A „véreskezű” Henry Kissinger?

„Tudjuk, hogy komolyra fordult a helyzet Argentínában. Olyan időket élünk, amikor a politikai, a büntetőjogi és a terrorista cselekedetek egymásba mosódnak anélkül, hogy pontosan szét lehetne őket választani. Megértjük, hogy a rendteremtés a legfőbb cél” – adta tudtára Kissinger az argentín külügyminiszternek azt, hogy az Egyesült Államok nem fog beavatkozni tevőlegesen az akkor immár harmadik hónapja tomboló argentín válságba.

Márpedig a tárgyalófél, Cesar Augusto Guizetti mást nem is akart hallani, amikor 1976. június 10-én találkozott Kissingerrel Santiagóban, hiszen a katonai puccsot követő vérengzések és leszámolások elvben akár zavarhatták is volna az emberi jogok megsértésére oly érzékeny Egyesült Államokat.

Vérengzések Kissinger jóváhagyásával?

1976. júniusában azonban nem ez volt a helyzet. A most nyilvánosságra hozott dokumentumok tanúsága szerint Kissinger hallgatólagosan beleegyezett az argentín ellenzékiek likvidálásába, amikor Guizettninek azt mondta: „Azt kívánjuk, hogy kormányuk sikeres legyen. Mi mindent megteszünk ezért. (…) Ha van olyan dolog, amit meg kell tenni, akkor azt gyorsan tegyék meg.”

Hogy aztán pontosan mit is takartak Kissinger szavai, arról persze lehet vitatkozni. Egyesek szerint ez felért a bátorítással, sőt, sürgetéssel, hogy az argentín katonai junta addig rendezze a helyzetet, amíg az amerikai kongresszus össze nem ül, mivel az minden bizonnyal elítéli majd a történéseket.

Szelektív olvasás – Kissinger és vádlói

Kissinger vádlói szerint a volt külügyminiszter pontosan tudta, mi folyik Argentínában, amikor talákozott Guizetti-vel, hiszen a Buenos Aires-i amerikai nagykövet, Robert Hill többször is készített jelentést a kialakult helyzetről.

Henry Kissinger

Hill ráadásul erélyesen tiltakozott az emberrablások, kínzások és üldözések ellen, ám nemsokára rá kellett ébrednie, hogy főnöke kihátrált felőle. Az argentín katonai puccsisták ugyanis a júniusi találkozót követően azzal próbálták leszerelni a nagykövetet, hogy Kissinger mindenről tud, és beleegyezését is adta mindenhez.

Egyéb dokumnetumokban ugyan valóban találtak arra utaló jeleket, hogy Kissingerék tudhattak a dél-amerikai félkatonai diktatúrákat egységbe forrasztó Kondor-tervről, mely szerint kölcsönösen támogatja egymást Brazília, Uruguay, Chile, Paraguay, Bolívia és Argentína a szomszédos országokba emigrált baloldali vagy demokratikus ellenzék felkutatásában és likvidálásában, de bizonyító erejű írás senkinek nincs a kezében.

Szelektív hallás – Kissinger és a juntavezérek

A diplomácia nyelve persze oly képlékeny, hogy nehéz pontosan megállapítani, vajon a katonai junta tagjai csak azt hallották meg Kissinger mondanivalójából, amit hallani akartak, avagy Kissinger valóban nem lépett fel kellő eréllyel az embertelenségek ellen.

A Kissinger egyik munkatársa által készített feljegyzéseken ugyanis a fent idézett mondatokat követően, melyeket előszeretettel emelnek ki kontextusából, a következők is megtalálhatóak voltak: „Mint az Önök barátja, ugyanakkor azt is megjegyzem, hogy a katonai kormányzatok létrehozása nem a leghatékonyabb módszere ezeknek a problémáknak a kezelésére. (…) Komoly erőfeszítéseket kell majd tenniük, hogy elmagyarázzák a nemzetközi közvéleménynek, hogy mi is folyik Önöknél. (…) Ha van olyan dolog, amit meg kell tenni, akkor azt gyorsan tegyék meg. De minél gyorsabban vissza kell térniük a normális eljárásokhoz.”

A szavakat természetesen mindenki saját kedvére értelmezi. A junta és a puccsisták egyik vezére, Jorge Videla például azt állította Hill nagykövetnek, hogy Kissinger teljességgel megértette a problémájukat, és hogy támogatja őket a terrorizmus elleni küzdelem minél hamarabbi sikeres befejezésében.

Argentín tüntetők

Carlos Osorio, a Nemzetbiztonsági Levéltár egyik munkatársa pedig úgy nyilatkozott a brit Guardian-nek, hogy a titkosítás alól most feloldott dokumentumok egyértelműen bizonyítják: Kissinger tudatosan nem tiltakozott hevesen az emberi jogok nagymértékű megsértése ellen Guizetti-nél.

A halllgatás pedig beleegyezést jelentett, így Kissinger már leglább háromszor támogatott emberiségellenes cselekedeteket – véli Osorio.

Kinek van igaza?

Az elmúlt években újra napvilágot látott vádakat először Christopher Hitchens foglalta össze 2001-ben kiadott könyvében. Az argentín katonai junta támogatásán kívül három fő vádpontot fogalmazott meg Kissinger ellen: