Háborgó németek által agyonvert amerikaiaknak állítanak szobrot

1944. augusztus 26-án elfogott amerikai katonák egy csoportját agyonverték a városban. A tettesek háziasszonyok, a helyi Opel gyár munkásai és más helyi polgárok voltak. Kalapácsokkal, tejeskannákkal, palackokkal ütlegelték a nyolc amerikai katonát, amíg csak élet volt bennük. Két nappal az eset előtt lelőtt a német légvédelem egy amerikai bombázót Osnabrück közelében. A gép legénysége ejtőernyőkkel sértetlenül földet ért, de rögtön fogságba esett.

Amikor az oberurseli fogolytábor felé terelték őket, áthaladtak Rüsselsheimen. A német várost éppen az előző éjszakán döntötte romba a brit légierő nagy erejű támadása. A feldühödött lakosok az amerikai hadifoglyokon akartak elégtételt venni. Mintegy százfős tömeg rávetette magát az amerikai foglyok csoportjára, s a kísérő német katonák nem akadályozták meg a lincselést. Néhány tettest azonosítottak és bíróság elé állítottak a háború után. Öt embert halálra ítéltek, öt továbbit pedig hosszú szabadságvesztésre.

A város egy polgára, Dagmar Eichhorn a kilencvenes évek közepe óta nagy szervező munkát végez annak érdekébe, hogy Rüsselsheim feldolgozza történetének e komor mozzanatát. Vitákat és kiállításokat szervezett a hatvan évvel ezelőtti lincselésről, történészeket, még élő szemtanúkat hívott meg e rendezvényekre. Egy megemlékezésre elment a lincselés egyik amerikai túlélője is. (Két hadifogoly halottnak tettette magát, és a dühöngő tömeg visszahúzódása után elmenekült a helyszínről.)

Eichhorn 18 ezer eurót gyűjtött össze adományokból egy emlékműre; 12 ezret a városi költségvetésből kapott. Az emlékmű most elkészült, s avatásán várhatólag megjelenik a lincselés még életben levő, 79 éves amerikai túlélője is.