, de fotós szemet is ajándékoz az amatőr kedvtelőknek.
A táj tanulmányozásához azt ajánlja, hogy az olvasó gondolkodjon jelzőkben. Legyen a téma például egy világítótorony, ahol az elhagyatott jelző kiválasztása rögtön adja, hogy a kép akkor lesz megfelelő, ha a torony körül láthatóak a magányos sziklák és a tenger.
A hagyományos kompozíciós elvek mellett a kötet elején található néhány, a tájképeknél felmerülő helyzetekre adott hüvelykujjszabály: többek között mennyi égboltot hagyjunk a képen, hogyan érhető el a táj elemeit használva az úgynevezett ablakhatás, illetve milyen léptékekkel érzékeltessük egy természeti képződmény méretét.
A technikai eszközökről szóló fejezetben részletesen végigveszi a kép elkészítéséhez használható kamerák típusait, kezdve a kisfilmes tükörreflexes szerkezetektől, a középformátumú masinákon át, egészen a síkfilmes és a panorámagépekig. Megtudjuk, melyik milyen helyzetben alkalmazható, mik a hátrányaik és az előnyeik. Ezután a tájfényképezésben leggyakrabban használt nagylátószögű objektívek torzításáról értekezik, amelyek a közeli dolgokat nagyban láttatják, a kép szélein a tárgyakat megnyújtják, és a függőleges vonalakat egybe futtatják össze.
A tájfotó témája nemcsak a táj, a környezet maga, hanem a kép hangulatát jelentősen befolyásoló időjárási tényezők, napszakok és évszakok is részei a képnek. Mindegyik meghatározó hangulati elem, és sok felvétel ellövésekor olyan adott tényezőknek tekinthetők, amikkel a tájfotósnak tudni kell bánni.
Az erős napfény például az optikán megtörve úgynevezett bevérzést okozhat. Ahelyett, hogy a bevérzéseket mindig elkerülnénk, felhasználhatjuk őket a hőség érzékeltetésére. A borús idő is hálás téma lehet, – bár sokan ódzkodnak tőle –, ha megörökítjük a felhők játékát. A vihart pedig sokféleképpen jeleníthetjük meg aszerint, hogy mennyire mosódik el a kép. Egy sajátos természeti tünemény, a villámok fényképezéséhez is kap az olvasó tippeket. Éjszaka, fényszegény környezetben elég, ha nagyon hosszú expozícióra állítjuk be gépünket, és várjuk, hogy az ég cikázó vonalakat rajzoljon a filmre.
Az alkony és a hajnal napkorongját használhatjuk szép formájú tárgyak sziluettjeinek megörökítésére, ám vigyázzunk – tanácsolja Caputo – csak nagylátószögű objektívvel lesz megfelelően méretes a nap tányérja. Az éjszakai hold is sok körültekintést igényel, hiszen egynegyed másodpercnél hosszabb expozíciós időt választva csak egy kiégett foltot látunk majd a papíron. Alapszabály, hogy ezt az égitestet 16-os rekeszértékkel és filmünk ASA értékével nagyjából egyező zársebességgel kapjuk lencsevégre.
A táj beszédes részletei és grafikus elemei mind képre kívánkoznak, a tájfotó egyhangúságát ezekkel az elemekkel lehet száműzni. A tájrészlet, mondjuk egy növény szép formája ellenfényben, sziluettként adható vissza, míg mondjuk a búzamező textúrája meleg fényt kíván, és a színek kiemeléshez a szórt fény a leghatásosabb.
Az aszályos talaj mintázatát helyenként egy madártoll, vagy egy kisállat bontja meg. A harmadolási szabállyal például a mintázatot megbontó részletet a képbe komponálva még erőteljesebbé tehetjük a táj rajzolatát. A keresőbe nézve kutassunk vonalak után. A vízszintes nyugalmat áraszt, a függőleges erőt, míg az átló mozgalmassá teszi a képet.
Amikor pedig mindezt és a kötetben levő sok hasonló tanácsot elolvastuk, gyakoroljunk a tájképek hagyományos témáin: a vizeken, az erdőkben, a síkságokon, a tengerparton és a hegyekben.
Robert Caputo: Fotóiskola – Tájak és képek
Terjedelem: 160 oldal, végig színes felvételekkel
Ár: 3 500 Ft
Előfizetői ár: 2 800 Ft
Kiadja: Geographia Kiadó
Ősi halotti maszkokat találtak Peruban
A szakértők több mint 70 bebugyolált holttestet fedeztek fel egy, a wari kultúrához köthető lelőhelyen.
Nakasendo – zarándokút Tokió és Kiotó közt
Japánba a legtöbb turista az épített örökség miatt látogat: végigjárják a nagyvárosok legszebb templomait és kertjeit, de egy túra ritkán fér bele az egy-kéthetes látogatásba. Pedig az ország számos gyönyörű zarándokutat kínál, mint például a Wakayama prefektúrában található Kumano Kodo vagy Nagano környékén a Nakasendo. Egy korábbi utamon az előzőbe kóstoltam bele, idén pedig az utóbbin túráztam pár napot.
Középkori magyar pénzeket találtak Németországban
Önkéntesek segítségével bukkantak értékes leletekre három Németországi helyszínen.
Ősi lakomák helyszínére bukkantak
Úgy tűnik, a vaskori lelőhelyen állatokat áldoztak fel, a korabeliek pedig ettek is a húsból.
Így lett trombitaművészből idegenvezető
Trombitaművészből lett Portugáliában idegenvezető, portugál nyelvtanár, egy gasztro rovat szerkesztője, esküvőszervező, akinek legnagyobb vágya, hogy évekkel később egy hátizsákkal utazza majd be Ázsiát.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
