Szovjet csapatok Prágában
1968-ban az Alexander Dubcek vezette politikai szárny úgy érezte, hogy elérkezett az idő Csehszlovákia demokratizálására. A Varsói Szerződés csapatai azonban ezt nem nézték jó szemmel: 1968. augusztus 20-án bevonultak Prágába. Az akcióban csaknem százan haltak meg.
Az 1960-as évek elejétől Csehszlovákia komoly gazdasági és társadalmi válságba került, ami 1963-ban érte el csúcspontját. Az országon és a Szovjetunió irányította kommunista párton belül is reformhangok ütötték fel fejüket, alapvető gazdasági, társadalmi és politikai változásokat követelve. 1967 júniusában már egy írókonferencián hivatalosan is elhangzott a kommunista pártvezetést érintő kritika.
Vaclav Havlev, későbbi államelnök szintén felszólalt ezen a kongresszuson. Közvetlen és pozitív hatásai természetesen nem voltak az írók reformelképzeléseinek, annál inkább annak a ténynek, hogy egyáltalán el merték mondani gondolataikat a szocializmus helyzetéről. Az írók megregulázásának szánt különböző szankciókkal a vezetés azonban csak “olajat öntött a tűzre”.
A csehszlovák kommunista pártra nehezedő nyomást végül azzal próbálták enyhíteni, hogy a kommunizmus történetében először eltörölték a cenzúra intézményét 1968 márciusában. Ezzel kezdetét vette a prágai tavasz. Ráadásul a keményvonalas Novotnyt 1968 elején a reformkommunista Alexander Dubcek követte. Ennek a váltásnak az engedélyezését később a moszkvai adminisztráció megbánta. Nemsokára ugyanis egyöntetű lett a vélemény, hogy Dubcek nem a kommunista ügyet szolgálja.
A Varsói Szerződés államai szintén komoly nyomást gyakoroltak Dubcek-ékre, hogy a fokozódó társadalmi nyomásnak ellenálljanak. A keleti blokk vezetőinek 1968 augusztus 3-ai találkozóját a csehszlovák kommunisták kemény szárnya arra használta fel, hogy háttérmegbeszéléseken „segítségül” hívják a Varsói Szerződés államait Csehszlovákia belső nyugalmának helyreállítására.
Az eredmény ismert: 1968 augusztus 20-án éjszaka a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Prágába, rövid időn belül elfoglalták a stratégiai pontokat, két nap múlva pedig már helyre is állta a „rend”. Jöhetett Gustva Husak, hogy a következő húsz évben padlóra küldje nemcsak a csehszlovák gazdaságot, hanem a „híres” csehszlovák demokráciát is.